Száz éve elfeledett dinoszaurusz lelőhelyeket fedeztek fel Erdélyben
Száz éve elfeledett dinoszaurusz lelőhelyeket fedezett fel a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport Erdélyben, a Hátszegi-medence területén. A páratlanul gazdag dinoszaurusz leletanyag világszinten is egyedülállónak tekinthető, hiszen ezek a csontmaradványok a dinoszauruszok kréta időszak végi eltűnését megelőző rövid időszakba engednek betekintést.
Az első világháborút megelőző néhány évben Kadić Ottokár geológiai térképezést végzett a Hátszegi-medence nyugati részén, ahonnan egy páratlanul gazdag, dinoszauruszok és más hüllők maradványait tartalmazó leletanyagot gyűjtött be. Ez a kréta időszak legvégét reprezentáló gyűjtemény tartalmazza azokat a maradványokat, melyek alapján a hazánk nevét viselő első dinoszaurusz, a Magyarosaurus dacus is leírásra került. Sajnálatos módon, a leletanyag begyűjtését követő viszontagságos történelmi események következtében a lelőhelyek pontos helyzetére vonatkozó információk jelentős része elveszett, ellehetetlenítve a további őslénytani ásatások véghezvitelét a területen.
A rejtélyes lelőhelyeket övező több mint százéves csendet, Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani Tanszékének munkatársa, Dr. Botfalvai Gábor vezetésével formálódó nemzetközi kutatócsoport új felfedezése szakította meg, mely lehetővé tette a területen folyó újabb ásatások elvégzését és a további értékes leletek felfedezését.
A több ezer fosszíliát tartalmazó gyűjteményi anyag egyik legértékesebb részét képezik a Kadić Ottokár által felfedezett leletek, melyek a Magyar Bányászati Szolgálat Gerinces Gyűjteményében tanulmányozhatóak. A Magyarországon elhelyezett gerinces anyag régóta foglalkoztatja a nemzetközi paleontológus társadalmat, hiszen számos olyan értékes leletet tartalmaz, melyek csak itt vizsgálhatóak, azonban a tágabb tudományos következtetések levonásában egyedülállónak tekinthetőek. Ilyenek a Magyarosaurus dacus törpe növésű Sauropodához, az Allodaposuchus őskrokodilhoz vagy a Kallokibotion teknőshöz tartozó maradványok, melyek első említése ehhez a leletanyaghoz köthető.
„A Budapesten tárolt Hátszegi-leletanyag kiemelkedő őslénytani jelentősége régóta nemzetközi érdeklődésre tartott számot, azonban mindig problémát jelentett, hogy ezek pontos lelőhelyei és így az egykori környezet, melyben ezek az élőlények egykoron élhettek nem volt ismert. A lelőhelyek újrafelfedezését azt tette lehetővé, hogy nemrégiben előkerült az a térkép, amelyet Kadić Ottokár használt az ásatásai során és rajtuk egyértelmű jelöléseket találtunk az egykori lelőhelyekre vonatkozólag” – foglalta össze a kutatás kezdeti szakaszát Dr. Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa.
A térkép meg volt, azonban ez több mint száz évvel ezelőtti topográfiai viszonyokat tükrözte, így a mai térképeken a lelőhelyek beazonosítása még további nehézségekbe ütközött. Szerencsére a kutatáshoz csatlakozott Dr. Albert Gáspár, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet munkatársa is, aki modern térinformatikai eszközök segítségével lokalizálni tudta a régi térképen jelölt lelőhelyek mai helyzetét, és így már lehetővé vált az új ásatások szervezése a több mint száz évvel ezelőtt felfedezett lelőhelyeken.
„A többhetes terepi kutatómunka során sikerült beazonosítani a Kadić Ottokár által megkutatott lelőhelyeket, ahonnan további csontmaradványokat is sikerült begyűjteni. A több mint száz gerinces maradvány közül kiemelhető egy összetartozó csigolyasor, mely egy Sauropoda dinoszauruszhoz tartozott, de találtunk értékes maradványokat más dinoszauruszoktól, különféle krokodiloktól és teknősöktől is. Tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméter nagyságúak, melyekre Magyar János bukkant rá a leletek preparálása során. Ezek a kisméretű maradványok ugyanis az emlősökhöz tartoznak és így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak” – foglalta össze az ásatás során felfedezett maradványok jelentőségét Dr. Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem munkatársa.
Dr. Kocsis László közreműködésével a csont- és fogmaradványokat geokémiai elemzéseknek vetették alá, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyítsák, hogy az új gerinces maradványok biztosan ugyanazokról a lelőhelyekről származnak, mint a gyűjteményben található csontok. A maradványokból kimutatható nyomelem összetétel alapján tovább erősödött az a kép, hogy az újonnan begyűjtött maradványok, ugyanarról a területről származnak, mint ahol Kadić Ottokár végezte ásatásait több mint száz évvel korábban.
„ Az elvégzett geokémiai, földtani és őslénytani kutatások rávilágítottak arra, hogy a vizsgált leletanyag a Hátszegi-medence egyik legidősebb dinoszaurusz lelőhelyét képviseli, mely nélkülözhetetlen segítséget nyújt a kréta időszak végi kihalási eseményt megelőző rövid időszak ökológiai folyamatainak behatóbb megismeréséhez. Az elért eredményeknek köszönhetően tisztáztuk azokat a rétegtani, ökológiai és evolúciós kérdéseket, melyek hosszú ideje fennálltak ezzel a páratlanul gazdag és őslénytani szempontból nagyon értékes leletanyaggal kapcsolatban, lehetővé téve a modern őslénytani kutatások folytatását és az újabb leletek felkutatását a területen” – foglalta össze Dr. Botfalvai Gábor a kutatás főbb eredményeit, melyek nemrégiben a Cretaceous Research szakfolyóiratban jelentek meg.
A kutatást a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, NKFIH PD 131557 projekt, az MBFSZ FKFO-11 projekt, NKFIH TKP2020-NKA-06 és az ELTE Dinoszaurusz kutatócsoport támogatta.
https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0195667121000288
