Kodály Zoltán Emlékmúzeum

A lakás négy utcai szobából állt, a hozzájuk tartozó mellékhelyiségekkel. Berendezése inkább célszerű volt, mint fényűző; egyénivé, varázslatossá lakóinak ízlése tette. Népi kerámiák és kézimunkák díszítették: a népdalgyűjtő utak megannyi emléke. Másfelől a hosszú művészpálya emlékei: szobrok, babérkoszorúk, egy-egy jeles külföldi bemutató műsora, a legközelebbi családtagok és pályatársak képe.

Az ebédlő - akácsak a mai múzeumlátogató: ide léptek be annak idején Kodályék látogatói is - puritán, egyszerű bútorzatával lepi meg az érdeklődőt. Hozzá kell képzelnie a házigazdák szellemi sugárzását, mely otthonná, alkotóműhellyé, a biztonság szigetévé tette e szobasort, nehéz időkben is. A délidőben érkező kedves vendég számára mindig került még egy teríték az asztalra, az öt óra tájban érkezőt fodormenta tea és sütemény várta. A kevésbé meghitt látogatókat is itt, a viaszos vászonnal letakart ebédlőasztal mellett fogadta Kodály. Míg első felesége, Emma asszony élt: munkatársnői élén itt foglalkozott az újságkivágatok és az életpálya más dokumentumainak csoportosításával. Emma asszony halála után Kodály második felesége, Péczely Sarolta az ő szellemében folytatta a munkát. Az így létrejött gyűjtemény vetette meg az alapját az immár tudományos elvek szerint működő Kodály Archívumnak, és az utób hozzá csatlakozó, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet segítségével életre hívott Kodály Emlékmúzeumnak.

A kedvesebb vendégeket, a próbára érkező muzsikusokat egy szobával beljebb tessékelték: a Munkácsy ecsetjére méltó, XIX. századi szellemet árasztó szalonba. Ebben két zongora uralkodott. Az ajtó fölött Beethoven maszkja tekintett a látogatóra, a kályha körül Petri Lajos különböző korszakokban készült szoborportréi együtt éltek nagyon is eleven, soha nem szoborszerű modelljükkel. Palló Imre, Basilides Mária, Set Svanholm, Ferencsik János, Török Erzsi próbált itt, az ifjú Vásáry Tamás és a csodagyermek Perényi Miklós is játszhatott itt Kodály-műveket Kodálynak. A vendégek közül, akik az utolsó években e szobában megfordultak, Yehudi Menuhin, Aram Hacsaturján, Szigeti József, Pablo Casals, Leopold Stokowski emlékét őrzik fényképfelvételek.

A legbelső szoba volt, faragott íróasztalával és a két falat beborító könyvtárral, a tulajdonképpeni alkotóműhely. A zenetörténet, néprajz, irodalomtörténet, magyarságtudomány alapirodalma mellett a szépirodalom és költészet válogatott remekei sorakoztak itt, magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. A szekrény tetején ott árválkodott Kodály ifjúkori csellója, melyen egy repeszdarab ejtette seb emlékeztetett a II. világháborúra, itt-ott néhány népi hangszer és hangfelvevő masina idézte a népdalkutató múltját és jelenét. Az íróasztalt, az asztalokat és székeket levelek, iratok borították: egy eleven műhely szerszámai, kellékei, szellemi gyaluforgácsai.

Az ebédlőből balra nyíló szoba - az egykori hálószoba - ad helyet a múzeum időszakos kiállításainak.

Az első kiállítás a zeneszerzői műhelybe enged gazdag betekintést, legnagyobbrészt a Kodály Archívum anyagát vonultatva fel. Válogatott dokumentumok tükrében mutatja meg a felkészülés éveit, egy-egy korszak legfőbb műfajait, egy-egy műfaj kiemelkedő alkotásait. Olykor: egy-egy mű születésének folyamatát, az embrionális kezdetektől. Azt is, hogy miképp segítette a népdalkutató a zeneszerzőt - meg azt is, hogy miképp irányította a zeneszerző önnön alkotófantáziáját az Éneklő Magyarország megteremtése felé. Ismert, népszerű remekművek kéziratával éppúgy találkozhat a szemlélő, mint soha nem hallott kompozíciókéval, az első művekkel éppúgy, mint a végsőkkel, sebtében papírra vetett, lázas ötlettel csakúgy, mint hosszan érlelt művek végső tisztázatával. Egyszóval sok mindennel, ami egy alkotóműhelyben létrejön - és kikerül onnan, vagy visszatartott kísérlet marad.

Forrás: a múzeum honlapja