Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum
Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeum

A Kicelli Múzeumban 6 különböző állandó kiállítás látogatható egész évben Budapesten: A főváros régisége, 1780-1873, A pesti Arany Oroszlán Patika, Barokk szoborcsarnok, Közterek és magánterek, 1873-1940, Kiscelli Nyomda (a kiállítás 2018. március 13-án nyit meg újra), Pest-budai cégérek.

KAPCSOLATFELVÉTEL, ELÉRHETŐSÉGEK

A főváros régisége, 1780-1873

A Kiscelli Múzeum 2003 őszén megnyitott új állandó kiállítása egy Magyarországon eddig nem bevett felfogást honosított meg. A kiállítás ugyanis a Fővárosi Múzeum saját történetére, századfordulón berendezett egykori tárlatára reflektál, ezt idézi fel. A bemutatott tárgyak – céhládák, festmények, órák, metszetek, ezüst evőeszközök és kancsók, érmek, szobrok és építészeti tervek stb. – az 1780-as évek, II. József császár, azaz Buda tényleges fővárossá válásának kora és 1873, Buda, Pest, és Óbuda egyesítése közti korszakról szólnak.

A kiállítás kiindulópontja az a felismerés, hogy a város 1873 előtti korszakáról ma is jórészt azon tárgytípusok segítségével beszélünk, melyeket elődeink, a Fővárosi Múzeum alapítói kezdtek gyűjteni. Ezek táplálják ma is alapvető képzeteinket a nagyvárossá, de még nem világvárossá növő fővárosról, a „régi Pest-Budá”-ról. A „régi” a századelőtől, a Fővárosi Múzeum megnyitásától fogva a reformkorra, a város metropolisszá terebélyesedését megelőző időszakra, a polgáriasnak képzelt Pest-Budára utalt. A modern városlakó a századfordulótól kezdve nosztalgiával gondolt a biedermeier kornak tulajdonított nyugalomra, rendre, várospolgári közösségre, s e korszak éppen eltűnő emlékeit kezdte gyűjteni. A „régiség” szónak részben erre az értelmére kívánunk utalni azzal, hogy felidézzük – de nem rekonstruáljuk – azt a kiállítási technikát, amely a múzeum megnyitásakor, 1907-ben használatos volt, emlékezve egyúttal a történetmesélő múzeum saját múltjára is. Ezt a kiállítási módot szoros rokoni szálak fűzték az 1870-es évektől divatos lakberendezési, de még inkább a régiséggyűjtemények prezentációs stílusához.

A régiségtár nem fejlődéstörténetet ad elő, hanem bizonyos szabadságot kínál a tárgyakról való gondolkodásra, s a múlt megidézésére. „Régiség”-eket mutatunk be, melyek nem csak önmagukban vagy önmagukért tartanak számot érdeklődésünkre, hanem együttesük, összeállításuk ténye és módozata is élményt jelent és lehetőséget teremt e kettős, reflektált emlékezésre. Úgy gondoljuk, hogy ma már nem csupán a múzeum műtárgyai, hanem saját története, azaz „régisége” is érték, mely befolyásolja jelenünket.

A pesti Arany Oroszlán Patika

Az Arany Oroszlán gyógyszertárat Landerer József pozsonyi gyógyszerész alapította 1794-ben Pesten, az egykori Kecskeméti kapunál. Későbbi tulajdonosa, Pecz Samu költöztette a patikát 1810-ben végleges helyére, a mai Papnövelde és Veress Pálné utca sarkára. A biedermeier berendezés az 1830-as években készült, talán 1836-ban, amikor Jurenák József vette át az üzletet özvegy Petznétől. A Szeminárium (ma Papnövelde) utca 2. alatti emeletes épületet a ház tulajdonosa, Ráth Károly 1841-ben Hild József tervei szerint a ma is látható alakjára átépíttette, de ez nem érintette az ekkor már minden bizonnyal elkészült bútorzatot. A patika az épület Veress Pálné utcai oldalának földszintjén, az 1970-es években árkádosított részen volt.

Az Oroszlán patika tulajdonosa 1845-ben Jármay Gusztáv lett, aki hasonszervi (homeopata) gyógyszereket is tartott üzletében. Az ipart fia, Jármay Gyula is folytatta. Leghíresebb készítményük az úgynevezett Jármay-féle csoda melltea volt, tulajdonképpen egy köptetőszer, amelyet köhögés, rekedtség és hurut ellen kínáltak. A kiállításban ma is megtekinthető, kézzel festett arany oroszlánfejjel díszített üvegeket a Jármay család készíttette. A hagyományos és homeopata készítmények árusításának kettős profilját tovább vitte a két világháború között a gyógyszertár utolsó tulajdonosa, S. Szentpétery Pál is. Üzletét 1951-ben államosították, a kiszolgáló helyiség – az officina – berendezése ekkor került a Kiscelli Múzeumba.

A gyógyszertár cseresznyefa borítású berendezése a stílusjegyek alapján az 1830-as évek elején készült. A bútor később több javításon, apróbb átalakításon esett át, míg a tárgyegyüttes életébe a legkomolyabb beavatkozás 1939 nyarán történt: ekkor az eredetileg cseresznyefa borítású pultokat linóleummal fedték el, továbbá a hasábos lábakat linóleumborítású, egybefüggő lábazatra cserélték. A korábbi döntött írópultos számolóasztalból és az eredeti nagy pultból L- alakú pultot alakítottak ki. A gyógyszertár bútorzatának és edényeinek államosítását követően az egykori officina berendezését a Kiscelli Múzeum egyik földszinti termébe szállították. A bútorzatot itt az új helyszínhez igazítva állították fel.

A patika 2012-es restaurálása során előkerültek az 1939-es nagy felújítás dokumentumai: asztalos bejegyzések, valamint 1939 júliusából származó napilapok, amelyeket az új, L-alakú pult kialakításakor, az eredeti cseresznyefa felület egyenetlenségeinek kiigazítására használtak fel. A bútorok szétbontásával rekonstruálhatóvá vált a szekrények eredeti összeállítása, ahogyan most a kiállításban is megtekinthetőek. A kiállításon a Kristóf patika eredeti portálját és a Kígyó patika két festett cégérét is bemutatjuk.

Barokk szoborcsarnok

A szoborcsarnokban a budavári Mátyás-templom előtt álló Szentháromság szoborcsoport 1712-ben felállított figurái, valamint a 19. századi pest-budai klasszicista épületeket díszítő szobrok és domborművek láthatók. Buda város vezetői - jezsuita ösztönzésre - úgy határoznak, hogy a török elleni harcokból visszatérő katonák által a városba behurcolt pestis elleni védekezésül közadakozásból Szentháromság-oszlopot emelnek. A felavatást követő néhány éven belül azonban a ragály újra támadt, ezért a tanács ekkor egy nagyobb emlék felállítása mellett döntött. A korábbi emlékmű részben ma is látható a budai Zsigmond téren. A második emlék egyházi felavatására 1713-ban került sor, amely ezt követően további tizenöt szoborral bővült. A szoborcsoport alsó régiójában az ember életét vezérlő angyalok és erények allegorikus figurái, a középsőben pedig a közbenjáró - Szűz Mária - és a kiállításban is megtalálható segítőszentek - Keresztelő Szent János, Xavéri Szent Ferenc, Szent Kristóf, Szent József, Szent Rókus, Szent Sebestyén, Nepomuki Szent János és Szent Ágoston - szobrai nyertek elhelyezést. A múzeum gyűjteményében található figurákon helyenként még ma is láthatóak a hajdani színezés nyomai: a vörös, zöld, sárga, kék és ólomfehér festék, az aranyfüst és ezüstpor maradványai.

Közterek és magánterek, 1873-1940 - Mozaikok Budapest múltjából

Kiállításunk második része Budapest történetének egyik legérdekesebb és legjelentősebb korszakát idézi fel. Nemcsak a város főbb útvonalai, épületei, a gazdaság fejlődésének tendenciái élnek máig hatóan, de a város szellemi közege, kultúrája és humora is. A kiállítás természetesen csak mozaikszerű képet adhat Budapest arculatáról, lakóiról, felívelő fejlődéséről. A bemutatás legfontosabb szempontja, hogy az egyes korszakokat a látható műalkotások és tárgyak együttese idézze fel, s – a kaleidoszkóp mintájára – kerüljön fénybe az egykor élt emberek makro- és mikrokörnyezete, a művészet formavilága és annak változásai.

A három terem mindegyike egy-egy korszakot jelenít meg. Az első (7. terem) a városegyesítéstől 1896-ig, a második (8. terem) a millenniumtól 1918-ig, a harmadik (9. terem) pedig az 1918-tól 1940-ig ívelő időszakot idézi fel.

A kiegyezést követő évtizedek a fővárosi népesség fantasztikus mértékű növekedését hozták. Az 1870-es évet alapul véve (280 ezer fő) 1910-re a lakosság száma több mint háromszorosára emelkedett. A városegyesítés időszakában az új fővárosi hatóság lázas sietséggel kezd a hiányzó infrastruktúra megteremtéséhez. A gyors átalakulás következményei a város külső képén is tükröződnek. E korszak jellegzetes stílusa a historizmus, amely tovább éltette a klasszikus ideálok világát.

A millennium idején úgy tűnt, a legalapvetőbb beruházások zöme megvalósult – ez azonban csak a látszat volt Az 1906-ban polgármesterré választott Bárczy István volt az első nagy formátumú politikus, aki átfogó programmal válaszolt a kor kihívásaira. Ekkor kapott lendületet a főváros mecénási tevékenysége is. Létrejött a későbbi Fővárosi Képtár alapját képező gazdag képzőművészeti gyűjtemény, amelyben már a kortárs avantgárd képzőművészet alkotásai is helyet kaptak. Az első világháború kitöréséig megépültek a városi infrastruktúra alapjai, folytatódott az utak burkolása, fürdők, kórházak, iskolák létesültek.

1918-tól – az egymást gyors ütemben követő politikai események hatására – a fővárosi igazgatás szervezete teljesen átalakult. A gazdasági feltételek drámai romlása a szociális tevékenységet helyezte előtérbe, ezért a főváros korábban elfogadott művészetpártoló tevékenysége csaknem lehetetlenné vált. A forradalmak utáni kiábrándult hangulatban ismét újjáéled a historizmus, de az 1920-as évek második felétől az új, modern stílusok is teret nyernek, s nemcsak a művészeti életben, de a mindennapok kultúrájában, a lakásbelsőkben is. 1926-tól kedvezőbbé válnak a gazdasági feltételek, s fokról fokra fellendül a műpártolói tevékenység is. Kiállításunk – bár hiteles tárgyakat tár a látogatók elé – mégis a valóság „égi mását” kínálja, hiszen a köz- és magánterek átalakulásának ívét vázoljuk fel, s inkább a város „szebbik” arcát, mint kevéssé látványos „érdes részét”, a külvárosok világát idézzük fel. Ez a késő utókor fényűzése.

Kiscelli Nyomda

A Kiscelli Nyomda című állandó kiállítás a fővárosi nyomdászat 19-20. századi történetét mutatja be, többek között olyan egyedülálló darabokkal, mint a budai Szentháromság-szobrot ábrázoló réz-nyomólap, az Egyetemi Nyomda betűkészlete vagy a Landerer és Heckenast Nyomdából származó Columbia-nyomdagép, amelyen a 12 pontot és Nemzeti dalt nyomtatták. A nyomdaipar ebben az időszakban komoly átalakuláson ment át az első műhelyek megjelenésétől a nagy nyomdaipari vállalatok létrejöttéig. A magyarországi tipográfia múltja látványos technikatörténeti emlékeket vonultat fel a Gutenberg-préstől egészen a Linotype-szedőgépig. A nyomdászat azonban nem pusztán technikatörténeti szempontból különleges, a nyomtatás összetett folyamatai ugyanis speciális szaktudást igényeltek, ezáltal a nyomdász szakma társadalomtörténeti szempontból is rendkívül izgalmas csoportot alkotott.

A 19. század első felében a pest-budai nyomdák tulajdonosai és szakmunkásai nagyrészt német nyelvterületről származtak, közvetítésükkel pedig újfajta gondolkodásmód honosodott meg Magyarországon. A szakma elsajátítása érdekében német nyelvterületre vándorló magyar munkások ugyanakkor biztosították a folyamatos információcserét, ami elősegítette a nyomdászok társadalmi és politikai szerveződését. Műveltségük, az írott kultúra átlagon felüli ismerete különleges társadalmi pozíciót biztosított a nyomdaipari dolgozóknak a munkásságon belül.
        
A kiállítást számos múzeumpedagógiai program és rendezvény kíséri, a múzeumi foglalkozások keretén belül a látogatók a különféle hagyományos nyomdászati technikákat eredeti nyomdagépeken próbálhatják ki.

Pest-budai cégérek

Ma már ismét nem szükséges megmagyarázni, mi a cégér: mindeknek ismerősek az üzletek kirakata, kapuja felett lógó felerősített táblák, közismert emblémákkal és kevés szöveggel. A mai cégérek egy régi fontos jelrendszer felújításai, de akár csak egy-két évtizeddel ezelőtt is úgy látszott, mintha a neonfeliratok egyenlősítő divatja végleg eltüntette volna őket az utcaképből. A cégérek mint boltreklámok születtek meg az egyes kézműves testületek, a céhek szerszámainak és jelképeinek felhasználásával. Magyarországon is maradtak fenn cégtáblák emlékei a 17. századtól kezdve, de leginkább a 19. században terjedtek el városainkban. A cégérekhez megtévesztésig hasonlóak voltak a az egyes jelentősebb épületek házjelei, amelyek alapján lehetett tájékozódni a városokban, hiszen ekkorra sem az utcaelnevezések, sem a házszámok nem születtek még meg. Egy idő után sokszor ezek az elterjedt nevek váltak utcanévvé. Előfordult azonban, hogy valamelyik nagykereskedő boltja, vagy egy-egy kocsma, fogadó annak a háznak a jeléről nevezte el magát, amelyben működött és arról lett közismert. Ám legtöbbször nem lehetett eldönteni, hogy melyik volt előbb: a házjel vagy az üzletnév, mint például a budai Várnegyed Vörös Sünnel jelölt házában működött Vörös Sün fogadó esetében.

A Kiscelli Múzeumnak gazdag és értékes gyűjteménye, Magyarországon egyedülálló állandó kiállítása van a főváros területéről származó cégérekből. Köztük található több várostörténeti jelentőségű darab is, mint például az Arany Kéz fogadó ornamentális cégére, mely a belvárosi Aranykéz utca névadója lett. A míves iparművészeti darabok mellett készültek festett cégtáblák is, amelyeket olykor olyan jeles művészek alkottak, mint Barabás Miklós (1810-1898).


2018.01.01. - 2018.12.31.

A SZERVEZŐK AZ IDŐPONT ÉS A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!

Országos eseménynaptár

KeSzeCsüSzoVa
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2
Kiscelli Múzeum állandó kiállítás látogatás Budapesten

Programajánlat

Kiscelli Múzeum programok 2018 Budapest
Kiscelli Múzeum programok 2018 Budapest
  • Budapest
  • III. kerület
2018. augusztus 20.
Kiscelli Múzeum időszaki kiállítások 2018 Budapest
Kiscelli Múzeum időszaki kiállítások 2018 Budapest
  • Budapest
  • III. kerület
2018.06.15. - 08.20.
Múzeumok Őszi Fesztiválja 2018 Budapest, Kiscelli Múzeum
Múzeumok Őszi Fesztiválja 2018 Budapest, Kiscelli Múzeum
  • Budapest
  • III. kerület
2018.10.01. - 11.11.

Szolgáltató

© 2007-2018 PROGRAMTURIZMUS - Magyar TourMix Kft.
Gemius
Interticket