Tájház Dunaegyháza

A tájház épülete a múlt század közepén épült. A tulajdonos Petrik család ebben az időben a szegények közé tartozott Dunaegyházán. Az épület a szegény paraszti házak tipikus példája. Ebben az időben az itteni házak a hagyományoknak megfelelően vertfallal készültek. A Petrik ház is vertfalú, tetőszerkezete a környéken található fából készült és náddal fedték be, mely a település körüli mocsárban bőven akadt. Az épület jellegzetessége, ami a szegényparaszti házaknál mindennapos volt: a döngölt agyagpadló. Egyszerű volt elkészíteni, az alapanyag a faluszéli agyaggödrökben (helyi nevén: Jamiszka) adott volt, karbantartása és tisztántartása sem igényelt különösebb fáradtságot. Söprés után kevés homokkal felszórták, locsolókannával különböző mintákat formáztak a homokra.

Ez a ház szoba, konyha, belső kamra elrendezéssel épült, apró udvarral, ahol még hajdan helyet kapott az állattartáshoz nélkülözhetetlen istálló és fészer is. Ma a lakóépület mellett egy fészer található, ami alatt is egymás után sorakoznak az egykori önellátó paraszti gazdaság eszközei,  a szénásszekér, a század elejéből származó tűzoltó autó, kukoricadaráló, egy faeke és más szerszámok is helyet kaptak. Az udvaron állítottuk ki a régi temetőből származó sírköveket és kopjafákat, ezek szlovák családok síremlékei, de már a feliratozásuk magyar.

A szobában helyezték el az egykori teljes népi szobabútort. Az ajtóval szemközti sarokban áll a világoskék színű, tulipános mintájú sarokpad, előtte helyi szőttes abrosszal letakart asztal, amelyen régi kiadású evangélikus énekeskönyvek és kisebb használati tárgyak láthatók. Az asztal körüli székek többfélék. Az ablakok felett zöld színűre festett függönytartók, függönnyel. Az asztal felett van a mennyezethez erősítve a porcellán búrájú felhúzható csigalámpa. A falakon különféle képek láthatók (családi felvételek, színes nyomatok). Az ágy gyári készítésű terítővel van lefedve. A konyhát - különösen a szabadkémény alatt - zsúfolásig töltik be a háztartási eszközök, edények. Különösen gazdag a gyűjtemény cserépedényekből (tálak, tányérok, fazekak stb.). Több változatban láthatók a háromlábú cseréplábasok is. Itt van a daráló, a fagyalu s a többi, kivált sütéshez használt faeszközök.

A kamrában kapott helyet többek között a felállított szövőszék és a fonásszövés teljes kelléktára. Megemlíthető a kelengyeláda. Itt helyezték el a fontosabb háziszerszámokat is. További kiállítási tárgyak: asztalos szerszámok, dohányvágó, tök- és káposztagyalu, halászháló, egy kukoricamorzsoló és mángorló.

A tájház más értékeit is ki kell emelnünk még: az írásos dokumentumokat a 18. század végéről s a múlt század közepéről, a szép viseleti darabokat, a sokoldalú kismesterkedésre utaló eddig nem említett tárgyakat, a gyermekjátékokat, a hagyatékból maradt családi fényképalbumokat, a katonai elbocsátó leveleket, a díszes fényképeket és a tábori lapokat.

Az udvaron található kemencének nagy jelentősége van az ünnepekkor is. Pünkösdkor benne sütik a kalácsot és a dunaegyházi Slnecnice Tánccsoport a templomtól a Tájházig tartó menettánc után az udvaron szlovák táncokat ad elő. Ebben a kemencében sütik a kemencés lángost és az augusztus 20-i kenyeret is, melyet délután a Művelődési Házban megáldanak és megszentelnek. Aranyvasárnap az Óvoda előtti utolsó gyertyagyújtás után a Tájház udvarán cukrozott, fahéjazott almát és kürtöskalácsot kínálnak az oda érkezőknek.

A Tájház nincs minden nap nyitva, megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges.

Forrás: A település honlapja