Cella Septichora Látogatóközpont Pécsett. Világörökség látogatás tárlatvezetési lehetőséggel

A világörökségi helyszínek a Székesegyháztól délre, a Szent István téren és környékén találhatók. A Cella Septichora Látogatóközpont bejárata a tér felső részén a sétányról, az Ókeresztény Mauzóleum a tér középső részéről, az Ókeresztény temetőkápolna és sírépítmények az Apáca utcából közelíthetők meg.

A világörökségi helyszínek a belvárosi fekvésük miatt autóval csak közvetett módon közelíthetők meg, ám a közelben található parkolóknak köszönhetően pár perc sétát követően elérhetők.

1. Cella Septichora Látogatóközpont
2. Apáca utca 8.
3. Apáca utca 14.
4. Mauzóleum

Az Apáca utcai 8. és 14. szám alatt található emlékek egyénileg csak április 1-től október 31-ig, és csak péntek szombat vasárnap látogathatók, kombinált jeggyel.

Csoportok számára előzetes egyeztetés alapján a hét további napján is látogatható (a hétfői szünnap kivételével), kombinált jeggyel.

Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római ókeresztény temetője 2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. A feltárt lelet együttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét. A magyarországi világörökségi helyszínek közül a pécsi ókeresztény temető az egyetlen, amely kultúrtörténeti kategóriában nyert felvételt az UNESCO világörökségi listájára.

SOPIANAE, A RÓMAI KORI PÉCS

Pécs római elődje, Sopianae fontos kereskedelmi utak találkozásánál, a Mecsek hegység déli lábánál alakult ki. A város a 4. században élte virágkorát, miután Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett. A korábbi városias jellegű település ekkor vált igazi várossá, gazdasági, kulturális és vallási központtá.

A középkori és a modern város teljes egészében lefedi római kori elődjét, ezért a régészeti kutatás nehezen tudott megfelelő forrásanyaghoz jutni. Sokáig csak a késő római temetkezések szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot az egykori városra. A 20. század elejétől meginduló ásatásoknak, valamint az utóbbi évtizedek építési beruházásaihoz kapcsolódó feltárásoknak köszönhetően rajzolódtak ki Sopianae városának egykori körvonalai.

A római kori település a mai belváros területén feküdt, legkésőbb a 4. század elején központi részét, kb. 400 x400 m nagyságú területet, városfallal vettek körbe. A késő római időszakból három különálló, a város körül elterülő temető ismert: a római kori várostól délkeletre, az Árkád Üzletház helyén; keletre a Kossuth tér területén és a településtől északra, a Szent István téren és környékén. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.

A több ezer sír, számos sírkamra, sírkápolna, valamint nagyobb temetői épületek (mauzóleum, Cella Trichora és Cella Septichora) nagyszámú keresztény közösségre, vallási központra utalnak.

2004-ben a „Pécs világöröksége, turisztikai vonzerő fejlesztése” című pályázat célul tűzte ki egyrészt a már meglévő emlékek bemutatási színvonalának emelését, másrészt bővíteni kívánta a műemléki látnivalók körét. A projektben központi szerepet kapott az ókeresztény temető eddig ismert legnagyobb épületének, a Cella Septichorának (hétkaréjos sírépítmény) feltárása és műemléki bemutatása. A Dóm tér alatti már ismert és bemutatott ókeresztény emlékeket az újonnan feltártakkal egyetlen komplexummá fogták össze, és körüljárhatóvá tették. Az eredmény a Cella Septichora Látogatóközpont lett.

A látogatóközpont hétkaréjos későrómai épület, az egész Duna vidéken egyedülálló alaprajzú, a 4. században épült. 4-6 méter mélyen, az egykori római járószintre ereszkedve láthatjuk a falakat, melyek néhol 2 méter magasan is megmaradtak.

Péter-Pál sírkamra. A 4. századi épület a temető központi részén állt. Föld alatt helyezkedett el a sírkamra a sírral, fölötte épült fel a kápolna. A sírkamra gazdagon kifestett falait és dongaboltozatát csodál-hatjuk meg.

Korsós sírkamra. Az egykor kétszintes építmény alsó szintje, a sírkamra látogatható, melynek oldalfalait geometrikus és növényi ornamentikából álló díszítés borítja. Nevét a falba mélyített fülkében látható kancsó és pohár ábrázolásról kapta.

III. sz. sírkamra. Felszíni építmény valószínűleg nem állt felette. Boltozata beomlott, szarkofágjának tetejét a sírkamra egykori kirablói összetörték.

XIX. sz. sírkamra. A 2004-ben feltárt sírkamrában két sírládát találtak. A két sírt csak egy téglarács választotta el egymástól, mely az odatemetettek összetartozására utal. A felszíni kápolna elpusztult.

XX. sz. sírkamra. Az itt talált 3 sírláda közül az egyik belülről vakolva és festve volt. Az ásatáskor előkerült nagy mennyiségű freskótöredékből ítélve az egykori felszíni kápolna is festett lehetett.

Nyolcszögű sírkápolna: A 4. század végére Sopianae temetője valószínűleg megtelt, így a korábban talán keresztelő kápolnának emelt épületet alakították át sírkamrává. Legmagasabb megtalált fala 3,8 méter.

Az Ókeresztény Mauzóleum kétszintes építmény felső része kápolna volt, az alsó szintje pedig bibliai eredetű falfestményekkel díszített sírkamra. Ma e sírkamra látható.

Az Ókeresztény temetőkápolna és sírépítmények több ásatás alkalmával előkerült emlék. A temetőkápolna, festett falú kettős sír, festetlen sírkamra, egyszerű sír tekinthető meg két helyszínen.