Trófeagyűjtemény, trófeakiállítás a Bakonyi Természettudományi Múzeumban

Az ifjúság tudásának és természetszeretetének gyarapítása céljából dr. Bativai-Schüle Imre János 2006-ban a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak adományozta bakonybéli vadászházának trófeagyűjteményét és sok szebbnél-szebb preparált állatot, melyek a világ több helyéről származnak. Ez a kiállításrész kilép a Bakony területéről, bemutat több, a Kamcsatkai-félszigeten élő vadat, mint pl. a kamcsatkai medvepárt, a hatalmas agancsokkal rendelkező jávorszarvast, a szibériai argalit vagy az ausztriai vadászatai során elejtett mormotákat, kőszáli kecskét és siketfajdot. Hazai, bakonyi vadászatainak eredményeként rengeteg őz-, szarvas- és vaddisznó trófea is díszíti a falakat, melyek között több hibás, selejtes agancs is megtalálható, jelezve, hogy mennyire szükség van a vadászok vadállomány-szabályozó tevékenységére.

Dr. Bativai Schüle Imre János régi, Ung vármegyei nemesi családból származik. Ősei, mint végvári kapitányok a török háborúk idején a császártól „Botfalva” települést kapták meg adományként; ebből lett az idők folyamán a „Bativai” nemesi előnév. A család később Vas megyében, Szergényben települt le, ahol még édesapja született. Ő már Budapesten, 1933. július 8-án látta meg a napvilágot. Apja magyar-történelem szakos tanár, anyja tanítónő volt. Három lánytestvére részint Budapesten, részint Münchenben él.

Az elemi iskola után a Fasori Budapesti Evangélikus Főgymnáziumba került, 1951-ben érettségizett. 1951-től 1956-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1956 nyarán gépészmérnöki diplomát szerzett.
1956 ősze Münchenbe sodorta, itt a Ludwig Maximilian Egyetemen kapott diplomát 1962-ben, mint matematikus. Kezdettől fogva a számítástechnika területén dolgozott. Először alkalmazottként, német és amerikai cégeknél, később, mint önálló cégtulajdonos. Munkája mellett Innsbruckban az egyetem filozófiai fakultásán doktorált 1967-ben, hiszen érdeklődése mindig a zenéhez és a filozófiához kötötte.

1971-ben Münchenben nősült. Egy fia és két unokája van. Jelenleg felváltva Svájcban, Müchenben és Monostorapátiban él.

A vadászatot már ifjú korában Szergényben nagyapjától tanulta és kedvelte meg; akkor még a Marcal folyó környéki apróvadvadászatokon. Később inkább a nagyvadas területek érdekelték, most (2006) is két bakonyi vadásztársaság tagja (Hajagvidéki/Márkó és Noszlopi Vadásztársaság). Sokat vadászott külföldön: USA-ban, Kanadában, Mexikóban, Németországban, Ausztriában, Oroszországban, Kirgíziában, Svájcban.

Trófeagyűjteményét a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak ajándékozta, az ifjúság tudásának és természetszeretetének gyarapítása céljából.