Nagytemplom Debrecen

A Nagytemplom legjellemzőbb adatai a következők: 90 cm magas falazott teraszon áll, kelet-nyugati irányú tulajdonképpeni mellékhajója 55 méter hosszú 15 méter széle, észak-déli főhajója (két végében az orgonákkal, déli végében a szószékkel) 38 méter hosszú és 14 méter széles. A tornyok magassága 61 méter. Befogadóképességét illetően igen eltérő adatok láttak már napvilágot, mintegy 3000 ülőhely van benne. A templombelső monumentalitását csak fokozzák a fehérre festett hatalmas falfelületek és a sarokpilaszterek árnyékhatása. Mindezt a berendezés fentebb ismertetett puritánsága csak erősíti.

Már a 12. században állott egy templom a mai Nagytemplom helyén, ennek „Szent András” neve András apostol, bizánci szent tiszteletére utal. Az 1564. évi tűzben elpusztult háromhajós csarnoktemplom a 14. század második harmadában, Nagy Lajos király idején épült ki egy korábbi, egyhajós, sokszögzáródású szentélyű templom bővítéseként. A gótikus templomból ismert, nevezetes zászlós, bárányos zárókő is Nagy Lajos korából való, a Debrecen címerében szereplő zászlós bárány ábrázolása igen elterjedt volt a 14. század végén az építészetben. Elképzelhető hogy a 15. század közepén is módosítottak a csarnoktemplom szerkezetén, azt mindenestre elmondhatjuk, hogy a Szent András templom a Tiszántúl legnagyobb gótikus csarnoktemploma volt három hajójával, hat-hat oszloppal, kb. ötven méteres hosszával és tizenhat méteres szélességével. A gótikus Szent András templom a három település vagy falurész, Debrecen, Szentlászlófalvának és Mesterfalvának összenövésénél, területi találkozásánál épült fel, amikor a három település elméletileg már egy településsé olvadt össze. A reformáció korában, a 16. században Debrecen már a történeti Tiszántúl legjelentősebb városa, csaknem tízezer lakossal

1564-ben szeptember 4-én leégett a Szent András templom, ezután 62 évig romokban állt. Bethlen Gábor támogatásával 1626-ban fogtak hozzá az immár csak „András” néven emlegetett templom újjáépítéséhez (ekkor nevezték már „Öreg” azaz „Nagy” templomnak is). A gótikus boltozatokat nem állították helyre, a gerendás falmennyezetet téglapillérekkel támasztották alá a faragott kőoszlopok helyett. Az északi fal mellé egy, a déli fal mellé két porticust [előcsarnokot] építettek, a templom tornyát cserepes tető fedte (innen nevezték Cserepes- vagy Fehér-toronynak). A torony csúcsán aranyozott sisakgomb volt, a toronyban óra is került, mely egy díszes, fémből készült hold járásával mutatta az időt. A templom falait Bethlen Gábor címere, valamint a fejedelem előtt tisztelgő és az újjáépítést elmesélő latin és magyar feliratok díszítették.

Kisebb-nagyobb sérüléseket folyamatosan okoztak a Debrecenben oly gyakran fellobbanó, néha hatalmas pusztulást okozó tüzek, melyek közül az 1802-es majd a templomépület vesztét is okozza. Mivel a templom helyreállítására semmi remény nem volt, 1803-1805 között elbontották a középkori katedrális maradványait.

Az egyházvezetés felvette a kapcsolatot a Református Kollégium sikeres tervét elkészítő Péchy Mihállyal, akiről tudni kell, hogy egykor kollégiumi diák volt, a 19. század elején Nagyszebenben élt, mint katonamérnök, őrnagyi rangban szolgált, végezetül unokaöccse volt Péchy Imrének, a debreceni egyház főgondnokának. A tervek szerint a déli, piactér felőli oldalra került a kettős torony, alapvetően megváltoztatva és meghatározva ezzel a Nagytemplom ma ismert jellegzetes formáját: tehát az egykori, hagyományosan keleti-nyugati irányú csarnoktemplom helyett merőben új, főhomlokzatával a mai Kossuth térre, az egykori vásártérre néző épület tervei rajzolódtak ki.

1809-re készült el a falazat, 1814-re fejezték be a főhajó boltozását, a karzatok elhelyezését, 1818-ra húzták fel a keleti, 1822-re a nyugati tornyot. A templom külső munkálataival egyidőben, 1817-ben hozzákezdtek a belső berendezés kialakításához. Ekkor a Református Kollégium rajztanárának, Kiss Sámuelnek a tervei alapján Pesten elkészítették a ma is látható empire stílusú szószéket. Az úrasztala és az azt körülvevő korlát Dohányosi József debreceni asztalosmester munkája A padokat helyi asztalosok készítették el.

A belső berendezéshez tartozott még a templom orgonája. A kétmanuálos, 30 regiszteres, „pedálés” klasszicista orgona Jakob Deutschmann bécsi mester munkája. A berendezés részét képezi immár másfél évszázada az a karosszék is, amelyet 1842-ben adományozott egy gyülekezeti tag a Nagytemplomnak, s amelyben Kossuth Lajos ült 1849. április 14-én, a Habsburg ház trónfosztása kihirdetésekor. Az 1802-ben megsérült Rákóczi-harangot csak 1873-ban öntötték újjá, ekkor vágták ki belőle azt a Rákóczi család címerét és a jelmondatot tartalmazó részt, amely most a Református Kollégium Oratóriumában látható.

Csak nagyobb egyházi ünnepeken kerülnek elő a templomi berendezéshez tartozó, igen gazdag úrasztali felszerelések (kelyhek, kannák, edények, terítők, abroszok). Ezek legkorábbi darabjai a 17. századból származnak, nem egy közülük jellegzetes debreceni ötvösmunka, esetleg erdélyi fejedelmek ajándéka.

Jegyárak:

Felnőtt A túra: 600 Ft
Felnőtt B túra: 700 Ft
Diák/nyugdíjas A túra: 400 Ft
Diák/nyugdíjas B túra: 500 Ft
Családi jegy: 2000 Ft

Forrás: A Nagytemplom honlapja