Nyereményjáték
Játsszon és nyerjen!
November 30. - Disznóölés napja
Hotel Szieszta Sopron - Várjuk a Lövérekben
KeSzeCsüSzoVa
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

November 30. - Disznóölés napja

Disznóölés - A vágás napja

Az állatot szúrással ölték meg, vérét felfogták, a szőrét leperzselték. Ez utóbbi rész az ország különböző vidékein különbözőképpen történt. Legrégebbi a szalmával való pörzsölés. Ezzel nagyon kellett vigyázni, nehogy sokáig égjen egy helyen a szalma, mert akkor a bőr fekete és repedezett lett. A szalmapörkölés után jött divatba a fapörkölő. A szerkezetbe nagyon vékonyra vágott, száraz akácfagyújtóst tettek és kézi kar segítségével mozgatott ventilátor fújta ki belőle a lángot. A későbbi benzines pörkölőt kézzel kellett pumpálni, de ez hamar kiment a divatból, mert ha nem vigyáztak, a hús átvette a benzinszagot. Ma már leginkább gázlánggal pörkölik a disznót.

A perzselés után az állatot meleg vízzel lemosták és tisztára kaparták.

A bontás módja a parasztháztartásban, a századfordulóig kizárólagosan az orjára való bontás volt. A hátára fektetett állat lábait kihasították, majd hasra fordították és a gerincoszlop két oldalán hosszában átvágták a szalonnát, majd a nyakszirttől a fülek alatt a szájig bemetszették. Általában ekkor választották le a fejet. Ezután lefejtették mindkét oldalon a szalonnát az állat hátáról, oldaláról, és jobbra-balra kiterítették. Egy fejszével elválasztották a gerincet a bordáktól és a gerincoszlopot a farokkal együtt kiemelték, majd kétfelé terítették az oldalast és kiszedték a belsőségeket. Ezután következett a háj lefejtése. Majd kivették az oldalasokat, és így a bontószéken a szalonna maradt az állal.

Az orjadarabot kiiktató úgynevezett karajra bontás a századfordulón jelent meg a parasztgazdaságokban. A munkamegosztás a következőképpen zajlott: a disznót a gazda ölte meg és bontotta fel. A férfiak munkája a perzselés, a tartós töltelék készítése, a hús és szalonna sózása, az asszonyok feladata a béltisztítás, a hurka és a gömböc készítése, az abálás, a zsírsütés, valamint a sütés, főzés a disznótorra, kóstoló összeállítása volt.

Sok helyen egy meghatározott színhúsdarab járt a kanásznak járandóságként, amit kanászpecsenyének vagy pásztorpecsenyének hívtak.

Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kjfc/0/7343/disznovagas2.html


Disznótor

A disznóölést követő vacsora, a disznótor a magyar nyelvterületen mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. András-naptól (nov. 30.), Disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek a disznótorok. A vacsora ideje alatt jártak a kántálók.

Hasznoson erre fiúk vállalkoztak. Többen összeverődtek, és a disznótoros házak ablaka előtt rákezdtek:

Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek?
Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet!
Mer holnap péntek lesz,
a maradék nem jó lesz.
Fülét, farkát a papoknak,
Hurkáját a diákoknak,
adjanak egyet!
(Gönyey 1938: 227)

Orosházán a következő kántáló versikével kérték a bebocsátást:

Eljöttem én kántálni
Nem szabad engem bántani.
Én fogtam meg fülit, farkát,
Adjanak egy darab hurkát!
(Beck 1974a: 102)

Cigánykáknak nevezik a bekormozott arcú kántálókat. Turán lányok mentek maskarának öltözve kántálni. Ha kaptak, akkor így köszönték:

Áldja meg az isten e háznak gazdáját,
Töltse meg az isten mind csűrét, kamráját.
Ha nem kaptak, ezt mondták:
Áldja meg az isten e háznak gazdáját,
Töltse be az isten tetűvel, bolhával.
(Schram 1972: 132)

Ilyenkor aztán elfutottak, mert a bot repült utánuk.

Topolyán a disznótori kántálók cigánynak, medvének, kéményseprőnek öltözve állítottak be. Kutyaverő bottal, rossz tepsikkel, fedőkkel mentek. A szobába érve összeverték {7-212.} a tepsiket, fedőket, a bottal a szoba földjét szurkálták, hogy a gazdának szerencséje, pénze legyen:

Látom az ablakon,
Málé az asztalon.
Nem köll nekem málé,
Legyen a gazdáé.
Köll nekem rétes,
Az is legyen mézes,
Hosszú nagy szál kolbász,
Vastag sült hurka,
Jó darab szalonna.
Ha nem fogadták a kántálókat, bekiabálták:
Négylába van a disznónak,
Ötödik a farka.
Farka alatt van a duda,
Fújja meg a gazda.
(Borus 1981: 99)

A kántálókat megkínálták. Igyekeztek megtudni, hogy kicsodák. A cigánynak öltözött kántálóval jósoltattak, a medvének öltözött kántálónak táncolnia kellett. Ha ismerősök voltak a kántálók, levetették a maskarát, és az asztalhoz ültették őket.

Nagykőrösön a nagyobb gyerekek, de inkább legények és lányok maskarába öltöztek, és a beköszöntés után kántáltak:

Szegény vándorok vagyunk,
éhesek vagyunk,
szállást nem kapunk.
Kínáljanak meg minket!
Kívánunk a gazdának,
ahány falatot ád,
annyi disznót vágjon.
(Barna 1978: 480)
Közkeletű kántáló versek:
Itt ma disznót sütnek,
Jól érzem szagát,
Talán nekem adják
A hátulsó combját.

vagy:

{7-213.} Tudom disznót öltetek,
Kolbászt, májast töltettetek,
Ha engem nem részeltettek,
Több disznótort ne érjetek!
(Dömötör T. 1986: 152)

A disznótorral kapcsolatos másik adománygyűjtő szokás az ún. nyársdugás. Főleg a Zselicségben, a bandába tömörült legények, fiúgyermekek többágú nyársat dugnak a kilincsre vagy az ablakba, s az egyik ágára tréfás, gyakran trágár szövegű papírlapot szúrnak. A háziak a nyársra hurkát, kolbászt, szalonnát, pogácsát szúrnak. Lényeges, hogy a nyársdugók kilétére ne derüljön fény.

A múlt századi szokásgyűjteményben a nyársdugás viski változatáról tudósítanak: „Az itteni disznótoroknál az az eredeti, ahogy a furfangos ész hivatlan vendéggé teszi magát. Két egyén megáll a torozók ablaka alatt egyik két nyársat reszel össze, másik a harmadikat nyújtja be az ablakon, melyre a bentlevők kötelesek hurkát mit aggatni. Néha azonban a hurka tréfából fűrészporral van töltve” (Réső Ensel 1867: 337).

Az egész magyar nyelvterületen szokás volt a disznótori maskarázás. A kántálók, nyársdugók is többnyire valamilyen módon felismerhetetlenné igyekeztek magukat tenni. Macskaréven menyasszonynak és vőlegénynek öltöznek. A menyasszony (egy legény) arcát fátyollal bekötik, a fejére kukoricaháncsból készítenek koszorút. A kezében üres kosarat és főzőkanalat visz. Vőlegénynek egy leány öltözik, aki a kezében üres demizsont vagy üveget visz. A házhoz egész csapat kíséri őket, de csak ketten mennek be. A háziak kérdezgetik őket, de nem beszélnek, csak mutogatva adják tudtul, hogy ha a cigány húz egy nótát, táncolnak. Tánc után mutogatva kérnek enni, inni. Buboknak hívják a párt. Az enni-innivalót azután közösen fogyasztják el. A békési falvakban a cigánykák néha egész jeleneteket is előadtak és nemcsak kántáltak. Például Csorváson a böllér és a cigányok párbeszéde énekkel, tánccal, megvendégeléssel végződött. A disznótori alakoskodók játékához hozzátartozik, hogy míg az egyik szóval tartja a háziakat, addig a többiek elcsennek az ételekből.

A disznótori alakoskodás színes változatairól Ujváry Zoltán fejezete bővebben szól. A disznótorban is megjelennek azok a figurák, melyek a fonóban, tollfosztóban. Általában a disznótori alakoskodást a némajáték jellemezte és olyan maszkok viselése, hogy a résztvevők felismerhetetlenek legyenek.

Forrás: http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/07/172.html

◄ Vissza

Partnereink: Interticket - jegy.hu Observer