Nyiss ránk! Péliföldszentkereszti Mária-búcsúi nagymise

A Nyiss Ránk! Programhétvége a hagyományos péliföldszentkereszti Mária-búcsúi nagymise köré szerveződik.

Célunk, hogy fedezzék fel e csodás környék szakrális kincseit és jellegét, kapcsolódó műsorainkkal, kiállításainkkal, előadásainkkal pedig szeretnénk minőségi szórakozást nyújtani.

A Szent Kereszt ereklye

Krisztus keresztjét 350 körül találták meg, darabjait a világ minden tájára szétküldték, így került hazánkba is. A szentkereszti ereklye hitelességét 1735-ben igazolta XIV. Benedek pápa.

Kegytemplom

A műemlék barokk templomot 1735-ben Eszterházy Imre hercegprímás építtette. Ő nyilvánította hivatalosan is Péliföldszentkeresztetet búcsújáróhelynek.

A temlomnak kitűnő akusztikája van.

A főoltár a szentségi trónusig vörös márványból készült 1763 körül. Az oltár előlapján a jellegzetes embléma: a kereszt négy mezőjében INNR (Jesus Nasarenus Nasarenorum Rex - Jézus, a nazarénusok királya). A főoltár építménye és a templomban található összes szobor fából készült. A főoltár legmagasabb pontján az Atya, alatta a Szentlélek és a Keresztrefeszített erőteljes megjelenítése. Az oltárok, a szobrok és a két gyóntatószék mind gazdag barokk fafaragás az 1700-as évek végéről.

Az északi mellékoltár szobrai: középen Mária, karján a gyermek Jézus, mellette Szent Imre és Szent Margit.

A déli mellékoltár szobrai: középen Szent József a gyermek Jézussal, mellette Keresztelő Szent János és Szent Jakab apostol. a négy evangélista, a hangvetőn prédikáló püspök.

A kórus mellvédjén eredeti élénk színekben fára festett 12 remeteszent, középen a böjtölő Jézus képe 1743-ból. A kegytemplom hét színes üvegablakán Mária hét fájdalma van megjelenítve.

A kegytemplomban vasárnap 10 órakor, hétköznap 18 órakor van szentmise!

Szent Vendel kápolna

A Szent Vendel kápolna színes üvegablakai 1943 tavaszára készülnek el Rabenseifer Alfréd sárisápi esperes és az esztergom-tábori szalézi intézet adakozásából.

Az üvegablakok

A templom 7 üvegablaka a hétfájdalmú Szűz eseményeit jeleníti meg, Ungvári Sándor festőművész tervei alapján Palka József üvegmester alkotásai 1943-ból (Jézus bemutatása, menekülés Egyiptomba, a 12 éves Jézus a templomban, Mária találkozik Szent Fiával, keresztre feszítés, a levétel és a sírba tétel).

Kálvária

Feltétlenül megtekintésre érdemes a XVIII. századi Kálvária-szoborcsoport, melynek minden stációja más-más stílusban épült. A domboldalon a kálvária stációk különböző építészeti stílusban Gáthy Zsolt építészmérnök alkotásai 1931-1942 között. A stációk domborművei Metky Ödön szobrászművész alkotásai 1935-ből. A kálvárián, a vandál kezek által megcsonkított kőszobrok 2001 augusztusában kerültek vissza felújítva az eredeti helyükre.

Lourdes-i barlang

A kolostortól mintegy 600 méterre levő erdei tisztáson áll a Schmidt Sándor bányaigazgató által az 1930-as években építtetett Lourdes-i barlang. A hangulatos erdei pihenőn üdevizű források vannak

Helytörténet

Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhelyi jellegéről a Visitatio Canonica azt íja, hogy 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult.

Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. Megközelítése: a 10-es úton haladva Dorog-Tokod-Péliföldszentkereszt, vagy Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt.

Először Pél - Pély néven 1265-ben említik egy oklevélben, mint népes települést. 1291-ben a Szentes-Magócs nemzetség birtoika. 1371-ig az Osli nemzetségből származott Kanizsaiaké volt, utána királyi birtok lesz, majd 1388-ban Zsigmond király az akkori esztergomi érseknek, Kanizsai Jánosnak adományozza. Attól kezdve Péliföld egyházi birtok. Hajdanán a templomos lovagrend háza álllt itt, amely valószínűleg még a török idők előtt pusztulásnak indult, de középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén. A romok közé több jámbor remete vonult vissza a világ elől.

A leromlott állapotú templom helyér 1735-ben épült fel a ma is látható, barokk jegyeket viselő templom. Az építtető Eszterházy Imre hercegprímás két búcsúnapot engedélyezett: május 3-án a Szent Kereszt megtalálásának ünnepén és szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. 1735-től hivatalosan is búcsújáróhely.

1763-ban a szegényes remetelak megüresedett. Helyére Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak. Nem sokkal később megépült a "kocsmaház" az idesereglő búcsús nép számára. A nazarénusok 1763 - 70 között működnek itt. Emléküket a vörös márvány főoltár előlapjába belefaragott az "INNR" betűk őrzik. A nazarénusok után a pálos rend letelepedését kísérelte meg Simor János hercegprímás, először 1866-67, majd 1903-1906 között, de ezek sem tudtak itt meghonosodni, és csakhamar elköltöztek.

1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át, ami a kegyhely életébe állandóságot és felvirágzást hozott. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szent Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felsőolaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében átköltözött Szentkereszt földszintes kolostorépületébe. Négy gimnáziumi osztálynak megfelelő fiúnevelő intézet működtetését is vállalták. A szalézi papok, szerzetes testvérek, és később a szerzetes-növendékek gondozták a kegyhelyet és a mogyorósbányai fíliát.

1925-ben a kolostor nyugati frontján emeletet húztak. A belső udvar (quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki. 1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz.

A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház). 1943-ban elkészült az egyemeletes, tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház). 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett.

1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzá tartozó létesítményeket. (rendi dokumentumok és Padányi Lajos adatai alapján)

Berényvár mondája

Gyalogút vezet a kegytemplomtól kb. 1 kilométerre levő Berényi-vár nevű dombhoz, melyhez az alábbi népmonda fűződik:

„A néphit szerint ezen a dombon állt a Berinkei király vára, akinek sok katonája és nagy hatalma volt. A legfőbb kincse azonban két gyönyörű leánya volt, akiket anyjuk halála után egyedül nevelt. A tatárok vagy a törökök támadásának hírére összegyűjtötte a katonáit. A lányait és a kincseit pedig a harcba indulás előtt befalaztatta egy titkos föld alatti üregbe, nehogy az ellenség kezébe kerüljenek. A csatában a királyt megölték, a vitézei azonban győztek. Vezérüket hazavitték, és a vár alatti síkon temették el. A díszes temetés során minden katona egy sisak földet szórt a király sírjára. Ebből keletkezett a közeli Kerek-domb. A vár népe ezután hiába kereste a két befalazott lányt. Pedig még sokáig hallották éjfél körül hangos sírásukat. Négy emberöltővel ezelőtt egy nagysápi ember késő éjszaka hazafelé tartott a szentkereszti búcsúból. Amikor a Berényvárhoz ért, pislákoló fényt látott. Közelebb érve észrevette, hogy a nyitott hegy oldalában egy föld alatti üreg tátong. Hívó hangot hallott, és félve bement a terembe. Ott egy kincsekkel telezsúfolt asztal mellett öreg ember üldögélt, aki elmesélte neki, hogy itt a Berineki király kincseit áthatja, de semmit sem vihet el belőle. Közben észrevétlenül bezárult a nagysápi ember mögött a nyílás. A fiai hiába várták haza az apjukat. Egy tudós asszonytól mindent megtudtak, aki még azt is elmondta, hogy a hegyoldal hét évenként nyílik meg, vasárnap, egy bizonyos órában. A fiúk oda siettek, bejutottak a terembe, de nemcsak az apjukat, hanem a kincseket is el akarták vinni. Az apa azonban figyelmeztette őket, hogy csak üres kézzel jutnak ki épségben. Úgy is tettek, üres tarisznyával mind a hárman szerencsésen hazaértek.

(In: Komárom megye földrajzi nevei. A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadása, Budapest 1985. 60. old

Forrás: A szervezők honlapja