Szentivánéji álom előadások 2024. Online jegyvásárlás

A SZENTIVÁNÉJI ÁLOM SZEREPLŐI

Pukk

Ördögi származású lény, aki orránál fogva  vezet bárkit. Tévútra csalja a vándorokat.  Mindezt  vidáman  és  jókedűen  teszi.  A  színháztörténet  során  sokan kedves, mókás manónak ábrázolták/ábrázolják. Villámsebességgel suhan a föld körül és uralja a természet erőit, valamint összekeveri az emberek érzéseit, ha arra van szükség.

A  szerelmesek  (Hermia, Heléna,  Lysander,  Demetrius)

"Shakespeare-nél  a szerelem mindig hirtelen támad” –állítja Jan Kott, az egyik legismertebb Shakespeare kutató. Valóban nem csak a Szentivánéji álomban ébred fel pillanatok alatt a vágy a másik iránt (Gondoljunk a Romeo és Júlia báljelenetére, ahol a korábban másik lányba szerelmes  Romeo  pillanatok  alatt  beleszeret  Júliába).  A  Szentivánéji  álomban  a szerelemmel együtt jár a szerelem vége, a kegyetlenség és a megalázás/megaláztatás is.

A  négy  figura  karaktere  nem  igazán különíthető  el.  Shakespeare  egyformára írta  őket,  talán  ezzel  is  erősítve,  hogy felcserélhetők.  A  vágy  tárgyai  ők,  akik könnyedén válhatnak más vágyainak tárgyaivá, de saját vágyaik tárgyát is könnyedén felcserélhetik.  Az  alakok  karakterjegyeinél  itt  érdekesebb  az  a  szituáció,  amelybe keverednek.

Égeus

Hermia apja, aki Théseus elé viszi lányát, illetve annak két udvarlóját és arra kéri a fejedelmet, hogy utasítsa lányát a „helyes magaviseletre”, vagyis arra, hogy Demetriust válassza férjéül. Théseus határozott utasítást ad, amely a szerelmesek (Hermia és Lysander) szökését eredményezi.

Titánia  és  Oberon

A  tündérek  felett  uralkodó  királyi  pár.  A  közöttük  lévő feszültség (talán féltékenység) forrása egy gyermek, akit Titánia Indiából hozott és akihez Oberon kérése ellenére ragaszkodik. A gyermeknek nincs igazán szerepe a darabban, funkciója a tündéri pár közötti konfliktus megteremtése. Oberon bosszút tervez. Pukk és a varázsvirág segítségével Titániát egy szamár szerelmesévé teszi.  Az állati szerelemmel Titánia kerül legmesszebbre az éjszakában, az álmokon kívüli világ normalitásaitól. Reggelre maga sem érti mit tett. Az  állati  szerelem  visszatérő motívuma  az  emberi  kultúra  és  a művészet történetének. Egyik első ismert  megjelenései  a  görög mitológia   szüzeket   ostromló kentaurjai. A  szövegben  utalásokat  találunk arra  is,  hogy  Titánia  Théseussal, Oberon  pedig  Hippolytával  is szerelmi kapcsolatban áll, így az ő négyesük esetében is felmerülhet a felcserélhetőség  és  az  azonosság kérdése.

Théseus, Hippolyta

Athén fejedelme és menyasszonya. Az ő esküvőjük keretezi a darabot. A  darab az  esküvő  bejelentésétől  az  esküvőig,  illetve  az  azt  követő  műsorig  tart (amelyben a mesteremberek is fellépnek). Théseus erővel nyerte el Hippolyta szerelmét. Agresszív udvarlását az athéni élet pompájával szeretné elfeledtetni.

WILLIAM SHAKESPEARE

író, költő, színész

A drámairodalom és a színháztörténet egyik legjelentősebb alakja. Az őt követő korszakok számára örök viszonyítási pont. Egyes korszakok csodálják, más korok ugyan elismerik nagyságát, de nem értik műveinek csapongó jellegét és kidolgozatlanságát.

Életéről kevés adat maradt ránk. Színházzal kapcsolatos tevékenységének első biztos adata  1595-ből való, amikor a Chamberlain’s Men (A főudvarmester emberei) nevű társulat tagjaként fellépett a királynő előtt. A társulat I. Erzsébet bizalmát élvezte, és amikor utódja I. Jakab lett a király, ő is átvette a társulatot, amely ettől kezdve a King’s Men (A király emberei) nevet viselte. A társulat ekkor építtette fel a Globe Színházat, mely a korszak jelentős színházává nőtte ki magát. Itt mutatták be a Shakespeare darabok többségét. Ekkor már nem csak írója, színésze és próbavezetője (a mai rendező előképe) de részvényese is a színháznak.

Bevételei jelentősek voltak, később több házat is vásárolt szülővárosában, Stratfordban. Drámáinak alapvető jellemvonása az egymás mellé helyezett motívumok kontrasztja. A szent a profánnal, a banális valóság az álommal, a dráma a komikummal keveredik. Az egymás mellé helyezett motívumok ellentmondásossága adja meg szövegeinek egyedülálló  hatását. Peter  Brook  rendező kiemeli,  hogy  „Shakespeare  nem foglal állást, nem propagál ilyen-olyan igazságokat, nem kínál vezérfonalat az élettel való megbirkózáshoz.  Problémákat  vet  fel,  anélkül,  hogy  korhoz  kötött  válaszokkal ködösítené el őket, és ezáltal újra meg újra kihív minden nemzedéket: találják meg ők a saját álláspontjukat, ”Shakespeare szövegeire jellemző a szabad, gyakran következetlen időkezelés és az egymás  után  következő  jelenetek  epizód  szerűsége.

 Jelenetei  önállóan  állnak  a lábukon,  gyakran  ellentmondásba  keveredve  más  jelenetekkel.  Műveinek alapegysége  nem  a  darab,  hanem  a  jelenet.  „A  költő  (Shakespeare)  mindig  azt mondatja szerepőivel, ami az adott helyen éppen szükséges, hatásos és jó, és nem sokat aggályoskodik arra ügyelve, s azt számítgatva, hogy e szavak netán látszólagos ellentmondásba  kerülnek  egy  másik  részlettel.”  – írja  Fodor  Géza  Shakespeare tanulmányában. Shakespeare nem szánta nyomtatásba adni színházi szövegeit. Úgy gondolta,  hogy  azok  csak  a  pillanatnak,  a  színháznak  íródnak  és  nem  az olvasóközönségnek.  Arra  fordította  a  legnagyobb  figyelmet,  hogy  a  színpadon izgalmas, érdekes, élő alakokat és helyzeteket hozzon létre.

Forrás: Vígszínház oktatócsomag