Maladype Színház Budapest

A Maladype új felismerésekre tett szert, és a mindenkori változást a színházcsinálás természetes folyamatának tekinti. Tudatosan keresi a színházi-, és a nem színházi terek adta váratlan lehetőségeket, a szabálytalan színészi megoldásokat és azokat a közvetlen nézői reakciókat, melyek mentesek a hagyományos színházi elvárásoktól és klasszikus viselkedésformáktól. A Maladypére jellemző sajátos színházi nyelv és gondolkodás, legfőképpen a koncentrált műhelymunkára, az intenzív színészi együttlétre és a közönséggel való folyamatos kommunikációra épít.

Ezért fontosnak tartja a színészek elemző és szintetizáló képességének fejlesztését, kifejezésmódjuk mindennapi hangvételét és a rögtönzéseken alapuló színészi játék kreatív részének folytonos kondicionálását, mely azonnal és élénken reagál a nézőkkel közös térben keletkező történésekre is.

A Maladype Színház, Balázs Zoltán rendező-művészeti vezető irányításával létrehozott előadásai, melyek kitartóan vizsgálják a színház különleges minőségeit, komoly szakmai visszhangot kiváltó, új színházi nyelvvel kísérletező produkciók, melyeket a szakma és a közönség jelentős díjakkal honorált, és amelyek a Maladype társulatát a hazai és a nemzetközi színházi élet egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb független formációjává tették.

Különös tapasztalat hogy bizonyos alapvető szabályok, melyek rendezni és alakítani próbálják egy társulat életét, akkor válnak igazán izgalmassá, ha bármikor felülírhatja őket a bizonytalan és a véletlen. Szervezett világunkat mégsem könnyű veszélyeztetni, hisz a konvenciók által támogatott biztonságérzetünkkel együtt - átlépve a disszonancia világába - nyugalmunkat is elveszíthetjük.

Akkor miért nyitunk teret mégis a véletlennek, a bizonytalannak? Talán mert van valami, ami képes megsokszorozni azt az örömöt, amit a kockázat vállalása vagy a véletlen tartogat számunkra. A játék. Az önfeledt, kockázatos és teremtő játék, mely önálló világot és önálló létezést ajánl játékosai számára. Új identitást, lehetséges sorsot kínál, de saját törvényei és saját szabályai szerint. Ez a „játékos öntörvényűség” vezette képzeletünket, amikor évadunk fő témájául, a különböző játékok és játszmák kimeríthetetlen világát választottuk.

Társulatunkkal azokat a színházi területeket és helyzeteket keressük, ahol mindennapjaink ok és okozati rendszerei már nem működnek, ahol az új viszonylatokat újabb „struktúrák” jelentik, és ahol az ügyesség, a véletlen és a változó szabályok egyaránt alakíthatják a játékot és a játszók lehetőségeit. A játék izgalma akkor fokozható a végletekig, ha a véletlen és két ember figyelme, akarata egybejátszik vagy megküzd egymással. Ennek a kiélezett küzdelemnek a kereteit a különböző logikai, stratégiai, kooperációs és kommunikációs játékok adják, melyek mind a csapat, mind az egyén számára új és szokatlan játékhelyzetet teremtenek. A kérdés, tehát az, hogy lehet-e a színházban a játékon belül is játszani?

Azt reméljük, hogy a társas játékok valódi izgalma a színpadi játék eredendő feszültségét is tovább növeli, tágabbra nyitva ezzel a játékteret nézők és színészek körül. A játék spontán dinamikája tovább fejlesztheti színészeink gyors reakció-, és megoldó képességét, kombinációs készségét, térlátását és térszervező képességét. Ezek birtokában a színészi játékról alkotott fogalmaink, talán újra visszanyerhetik eredeti értelmüket, miszerint a színház hivatása éppen az, hogy benne játék folyik.

Forrás: a színház honlapja