Radnóti Emlékszoba Budapest

A kiállítás a Pozsonyi úti lakás dolgozósarkát és hálórészét rekonstruálja azokkal a berendezési tárgyakkal, amelyeket Radnóti Miklósné 2014 februári elhunyta után unokahúga és örököse, Vári Györgyné Milch Hermina adományozott a kerületnek. Valamennyi átvett tárgy az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe került, amely kiemelten foglalkozik a hagyaték kezelésével és ápolásával.

A szobabelső rekonstrukciójánál a legfőbb szempont a hitelesség volt: a fogas és az újraszőtt szőnyeg kivételével minden tárgy eredeti, az íróasztaltól kezdve, a karosszéken, az írógépen át, a faliképekig.

AZ EMLÉKSZOBA BÚTORAINAK BEMUTATÁSA

Karszék: Korban ez a legrégebbi bútor a hagyatékban. Szecessziós stílusú, 1915 és 1920 között gyárthatták. Faszerkezete tömör cseresznyefából készült. A két kar tetején faragott motívum található, amely hasonlít a krétai-mükénei kultúrában alkalmazott formákra.

A támla fölfelé szélesedik, a lábakat összekötő elemek korlátos szerkezetűek. Letisztult, sima vonalak jellemzik..

A bútor teljes felújításon esett át, amely a bőr lebontásával kezdődött, miután a csupasz váz maradt. Ezt követte a fa szerkezet teljes csiszolása, majd fényezése, amit hagyományosan kézi politúrozással végeztek. Ezt követően épült fel a szék kárpit szerkezete. Az ülés részben kétkúpos bútorrugók találhatóak, amelyek több száz évet is bírnak, egészen a spárga elöregedéséig, elszakadásáig. Az ülőfelület felépítése hagyományos módon afrik, lószőr és vatta felhasználásával készült. A végső fázisban visszakerült a székre az eredeti műbőr.

Íróasztal: a konstruktivizmus és bauhaus (1919-1939) korszakából származik. Egyenes, letisztult vonalak, sarkos élek jellemzik, ugyanakkor nincs faragás, nincs semmilyen díszítés. A lényege, hogy nem díszként, hanem használati tárgyként van jelen a lakásban. Az íróasztal felépítése: fenyőfa alapra ragasztott gondosan kiválogatott dió furnér, hagyományos csontenyvvel ragasztva. A teteje nagyon rossz állapotban volt Az asztal minden része csiszolva, majd pótlások, száradások után politúrozva lett. Alul, körben 15 cm-es linóleum szoknya fut végig, amely védte a bútort a külső mechanikai sérülésektől. A zárak nem működtek, ezek is felújításra szorultak és sikerült korban hozzá illő kulcsokat is találni.

Könyvszekrények: az asztalhoz és az ágyhoz tartozó bútorok a konstruktivizmus jegyeit viselik. Fenyő alapra dió furnért ragasztottak azzal az eltéréssel, hogy a szekrény belsejére, (mivel a könyvektől az nem látszik) az olcsóbb bükk furnért használták. Kívülre szintén gondosan válogatott dió furnér került. A felújítás menete ugyanaz volt, mint az asztalnál.

Ágy: szintén a garnitúra része. Felújítás menete megegyezik az asztal és a könyvszekrények menetével, melynek fekvő felülete három kivehető különálló úgynevezett szabadpárnából és egy fejpárnából áll. A rugózatát úgynevezett epedának hívják. Rugalmas, akár 100 évet is kibír.

Ezeket a bútorokat a régi mesteremberek klasszikus anyagokból (fából) készítették és saját egyéniségüket beletéve igyekeztek maradandót alkotni az emberiség számára. Ennek élő példája a Radnóti hagyaték bútorai, amelyek nagyobb felújítás nélkül kibírtak 70 évet.

Az emlékszoba  állandó kiállításként, a Radnóti Miklós Művelődési Központ nyitva tartási ideje alatt, díjmentesen látogatható.