Túl a fizika határain. A 19 legjobb mester és shami (diák) mutatja be hihetetlen képességeit.
Túl a fizika határain. A 19 legjobb mester és shami (diák) mutatja be hihetetlen képességeit.

Bartók Béla művei az augusztusi Kaposfest programjában.

KAPCSOLATFELVÉTEL, ELÉRHETŐSÉGEK

Felhívjuk figyelmét, hogy ennek a megjelenésnek jelenleg NINCS ÉRVÉNYES IDŐPONTJA portálunkon, ezért az itt közölt tartalom már lehet, hogy NEM AKTUÁLIS!
Friss információkat e-mailben kérhet vagy küldhet.

Bartók Béla: Román népi táncok

2017. augusztus 14., 11:00

Meztélláb

A koncert s utazásaink négy romániai tájegység dallamaival, Bartók Román népi táncok címet viselő darabjával ér véget. Bartók 1909-ben Biharban kezdett román népzenét gyűjteni. Élete során összesen 3400 román dallamot jegyzett fel, énekeset, hangszereset vegyesen. Az 1115 hangszeres dallam között találjuk azt a hetet is, amelyeket az 1915-ben keletkezett Román népi táncokban feldolgozott. 1912 óta tartó visszavonultsága után ebben az évben több hasonló ihletésű kompozíciója született, például a Román kolindadallamok zongorára, vagy a kiadatlan Két román népdal négyszólamú nőikarra.

A Román népi táncok eredetileg szóló zongorára készült, a zenekari változat 1917-ben született, míg a koncerten hallható hegedű-zongora változat, Székely Zoltán munkája 1925-ben. Az 1910-ben és ’12-ben gyűjtött dallamok között két bihari, két torda-aranyosi, egy maros-tordai és két torontáli szerepel, s ezek hat különböző tánctípusba sorolhatók. Az első tánc – Joc cu bâtă – bot-tánc, fiatal legény szólója, a második – Brâul – elterjedt körtánc. A harmadik tétel – Pe loc – „topogó” tánc, a legény saját csípőjére tett kézzel járja, míg a lány a vállára teszi a kezét. Az attacca (szünet nélkül) játszandó negyedik címe Biuciumeana. Az ötödik tánc román polka – Poargă românească, melyet a páros és páratlan (2/4 és 3/4) ütemek váltakozása tesz rendkívül izgalmassá. A hatodik és hetedik szintén attacca előadandó, csoportos tánc – Mărunțel – olyan dallam, amelyet énekelve, kiáltásokkal kísérve szólaltatnak meg.

Bartók Béla: 1. Rapszódia BB. 94. - Bartók Béla: 2. Rapszódia BB. 96

2017. augusztus 17., 11:00

Bartók light

Bartók Béla a Magyar Tudományos Akadémián 1936-ban tartott székfoglaló előadását Liszt Ferenc figurájának szentelte. Előadásának első részében arról gondolkodott, hogy kortársai mennyire értik Liszt életművét, annak mely részeit értékelik, és miért. „A dolog természetéből folyik, hogy átdolgozásaiban, pl. rapszódiáiban [Lisztnek] kevésbé volt alkalma legbelső énjének teljes kitárására. Kezdetben kizárólag ezek a művek voltak a közönség kegyében; nem csoda, hogy a jobb meggyőződésűek nem győztek elégszer rámutatni, néha még túlzásba menve is, mennyivel nagyobb értékek rejtőznek Lisztnek eredeti műveiben. De az igazság kedvéért hangsúlyoznom kell, hogy ezek a rapszódiák – elsősorban a magyar rapszódiákról beszélek – a maguk nemében tökéletes alkotások. Azt az anyagot, amit Liszt bennök felhasznál, nem lehetne szebben, jobban, nagyobb művészettel feldolgozni. Hogy ez a zenei anyag nem mindig értékes, az megint más lapra tartozik. Nyilvánvalóan ez is egyik oka annak, hogy ezeknek a műveknek általános jelentősége kisebb, viszont közkedveltsége annál nagyobb.”

Bartók, aki igazán jól ismerte Liszt magyar rapszódiáit, miután 1910-ben ő készítette elő azokat a Liszt-összkiadás számára, 1928-ban maga is két rapszódia komponálásába fogott. Ezek a szerkezetüket – egy lassú és egy friss szakasz, mindkettőben füzérszerűen egymásrakövetkező dallamokkal – közvetlenül Liszt említett darabjaitól örökölték, bár Bartók nyilvánvalóan tudott Liszt modelljeiről, a verbunkos és csárdás-repertoár darabjairól is.

Amit Bartók a Liszt-művekről elmondott, az egy apró – bár nem jelentéktelen – változtatással igaznak mondható Bartók saját rapszódiáira is. Fontos különbség, hogy Bartók a saját alapanyagát, a rapszódiákban felhasznált, főként román, kisebb részt rutén és magyar parasztzenei dallamokat kivétel nélkül értékesnek tartotta – szemben a Liszt által feldolgozott 19. századi városi magyar szórakoztatózene darabjaival. Fontos párhuzam ellenben, hogy e művek jelentősége a Bartók-életműben, különösen az 1920-as, 30-as évek progresszív darabjainak sorában aránylag kisebb, közkedveltségük viszont annál nagyobb.

Bartók az 1921-es illetve 1923-as hegedű-zongora szonáták horzsoló zenéje után olyasmit akart komponálni erre a hangszerösszeállításra, amit könnyebb eljátszani és befogadni, és amit a két darab dedikáltja, Szigeti József illetve Székely Zoltán hegedűművészek – vagy bárki más – könnyebben beilleszthet a koncertműsoraiba. A vállalkozás jellege akkor is szembetűnő, ha a rapszódiákat a velük azonos évben, 1928-ban keletkezett Negyedik vonósnégyessel hasonlítjuk össze: Bartók túlhabzó ötletei a kvartettben a komplex hang-alakzatok olyan tömegéhez, a belső összefüggések olyan szövevényes hálózatához vezetnek, melyet első hallásra aligha lehet teljesen felfogni – szemben a rapszódiák dallamaival.

Bartók Béla – Kocsis Zoltán: Két kép (Op. 10, Sz. 46, BB 59)

2017. augusztus 17. 19:00

Foltszerűség, egyszerűség?

Bartók 29. születésnapja előtt hat nappal, 1910. március 19-én, Budapesten, a Royal teremben tartotta első szerzői estjét. A koncert Kodály két nappal korábban tartott szerzői estjével együtt határozott „szárnybontás”, demonstráció, a fiatal avantgarde szerzők összefogásának jele volt az értetlen, atyáskodva rendreutasító kritikával szemben. Kodály még 1907-es párizsi útjáról új színekkel – Debussy – műveivel tért vissza. Bartók ugyanebben az évben Erdélyben találkozott először a magyar népzene régi rétegével, a pentatóniával, de szlovák és hamarosan román népzenét is gyűjtött. A mindössze öt hangból álló pentaton hangsor ökonómiája, letisztultsága, a néptáncok karakterisztikus ritmikája és a kortárs francia zene új utakat nyitott előtte. Ennek a pezsgő, inspirált időszaknak a lenyomatát őrzi a Két kép is.

Az első tétel – Virágzás – természeti kép, impresszionista tabló. (Akaratlanul is kiütközik, amint párhuzamokat, hasonlatokat keresünk a zene jellemzésére, hiszen a zenei impresszionizmus, ha ugyan létezik, megfoghatatlan valami. Ha elemeit próbáljuk megnevezni, a festészetre, kontúrokra, foltszerűségre, újfajta színkezelésre hivatkozunk. És mégis.) A második tétel – A falu tánca – energikus népi jelenet. Az eredetileg hatalmas zenekarra komponált darabot Kocsis Zoltán 1978-ban készült kétzongorás átiratában hallhatjuk.

Bartók Béla: Szonáta két zongorára és ütősökre (Sz. 110, BB 115)

2017. augusztus 17. 19:00

Szonáta házaspárra

Az IGNM (Internationale Gesellschaft für Neue Musik – az Új Zene Nemzetközi Társasága) a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára sikeres bázeli bemutatója után 1937-ben egy kamaraművet rendelt Bartókról. A zeneszerző így fogalmazott a művel kapcsolatban: „Már évekkel ezelőtt tervbe vettem egy zongorára és ütőhangszerekre írt művet. Lassanként azonban megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy egyetlen zongora és a gyakran nagyon éles hangzású ütőhangszerek nincsenek eléggé egyensúlyban. Ezért úgy módosult az elképzelésem, hogy egy zongora helyett kettőt állítok szembe az ütőhangszerekkel.”

A két zongora mellett az együttesben 3 üstdob, xilofon, kisdob rezgőhúrral és anélkül, felfüggesztett cintányér, cintányér, nagydob, tirangulum és tamtam szerepelt. Ezeket a hangszereket két ütőművész szólaltatta meg.

A bemutató 1938. január 16-án volt, a zongoránál Bartókkal és Pásztory Dittával. „Edith” 1922-től Bartók zongorista tanítványa volt a Zeneakadémián, s 1923-ban összeházasodtak, 1924 nyarán született Péter fiuk. A Szonáta bemutatója első közös fellépésük volt. Ezt számos további koncert követte, például a budapesti Zeneakadémián, ahol 1939-ben teljes kétzongorás estet adtak Mozart, Sztravinszkij, Bartók és Debussy műveiből, vagy 1940-ben, amikor a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével Bach és Mozart concertókat, valamint Mozart kétzongorás versenyművét játszották. Az utóbbi koncert nem volt más, mint a budapesti búcsúhangverseny, az utolsó alkalom, amelyen Bartók Bélát Magyarországon hallhatta a közönség. Nem tudni, hitte-e Bartók hogy visszatér a sajtóban hosszú koncertturnéként emlegetett útról. Betegsége előrehaladtával egy olyan művel – III. zongoraversenyével – szeretett volna gondoskodni feleségéről, amely lírai szépségével mintegy Ditta arcképéül is szolgálhat, de amelyet Bartók halála után Ditta még sokáig nem tudott eljátszani.

Szerző: Fedoszov Júlia és Loch Gergely

Online jegyvásárlás

KeSzeCsüSzoVa
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4
Bartók művek a Kaposfest műsorán 2017

Programajánlat

Kaposfest 2018
Irány a Kaposfest! Az élvezet szabadsága....
  • Kaposvár
2018. augusztus 13 - 19.
Roxínház előadások 2018
Roxínház előadások 2018
  • Kaposvár
2018. február 18 - 19.
BábSzínTér programok 2018 Kaposvár
BábSzínTér programok 2018 Kaposvár
  • Kaposvár
2018. február 18.
Rippl-Rónai Múzeum programok 2018
Rippl-Rónai Múzeum programok 2018
  • Kaposvár
2018. február 19.
Hang-Ár Music Pub program 2018 Kaposvár
Hang-Ár Music Pub program 2018 Kaposvár
  • Kaposvár
2018. február 10 - 24.