Néprajzi kiállítás Nyíregyházán “Én elmentem a vásárba…” címmel a Jósa András Múzeumban

“Én elmentem a vásárba…” Néprajzi kiállítás

„Én elmentem a vásárba félpénzzel” – mindenki ismeri a kedves gyermekdalocskát, amely a régi paraszti világ egyik kiemelkedő eseményét, a vásárt örökíti meg. A vásárt, ahol tetőtől talpig fel lehetett öltözködni, ahol a háztartáshoz és a gazdálkodáshoz szükséges minden eszközt és szerszámot meg lehetett kapni; ahol azonban nemcsak a kézműves mesterek portékái cseréltek gazdát, hanem a jól sikerült vásár után áldomást lehetett inni és jól lehetett lakni a lacikonyhán, fel lehetett ülni a körhintára, jósoltatni és fényképezkedni lehetett, s ahonnan senki nem tért haza üres kézzel: mindenki legalább valamilyen apró vásárfiát vitt az otthon maradottaknak. A kiállítás ebből a sokszínű, varázslatos élményből nyújt ízelítőt a ma embere számára egy 1920–1930-as évekbeli őszi mezővárosi vásár jeleneteivel, hangulatával.

Egy vásári utca élethűen berendezett enteriőrjében öt mesterség portékái sorakoznak egymás mellett: a földről áruló fazekasé, gyékényesé, kolompkészítőé és vászonárusé, valamint a sátorban áruló kalapos és mézeskalácsos mesteré. Helyet kaptak a kiállításban a jóscédulákat áruló plánétás asszonyon kívül bámészkodó gyerekek, a lacikonyhában falatozó-ivó vásározók, de a vásári fényképész sátra is. A tárlat érdekessége, hogy eredeti, illetve rekonstruált ruhadarabok bemutatásával felvonultatja a megye néprajzi tájainak rég letűnt viseleteit: a Nyíri Mezőség, Rétköz, Nyírség és Bereg jellemző paraszti öltözeteit, valamint a városi mesterek – és egy tirpák leány – polgári ruházatát.

A kiállítást nemcsak a karakteres arcok, vásári jelenetek teszik élethűvé, hanem a jellegzetes vásári zajok: az állatok és a sokaság hangjai, az árusok kínáló rigmusai, vagy a lacikonyhában zajló táncmulatság hangjai. Azonban a vásári nyüzsgés, a sok látnivaló se feledtesse velünk annak az idős alföldi parasztembernek a szavait, aki a körhinta sebes pörgését látván csendesen megjegyezte: „Ilyen az élet is, mint ez a bolondmalom. A cifraságot nézzük rajta, arra meg nem gondolunk, hogy az egészet a tengely tartja és mozgatja.”