Jósa András Emlékkiállítás Nyíregyházán, bepillantás egy polihisztor világába

Emlékkiállítás Nyíregyházán

“…teli szeretettel az emberiség iránt…”

“A hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályokból való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatevő fantom, félig elkésett lovag a régi duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekű kocsiján; rugalmas, ellentálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt.”

(Krúdy Gyula)

A nyíregyházi múzeum alapítójának halála óta egy év híján kerek száz esztendő telt el. Családja, a város, s annak több intézménye – a múzeum, kulturális egyesületek, a kórház – azóta számos módon emlékezett meg a nagy elődről. Jósa nevéhez a hálás utókor számos jelzőt ragasztott, amelyek mögött színes élete, szerteágazó munkássága áll. Így ismerhetjük őt polihisztorként, mint nyíri tudós, múzeumalapító régész, lovagrenddel kitüntetett, kórházfejlesztő tisztifőorvos, hat gyerekes családapa, feltaláló, publicista vagy éppen nyíri kurucként aposztrofált hazafi. Amikor 2018. december 1-jére elkészült rendelőjének rekonstrukciója, igen nehezen ötöltük ki a megfelelő címet, Jósa doktor újabb jelzőjét. 2019-ben sikerült az emlékszobát kiegészítenünk az 1868-as geszterédi feltárásokat megidéző kiállítással, valamint megszületett a rájuk épülő katalógus. Utóbbit tartja kezében a kedves olvasó.

A címadással egy ideig teljesen elakadtunk, azután a végén jött a megvilágosodás. Felidézve Jósa András hírlapi cikkeit, leveleit, egyszeriben rádöbbentünk a nyilvánvalóra: az írásokból árad az emberség. Például amikor Szabolcs vármegyének, szűkebb pátriájának történelméről ír vagy amikor a megye leleteit tágabb összefüggéseiben vizsgálja. Teszi ezt a régész alázatával s az emberre olyannyira jellemző nyitott kíváncsisággal. Hasonlóan emberi – annak is a nemesebb – vonása látszik, amikor a hozzá érkező betegeket lelkiismeretesen megvizsgálja vagy amikor a helyi és az országos közügyeket figyelemmel követi, s azokban ‒ mint kötelességtudó polgár, lelkes hazafi ‒ gyakran részt is vállal.

A sor itt még korántsem teljes. Színdarabokat ír, azokat megrendezi, ha kell, az előadásokon fellép, sőt, a színházi kellékeket is maga készíti. Ha kell, a lányainak pelenkát varró, játékokat készítő családapa. Szerteágazó kíváncsisága rendkívüli adottságokkal egészült ki: hangszereket készít, amelyeket meg is tud szólaltatni, hétköznapi tárgyak, nagy ívű tervek feltalálója, azokat formába öntő ezermester, famíves. Minden mögött pedig az EMBER.

A két kiállítótérből az elsőben a nyíregyházi múzeum kezdeteit jelentő kurgánfeltárásokat, a másodikban Jósa András rendelőjét mutatjuk be. Bár elsőre furcsának tűnhet a párosítás, a két tér kiválóan összegzi Jósa András élet- vagy inkább munkaterét, valamint kutatásainak egyik fő célpontját. A kiállítás szolgáljon Jósa András emlékére, s azokéra, akik vele együtt a régészet sportját űzték Szabolcs vármegyében!

Ki is volt Jósa András?

Jósa András, a “nyíri pajkos” 1834 november 30-án látta meg a napvilágot Váradon. 1844 és 1852 között Pesten, Pozsonyban, Nagyváradon, Kassán és Bécsben járt gimnáziumba. 14 éves korában nemzetőrnek jelentkezett s a szabadságharc időszakában század dobosként szolgált. Érettségi után előbb jogot kezdett tanulni, majd azt félbeszakítva a gazdasági akadémiát végezte el Magyaróváron. A gazdálkodás nem kötötte le: szívesebben olvasott s inkább a gyalu- és esztergapad kötötte le idejét.

Egy félrekezelt tályog következményeként több, mint fél évet feküdt Pesten, ennek hatására határozta el, hogy orvos lesz. 1860-ban Bécsben iratkozott be az egyetemre.

Nagykállóban Korányi Frigyes helyére lépett 1864-ben. 1865-ben Bécsben sebészi diplomát is szerzett. Hamarosan csodadoktorként kezdték emlegetni. A gyógyítás mellett jutott ideje megyebálakat, műkedvelő előadásokat rendezni. A díszleteket is maga készítette, játszott is. Színdarabot írt. Foglalkozott ő mindennel..

1866-ban nősült. Felesége Láner Olga 6 lánynak adott életet.

A megye első régészeti ásatásán, a geszterédi feltárásokon felbuzdulva 1868-ban báró Vécsey József főispán támogatásával megalapította a Szabolcsvármegyei Múzeumot. Kora színvonalát messze túlszárnyaló régészeti tevékenységének köszönhetően pl. ő készített elsőként hazánkban ásatásokon sírrajzokat a ma már nevét viselő nyíregyházi múzeum máig az ország egyik leggazdagabb régészeti gyűjteményének őrzője. Tudományos kutatásait több, mint 300 régészeti és múzeumi vonatkozású tanulmány, hírlapi cikk bizonyítja. De írt a meteoritokról, a nyírség geológiájáról s ki tudná mindazt csak felsorolni is, amivel foglalkozott.

Tevékeny élete 1918 szeptember 6-án szakadt meg, földi maradványait a nyíregyházi Morgó temetőben helyezték örök nyugalomra. Szeretett városában ma a múzeumon kívül a megyei kórház és egy modern városrész is az Ő nevét viseli.

EGY POLIHISZTOR ÉLETE A SZÁZADFORDULÓN

Különös időutazásra invitálja a régészet története iránt érdeklődőket a Nyíregyházi Jósa András Múzeum. Névadójának a nagy tudású orvosnak és a magyar régészet jelentős személyiségének az életét bemutató filmet készített.

A film érdekessége, hogy a szereplők egyetlen kivételtől eltekintve, mind amatőrök a filmezésben. Csak az ifjú kori Jósa megformálására kértek fel hivatásos színészt. A többi szereplő a régészet iránt érdeklődő Múzeum Baráti Kör tagjaiból, ásatási munkásokból, a nyíregyházi és a megyei múzeumok kollégáiból, régészeiből került ki. Az idősödő Jósát Németh Péter címzetes megyei múzeumigazgató alakítja. Szívesen tette, mert nagy elődje, egész munkássága során a példaképe volt.

Linzenbold Attila fiatal nyíregyházi filmrendező ötletéből Istvánovits Eszter forgatókönyvének felhasználásával elkészült egy kosztümös korkép, amely Jósa András (1834-1918) életének jelentősebb időszakait tárja elénk. Megismerkedhetünk az ifjú Jósával, aki az atyai szigor ellenére a 48-as szabadságharcban beállt nemzetőrnek, majd egy számára majdnem végzetes orvosi műhiba miatt az orvosi hivatást választotta.

Korán kibontakozik tehetsége a régészet akkor még gyerekcipőben járó tudománya felé. Talán a szakemberek közül is kevesen tudják, hogy Jósa vezette be ásatásain a rendszeres dokumentációt, a sír- és leletrajzokat és nagy súlyt fektetett a leletek fotózására és táblákba rendezésére. Ásatásairól, gyűjtéseiről állandó publikációt jelentetett meg a Szabolcs megyei és országos folyóiratokban.

Orvosi tevékenységét nem szorította háttérbe a régészet iránti elkötelezettsége. Ellentmondást nem tűrő módon küzdött a mindenki számára elérhető jó minőségű ivóvízért. Felismerte a fertőzött víz jelentőségét a korabeli járványok kialakulásában. Munkájáért magas kitüntetést kapott az egykori és érzéseiben állandóan „lázadó magyarként” ismert orvos. Jósa András mind az orvostudományban mind a régészetben maradandót alkotott, Nyíregyházán a megyei múzeum és a megyei kórház is az ő nevét viseli.

A film szereplői ezzel az alkotással adóztak az alapító lokálpatrióta polihisztor emlékének.