Tardi Tájház

Fala vertfal. Készítéséhez csúszó kalodát készítettek, amely közé szalmával és törekkel összedagasztott sarat döngöltek. Miután a falszerkezet megszáradt, lebontották a kalodát és sárból, törekből készült agyaggal besimították. Az így készült fal szélessége csaknem 1 m. Ennek köszönhetően télen meleg, nyáron hűvös volt.
Tetőszerkezete ágasfás-szelemenes. Az ilyen típusú házakat felülről kezdték építeni. Leástak az épület két végén a tető magasságáig érő ágasfákat, amelyre rátették a szelement. A szelement két oldalról megtámasztották, ez adta egyúttal a tető lejtési fokát is. A nevét adó buggyot úgy kapták, hogy a szelemenbe kb. 2 m hosszú élszarufát csapoltak. Az ágasfa közepén ezt egy szemöldökfa támasztja alá egy csapba illesztve. A tetőszerkezet másik érdekessége, hogy vasszögeket, ácskapcsokat nem használtak, faszögeket ütöttek minden második gerendába.

A ház tetejét náddal fedték be. A nádcsomókat a tetőváz léceihez rögzítették fagúzs és kötőtű segítségével. A fedéssel alulról haladtak felfelé, amely egy szegésben végződött. Itt a kévét a felénél rögzítették az egyik oldalon és megtörve a másik oldalon lehajtották. Ellenkező oldalról ugyanúgy jártak el, majd deszkával lefogatták a nádkévéket. A kéményfej helyileg jellemző, félbevágott, mint a tardi legény kalapja. A kéményt szalmakötéllel sűrűn csavarták át. Fedett, hogy a csapadék ne jusson a kemencébe. Északi oldalán lejtősebb, így védve maradt az északi szelektől. Régebben a tardi házakra zsúptető volt a jellemző. A rozs szárát kíméletesen kévébe kötötték, majd miután kicsépelték, megint összeszedték és prűgőn megfésülték, ezután került a tetőre.

A ház elnyújtott téglalapra hasonlít, amelyet három részre osztottak. Az utca felől található a tisztaszoba (első szoba), a következőben állt a kemence. Ebből a helyiségből ­ a lakószobával szemközt ­ nyílik a kamra. A konyha (pitar) legnagyobb részét a sütőkemence foglalja el. A sütésen kívül itt más tevékenységre nem sok lehetőség adódott, olykor még a családi étkezések színhelye volt. A kemence a szobában lévő tűzhelyhez kapcsolódik. A konyha oldalfalai az ajtó szemöldökfájával egy magasságban színes tányérokkal vannak beaggatva, amelyek nagy része mezőcsáti, mezőtúri fazekasok műhelyéből került ki. A tisztaszobában az ajtóval szemközti fal szegletében áll az asztal, mögötte sarokpad. Ez a rész számított a szoba legtiszteletreméltóbb helyének. Az asztalt is magába foglalva ezt hívták szentsaroknak. A falat ezen a részen szentképek és egy Jézus szobor díszíti. Két kis ablak néz az utcára, a harmadik az udvarra. A két ablak között helyezték el a fakeretes tükröt. A szoba átellenes szögletében emelkednek az ágyak. Az utca felől a koronás vetett ágy, amelyet tardi szövött terítővel terítettek le. A párnák száma megmutatta a ház gazdagságát is. Módosabb helyen a párnák száma 9, szegényebbekben 6 volt. A másik, a fekvő ágy, más néven dikó, amit rongypokróccal takartak le, rá bundát tettek. Még a legszegényebb családoknál is elmaradhatatlan volt a tulipános láda. Rendszerint ezek igen régi, nagyszülőktől örökölt öreg bútordarabok voltak, megkopott festéssel, megrepedezett oldalakkal. A tájházban a helye a vettet ágy és a sparhét között van. A szobában áll még egy szegényes díszítésű bölcső, egy vízlóca, amelyen vizes korsó és edények vannak, valamint egy vályogból rakott sparhét.
A harmadik helyiségben (kamra) tárolták az élelmiszereket: ládákban és zsákokban a búzát, gabonát, zsákokban a krumplit, szakajtóban a szemes termények egy részét. Itt kapott helyet a fiatalasszony hozománya is, az ágy és a láda, később a fiókos komód, nevezték ezt itt kaszlinak is. Egyes helyeken a fűtetlen kamra lakóhelyül is szolgált. A tisztaszobában a fiatalok, a kamrában az öregek laktak. A mosószék, az elhasználódott ruhadarabok, a létra, a háztartásban és a mezőgazdaságban használatos eszközök ugyancsak itt kaptak helyet.
Az udvar hátsó részén állt a kőválló a szárnyasoknak, a hidas ól a disznóknak, az istálló a lovak és tehenek számára.
A tájház buggyos házához egy másik épület is tartozik, annak szomszédságában, amit a XX. században építettek. 2002-ben a községi önkormányzat a szomszédos telken álló harmadik épület megvásárlásával tovább bővítette a tájházhoz tartozó lakóházak számát.[35]
A tájház udvarán 1998. szeptember 26-án avatták fel Szabó Zoltán író bronzszobrát, Borbás Márton alkotását. Az ünnepségen, mint mesteréről emlékezett meg Magyarország akkori köztársasági elnöke, Göncz Árpád. Jelen volt a rendezvényen Szabó Zsuzsa és Ágnes, az író Párizsban élő felesége és leánya, valamint Franciaország magyarországi nagykövete, számos író és neves közéleti személyiség. A szobrot Sály Miklós esperes áldotta meg.

Forrás: település honlapja