Információk, hírek

Programturizmus - Gáti Mariann Kékhajú

Ki is hát Gáti Mariann?

Faddi lány, most is ott él egy csodálatos "meseházban", de erről majd később.

Tanítóképzőt végzett, több helyen, nehezen, kényszerű megtorpanásokkal.

Nem a képességei nehezítették az előrehaladását, hanem szabad egyénisége, ami nehezen tűrte a pedagógusi pályára való felkészülés merev, precíz előírásait. Nem akarta elfogadni, hogy az órákra való tervezés olyan kötött legyen, hogy még a gyermek várható válaszát is rögzíteni kell. Ahogy ő mondta, nem a "sokoldalúan fejlett embereszménynek" megfelelő embereket akart nevelni, hanem szabad, boldog gyerekeket szeretetben, szeretetre. Legkedvesebb tanára talán ezért is nevezte kékhajú lánynak. A megszerzett diploma után kb. 20 évig "szabályosan élt". Tanított, férjhez ment, két fiúgyermeket nevelt. Tanítóként ötletei, módszerei időnként meghökkentőek voltak, de a tanítványai életre szóló élményekben részesültek.

Aztán egyszer azt "álmodta", képzőművész lesz. Annyi mindent szeretne elmondani önmagáról, de inkább a természetről, a világról, az emberekről! Erre egy szabadabb életformában látott lehetőséget. Sváb nagyszüleitől örökölt öreg házból kb. 2 évtized alatt székely férjével és két már felnőtt fiával egy csodálatos birodalmat varázsolt. A két népcsoport jegyei természetes egységként lelhetőek itt fel.

Itt voltunk mi 20-an - a Könyvbarát Klub. Az élményt lehetetlen visszaadni. Egy gyönyörűen felújított régi ház, székelykapuval, régi bútorokkal, az udvarban egy fából készült kis "meseház", amihez pályázatból nyertek ugyan támogatást, de az egész család anyagi összefogása jelentette az igazi erőt.

Mindez adja a keretet a megszámlálhatatlan fából, agyagból, kőből, kagylóból készült kisebb-nagyobb szobroknak, térplasztikáknak.

A falakon olajfestmények, égetett üveg, tűzzománc képek. Csodálatos témák, csodálatos színek, gyönyörű emberek, gyönyörű madarak, virágok. Közös az alkotásokban az anyagukban, formavilágukban fellelhető, természettel való szoros kapcsolat.

Mariann, - a kékhajú asszony - ahogy nevezi magát - kalauzol minket... Mesél életéről, fákról, virágokról, hitről, népdalokról, szeretetről, jóságról, szabadságról, szépségről, küldetésről. Beszél saját szavaival és nagy magyar költők (pl. Pilinszky, Nagy László, Weöres Sándor stb.) sorait idézi kívülről. Közben zene szól, gyertyák égnek.

Látni az arcokon, a varázslat tökéletes. Sikerült - ha csak kis időre is átlépni egy másik, egy szebb és fontosabb világba. Ahol elmosódnak a mindennapok nehéz gondjai és minden olyan egyszerűvé válik: szép ez a teremtett világ, érdemes örülni neki, érdemes megtanulni élni benne, tenni érte.

A program véget ért, de amit adott, az azt hiszem, még nagyon sokáig él bennünk.

Köszönjük Mariann! Köszönjük Kékhajú!

N.B.K.

Forrás: http://cikador.freeweb.hu/arch/arch2011nov/pg042.html


 

« Vissza