Hadtörténeti Múzeum Budapest

Időszaki Kiállítások:

1956-Kitaszítva,befogadva

A 20. századi magyar történelem egyik legfényesebb fejezete 1956 forradalma és szabadságharca. A vesztes háborúk és idegen megszállások után Magyarország kitört a szürkeségből, a kétségbeesésből, fénnyel–színnel telt meg az október és mosollyal az arcok. A világ felkapta a fejét.

Az emberek újra összefogtak a zsarnokság ellen. A forradalom eufórikus hangulatát gyorsan követték a kétségbeesett küzdelem napjai. Egy röpke pillanatra megint úgy látszott, hogy sikerül a lehetetlen, de a szovjet birodalom tankjai hosszú időre véget vetettek a reményeknek és magyarok tömegei kényszerültek új hazát keresni más szabad demokratikus országokban.

1956 magyar szabadságharca vérbefojtása ellenére is sikeresnek és dicsőségesnek bizonyult. Emléke – amely kulcsszerepet játszott az 1989-es demokratikus változásokban is – elevenen él a mai magyar társadalomban.

A polihisztor térképész

200 éve született felsőszopori Tóth Ágoston

1812-ben, 200 évvel ezelőtt született felsőszopori Tóth Ágoston honvéd ezredes, akit a XIX. századi magyar katonai térképészet egyik legjelentősebb személyeként tartanak számon.

Talán csak az életpályáját és a hazai kartográfia érdekében végzett munkásságát behatóan ismerő szűk szakmai réteg előtt ismeretes, hogy nemcsak korának nagyszerű tudósa volt, de kitűnő katona is, akit a magyar hadtörténelem az 1848-1849-es szabadságharc egyik kiváló törzstisztjeként tart számon. Számos érdeme mellett személyében a magyar honvédsereg ezredesét, Kolozsvár és Beszterce parancsnokát, több ütközet hősét, a Magyar Katonai Érdemjel 3. osztályának kitüntetettjét tisztelik.

A vesztett szabadságharc után katonai hivatását nem folytathatta, közel 20 viszontagságos év után kapott ismét lehetőséget hadi pályájának folytatására. 1868-ban az elsők között volt, aki a Magyar királyi Honvédségnél szolgálatra jelentkezett és ezredesi rangfokozatban tevékeny szerepet vállalt a katonai tisztképzés megszervezésében.

Talán még kevesebben tudják róla, hogy a térképek rajzolásában megmutatkozó kézügyességét festmények, rajzok és szobrok megalkotására is használta. Számos fennmaradt festménye, rajza bizonyítja művészi tehetségét. A művészettörténet mellett a hadtörténelem érdeklődésére is számot tartanak azok a kisméretű festményei, amelyeket az 1850-es évek elején az olmützi várfogságban, a szabadságharcban való részvételükért elítélt honvédtisztekről készített. Sokukról ez az egyetlen fennmaradt ábrázolás.

A térképészet mellett a császári királyi hadsereg ifjú tisztjeként az 1840-es években kötelezte el magát, amikor részt vett a második katonai felmérés munkálataiban.

A magyar szabadságharc idején is törekedett az akkor már elavultnak számító térképek adatainak helyesbítésére.

1867 után vált ismételten lehetővé a számára, hogy visszatérjen eredeti szakmájához, a térképészethez. A Közmunka- és Közlekedési Minisztérium osztályvezetőjeként hivatali ideje alatt azon munkálkodott, hogy a magyar kartográfia fejlődése és külföldi elismertsége érdekében egy önálló magyar intézetet állítsanak fel. Ez az álma ugyan nem valósult meg, de jelentős irodalmi tevékenységével megújította a hazai tudományos életet, és felhívta a külföld figyelmét a hazai törekvésekre. 

Nevéhez fűződik a Magyar Földrajzi Társaság megalapítása. Tagja volt a Magyar Mérnök Egyesületnek, a Természettudományi Társulatnak és az anversi Földrajzi Társaságnak. Tudományos munkásságának legnagyobb elismerését jelentette, amikor 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották. Egy évvel később az Akadémia hadtudományi szakára rendes tagul ajánlották.

"Tervasztaltól a harcmezőig" - a magyar kézifegyverek 100 éve

2011. november 16-án nyílt meg a Hadtörténeti Múzeumban a "A tervasztaltól a harcmezőig - a magyar kézifegyverek 100 éve" című kiállítás. A tárlat apropóját az adta, hogy 1911 szeptemberében jegyezték be a szabadalmát annak a pisztolynak, amely a magyar királyi Honvédség első, teljes egészében magyar tervezésű és gyártású fegyvere lett. A másik aktualitása a kiállításnak, hogy húsz évvel ezelőtt, 1991 novemberében rendszeresítették a Magyar Honvédségben a Gepárd M1 nagyteljesítményű mesterlövészpuskát. Az elmúlt 100 esztendő alatt a honi fegyveripar számos újszerű konstrukcióval és zseniális újítóval gyarapodott, akik szellemi kapacitásukat és alkotói tehetségüket sikeresen állították a hon- és rendvédelem szolgálatába. A konstruktőrök életútját végigkövetve a látogatók találkozhatnak Frommer pisztolyokkal, Gebauer-féle motorhajtású géppuskával, Király géppisztolyokkal, Vécsey kézigránáttal, Kucher géppisztollyal és a híres Gepárd fegyvercsaláddal. A legnagyobb nevek mellett a kiállítás nem feledkezik el azokról a sokszor névtelen mérnökökről, technikusokról sem, akik a hazai fegyvergyárakban, vagy a Haditechnikai Intézetben próbálták gyakorlatba ültetetni, kivitelezni a tervezők ötleteit. Több kisfilm mellett rengeteg - a nagyközönség számára eddig teljesen ismeretlen - fénykép és rajz, illetve a fegyverek működését bemutató eszköz színesíti a tárlatot. A kiállítás nem a teljesség igényével készült, hanem a Hadtörténeti Múzeumban és a Haditechnikai Intézetben az utóbbi években elvégzett kutatói és állagvédelmi munka eredményeit hivatott bemutatni.

Forrás: Hadtörténeti Múzeum honlapja és Facebook oldala