Budapesti Nyári Fesztivál 2012. Indul a bakterház - vígjáték a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Regős Bendegúzt, az égetni valóan rossz kölyköt, anyja elszegődteti a bakterházba. A kisfiú szenved a pénzéhes lókupec, a lusta bakter, a fukar paraszt, de legfőképpen a Büdös Banya miatt. Bendegúz barátja, Toppancs jó tanácsokat ad neki, hogy hogyan lehet a bakter feleségének szellemével riogatni a háziakat. A fiú megfogadja a tanácsot, a bakterház összedől, ő pedig továbbáll.

Szereposztás:

Toppancs: Mess Attila
Bendegúz: Szőke Attila
Bakter: Kovács Nemes Andor
Banya: Vicei Natália
Marhakereskedő: Szilágyi Nándor, Pataki Gyűrű-díjas
Buga Jóska: Csernik Árpád
Borcsa asszony: Pesitz Mónika
Első csendőr: Péter László m.v.
Második csendőr: Ralbovszki Csaba
Rozi: G. Erdélyi Hermina
Roma: Bakos Árpád m.v.
Roma: Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű- és Jászai-díjas
Roma: Ifj. Kucsera Géza

Díszlettervező: Znamenák István m.v.
Jelmeztervező: Cselényi Nóra m.v.
Zeneszerző: Bakos Árpád m.v.
Mozgás: Nagypál Gábor m.v.
Cigány nyelvű dalszöveg: Csernik Árpád
Rendezőasszisztens: Vörös Imelda m.v.
Súgó: Vrestyák Erzsébet
Ügyelő: Kotroba Júlia

Rendező: Hernyák György, Jászai-díjas

A Nem jöttem én..., Megértem, ki elmegy..., Hol a cél... című dalszövegeket Hernyák György írta.

Sajtóvisszhang:
„Az előadás, amelyet a főszereplő Bendegúz rövid, narratív visszaemlékezései fognak keretbe, egyik legfőbb ismérve, ahogy az eddigi színpadi előadások többségének, valamint a népszerű filmváltozatnak burleszkszerű, harsány jelenetekben való tobzódásától elmozdul, s bár nyugodtabb vizekre evez, s a társadalom-, lélek- és jellemábrázolás mélyebb rétegeit is megcélozza, végig szórakoztató tud maradni.” (Jódal Rózsa)

„Csak azt tudom, hogy úgy nevettem, hogy talán a könnyeim is potyogtak, pedig szomorú egy jelenet volt. Inkább sírni, mint nevetni kellett volna ennyi butaság, ilyen tömény szellemi bárgyúság és ennyire ragadós koszlottság láttán/hallatán. A belső és külső nihil teljes látlelete: megannyi színészi remeklés, amelyek mellett szinte megfeledkezünk a különben igencsak remek »áriákról«.” (Gerold László)