Vaskúti halmok, túra a fokozottan védett kunhalmok között

Vaskúti halmok

• Megközelítés: Vaskút település belterületétől délre, a Vaskút és Gara településeket összekötő műút melletti mezőgazdasági telephelyen keresztül kialakított úton.
• Bejárható: egész évben, gyalogosan. A terület szabadon látogatható. A telephelyen mezőgazdasági nagygépek mozognak, ezért látogatásuk alkalmával, kérjük, óvatosan közlekedjenek és vegyék figyelembe az esetleges – halmok megközelítését érintő – korlátozásokat!
• Látogatásra ajánlott időszak: egész évben

A Vaskút közelében levő egykori halmok és földsánc nagy valószínűséggel a szarmata kor emlékeit hordozzák. A vaskúti Várhely és Törökdombok dűlő területén található szarmata halomsírokat és a különleges földmunkával készült sáncot 24/2005 (VIII.19) NKÖM 8.§ alapján fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánították. A régészeti védelem célja a halomsírok és a sánc régészeti értékeinek megőrzése, kutathatóságuk biztosítása. A természetvédelmi törvény 1997. évi hatálybalépése óta ex lege, azaz törvény erejénél fogva védett országos jelentőségű védett természeti területnek (kunhalom) minősül.

Rómer Flóris térképén a 12 halom mellett egy földvár is látható. Az ő vezetésével 1868-ban három nap alatt összesen négy halmot tártak fel Vaskút lakosai, ásatásának célja a vaskúti halmok eredetének és jellegének kiderítése volt. Jegyzetfüzetébe leskiccelte a 3-4. és 8. domb rajzát és a feltárásnál megfigyelt rétegsorokat. A 4. dombról felvett rajz szerint a halomba egy kutatóárkot vágtak, mely a halom középpontjából indult és kiment a halmon túl is. A 8. domb metszete a feltárt körcikkely halom felé eső belső falát mutatja. Rajzot készített az északi csoport halmairól keletről nézve, a déli csoportról északról nézve, valamint egy alaprajzot, mely az északi csoport halmait ábrázolja.

Feljegyzései, rajzai segítenek ugyan a vaskúti halmok feltárásának rekonstruálásában, de maradnak bőven nyitott kérdések. A 4. és 8. számú halomból előkerült leletek (S formájú vaskapcsok, szögek, vaspántok, kard-, tőr- és vésőtöredék, valamint a temetkezési rítus egyes elemei) nagy valószínűséggel a szarmata korra utalnak, de egyelőre alaposabb feltárás hiányában elhamarkodottnak tűnik a vaskúti halmok viszonylag szűk kronológiai határok közé szorítása.

Czirfusz Ferenc így emlékezik meg a feltárásokról: „Két halmot bontottak fel az északi oldalon, és kettőt a gyűrű vár mellett, melyekben "öt ölnyi mélységben egy üreg szája nyílt meg, melybe 8 ember bemehetett és három gyertyafény mellett, bizton kivehette, hogy a halom gyomrában több oldalról nyílások vannak. A halom belsejében volt egy erős emberi csontváz ülve, arccal kelet felé fordulva, S-hez és fogashoz hasonló, igen erős, de már átrozsdásodott eszközök mellette. Az üreg minden egyes halomnál előfordult, mely úgy keletkezhetett, hogy midőn a faalkotmány összedőlt, elkorhadt, az odaszakadt föld felsőbb helyen űrt hagyott maga után."

A vaskúti halmok utáni érdeklődés egy időre – a Rómer és Czifrusz feltárása óta – lekerült a napirendről és egészen 1938-ig kellett várni, amíg újra szakember járt Vaskúton. Ekkor Tompa Ferenc végez terepbejárást a földvár környékén, s mind a halmokat, s mind a földsáncot kora vaskorinak tartja.

Ahol valaha Rómer, Czifrusz, majd Tompa kutatott, ott ma már csak három halom magasodik az északi halomcsoport tagjaként (valószínűleg Rómer számozása szerint a 2., 3., 4. számúak). Annak ellenére, hogy a vaskúti földépítményeket már 1868 óta ismeri a magyar régészeti kutatás, mely a két világháború között tovább – egy, akkor még ép kurgán ásatásával – folyt, máig nem sikerült modern ásatásokkal akár egyet is közülük feltárni. 1941 óta nem voltak újabb kutatások a területen, csupán kutatástörténeti áttekintések születtek.

Az ásatások csak kis mértékben járultak hozzá a vaskúti halmok pusztulásához, sokkal inkább a mezőgazdasági művelés következtében laposodtak és tűntek el halmaink. A déli csoport halmainak körvonala egyre elmosódottabbá válik, és lassan beleolvadnak környezetükbe.