Darvas-tó lefejtett bauxitlencse, túra a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban

A közelben számos kisebb- nagyobb lencsét találhatunk még; kiterjedésük átlagosan 20000 négyzetméter, mélységük 5 és 30 méter között váltakozik. (A közeli Deáki-pusztán még ma is tart a bauxit kitermelése.) A darvas-tói természetes feltárástól nem messze, Nagytárkánypuszta irányában van egy horgásztó. Azt az 1970-es évek végén felhagyott bauxitbánya lencséjének a rekultiválása során alakították ki.

Magát a címszereplő Darvas-tavat ma hiába keressük. A zsámbékos, mocsaras tó darvak költőhelye volt egészen a hatvanas évekig, amikor vize - a bauxitbányászat okozta karsztvízszint süllyedése miatt - kiszáradt. Napjainkban a tó helyét és környékét (így a közeli bauxitbányát) illetik e névvel. E téren egy örvendetes folyamat figyelhető meg: miként a Hévízi-tó vize is "rehabilitálódott", úgy e tó területe is lassan, de visszaalakul vizes élőhellyé a bauxitbányászat mérséklődése miatt. (A Darvas-tó szomszédságában is akadt olyan bauxitlencse, amelyet mélyműveléssel és a karsztvíz kiemelésével fejtettek le, s 1977-ben zárták be a bányát.)

Ritka alkalom, hogy a természetben járó ember valóban beleláthat az idő egy, a mi, általunk megszokottól alapvetően eltérő működésébe, és közvetlenül szemlélheti az ún. geológiai időlépték alatt lezajlott folyamatok egymásra következő hatásait.