Lánycsók (Baranya vármegye)

Lánycsók (németül Lantschuk, horvátul Lančug [1], Lančuk[2]) község Baranya megyében, a Dunántúlon, a Mohácsi kistérségben. Lánycsók község több, mint 4000 éves múltra tekint vissza, fennmaradását kedvező földrajzi fekvésének köszönhette. Itt találkozik a Duna völgye sík vidéke a dunántúli dombos vidékkel. A Baranya megyei Mohács városától nem messze fekvő Lánycsók község történelme során, kilenc évszázadon keresztül a pécsi püspök uradalmához kapcsolódott. Első okleveles említése 1093-ban történt: a falut I. (Szent ) László király Moháccsal együtt adományozta a pécsi püspökséghez. Nevének eredetére vonatkozó megbízható értesüléseink nincsenek. Szájhagyomány szerint Lánycsóknak nevezték hajdanában a falut, mert volt három leánytestvér, kik e vidéket örökségképpen kapták, s rajta megosztoztak. Egyikük vörös hajú volt, és a most is létező Vörösmarton lakott, Márthának hívták. Másikuk igen víg kedélyű volt és lakását Villányban tartotta és Vígleánynak nevezték. A harmadik itt lakott. A három testvér - talán mivel Vígleány kigúnyolta a vörös hajú Márthát, vagy mert az örökség miatt összeperlekedtek - sokáig a legnagyobb haragban voltak, végre itt összecsókolózva kibékültek. A másik történet szerint egy török katona szép leányt látva e vidéken, utána futott és e helyen megcsókolta, s ezért kapta a település a Lánycsók nevet. Természetesen ez lehetetlen, hiszen a település neve Lanchuk néven már a török megszállás előtt is szerepelt. A tény, hogy a község mai neve 1905. január 1-től használatos.