Laczkó Dezső Múzeum programok 2026

Üveg és házasság

2026. február 12., csütörtök, 16:30

Beszélgetés a Bohus-Lugossy házaspár életművéről

Bohus Zoltán és Lugossy Mária üvegművészek életműve nemcsak az üveg anyagával való kísérletezésről, hanem egy hosszú távú alkotói és emberi együttműködésről is tanúskodik. Közös pályájuk során műveikben gyakran összekapcsolódik a forma, a fény és az anyag iránti érzékenység.

A kiállításhoz kapcsolódó beszélgetés résztvevői

- Bohus Eszter, a Bohus–Lugossy Alapítvány alapítója, a művészházaspár lánya, valamint

- Tevesz Mária művészettörténész,

akik személyes és művészettörténeti nézőpontból idézik meg a házaspár közös életútját, az alkotás és a házasság kapcsolatát.

Az esemény lehetőséget ad arra, hogy a látogatók a kiállított művek kontextusában gondolkodjanak el a közös alkotás, az együttműködés és az egymásra hatás kérdéseiről.

Helyszín: Az üveg alkímiája című kiállítás, belépés: a kiállításra érvényes jeggyel.

Elveszni és megtalálni - Kurátori tárlatvezetés a Labirintus című kiállításban

2026. február 19. 16:30

Szeretettel meghívjuk Tevesz Mária művészettörténész szakmai tárlatvezetésére, ahol közösen járjuk be a LABIRINTUS kiállítás tereit!

Ismerje meg az alkotások mögött rejlő történeteket, és hagyja, hogy a művészet segítsen eligazodni a gondolatok útvesztőjében!

LABIRINTUS - Ország Lili és művésztársai - Válogatás a Vasilescu-gyűjteményből

Időpont: 2026. február 19. 16:30

Belépés: a kiállításra érvényes jegy megvásárlásával.

A kőbaltától a szablya keresztvasig - Nagy Szabolcs Balázs régész, osztályvezető szabadegyetemi előadása

2026. február 24. 16:30

Régészet a csopaki faluközpont alatt

A kőbaltától a szablya keresztvasig. Régészet a csopaki faluközpont alatt 2024-2025. 2. rész

Milyen eszközöket használtak Csopakon az újkőkori közösségek? Ki olvashatta azt a könyvet, melynek díszes sarokverete napvilágra került? Miből (és mit) ettek-ittak a középkor végén a csopaki lakosok? Hogyan árulkodik a falu török kori sorsáról egy törött szablya keresztvas?

A 2024-2025. évek során két beruházás kapcsán is lehetőség nyílt jelentős régészeti feltárásokat végezni Csopak mai központjában. A Laczkó Dezső Múzeum régészei bepillantást nyertek a falu múltjának soha nem látott rétegeibe. A feltárt házak, pincék, vermek és kemencék után most, az előadás második felében a leletanyag különlegesebb darabjait mutatja be a feltárásvezető régész.

Belépő: 1200 illetve 700 Ft, múzeumegyleti tagoknak ingyenes.

2026. február 26., csütörtök 16:00

Szepes Mária és az alkímia - a Vörös oroszlán misztériuma

Fénybe írt belső átalakulás és az Arany Ösvény

Előadók Almási J. Csaba a Szepes Mária Alapítvány elnöke, kurátor és Árvai Péter az Igneum szellemi műhely alapítója.

Lugossy Mária és Bohus Zoltán üvegművészete az alkímia és a spiritualitás tükrében

Időszaki kiállítás

Az üveg alkímiája – Bohus Zoltán és Lugossy Mária

2025. november 20. - 2026. május 31.

Új kiállításunk az üvegszobrász művészek alkotásaiból

A kortárs magyar üvegművészet két kiemelkedő alakjának, Bohus Zoltánnak és Lugossy Máriának különleges, egyedülálló alkotásaiból nyílt meg a Laczkó Dezső Múzeum új kiállítása 2025. november 20-án.

A kiállítás címében utal arra a virtuóz mesterségbeli tudásra, amely iskolateremtő módon képes volt a mindennapi síküveglapokból képzőművészeti igényű, szobrászati jellegű műveket létrehozni. Noha a művészházaspárnak egyetlen közös munkája sincs, egyéni alkotói pályájuk több ponton találkozik.

Mindkettőjük munkásságát a hideg üveg technológiai eljárása jellemezte, és mindegyiküket az a törekvés vezérelte, hogy olyan elvont fogalmakat, mint a tér és az idő próbáljanak üvegbe zárva megragadni az anyag változó, belső transzparenciáinak segítségével. Mindketten a kortárs üvegművészet megújítói, akiknek köszönhetően a magyar üvegművészet nemzetközi viszonylatban is hírnevet szerzett.

Bohus Zoltán (1941-2017) Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes művész, nemzetközileg elismert alkotó, megszámlálhatatlan európai és tengerentúli kiállítás és konferencia résztvevője. A

Viharsarokból, Endrődről induló pályája rajztehetsége révén a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő- festő szakára vezette, ahol Z. Gács György tanítványa volt. A festői pályától elkanyarodva korábbi kiegészítő üveg szakja alapján azonnal az újonnan induló szilikát képzés oktatója lett itt először tanársegédként (1966-1978), majd az üvegszak vezetőjeként (1978-1993), egyetemi tanárként (1993-2010). Negyvennégy éves folyamatos művésztanári tevékenysége során megteremtette a felsőfokú üvegképzés magas színvonalú műhelyét, és üveges generációk sora került ki a keze alól.

Lugossy Máriához hasonlóan, pályája legelején ő is ötvösmunkákat, konstruktivista stílusú krómacél domborműveket készített, de az 1970-es évektől érdeklődése kizárólag az üveg felé fordult, és annak szobrászati megközelítésű, plasztikus megformálását kereste. Egyszerű, geometrikus formákat választott, mégis a hideg üveg megmunkálásának forradalmasítója lett azzal a kész síküveglapokat ragasztással tömbbé építő, csiszolással, polírozással rendkívüli precizitást elérő technológiával, amelynek segítségével a magyar üveg felhívta magára a figyelmet nemzetközi viszonylatban. Az üvegtömböket bravúros technikai tudással, aprólékos pontossággal maga csiszolta, polírozta. A kivitelezést gondos vázlatkészítés, alapos matematikai számítások előzték meg, az alkotófolyamat pedig hosszú heteket-hónapokat vett igénybe. A különleges, iskolateremtő technika az üveg természetes optikai hatásain alapul, annak a rétegeket átjáró, belső fénytereket teremtő, sejtelmes tükröződéseire, fénytöréseire épít. A művész az üveglapok árnyalásával, a tónusok mélyítésével szabályozza a fény intenzitását, transzparenciáját, az elvont geometriai rend szimbolikus, transzcendens tartalmakkal telítődik nála.

Művei megtalálhatók a hazai közgyűjtemények (Magyar Nemzeti Galéria, Magyar Iparművészeti Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, Laczkó Dezső Múzeum) mellett Franciaország, Csehország, Németország, Svájc, Spanyolország és az Egyesült Államok szakmúzeumaiban.

Lugossy Mária (1950-2012) Munkácsy-díjas érdemes művész, ötvös, üvegtervező és szobrász változatos, rendkívül gazdag, autonóm életműve, munkásságának intenzív négy évtizede művek ezreiben számolható. Pályája ötvös képzettsége révén, a fémek megmunkálásával indult az 1970-es évek közepén. Az iparművészet számára szűkösnek bizonyult területét maga mögött hagyva a különböző egyéb anyagok - ásványok, higany, üveg, plexi, gránit, bronz, kő – alkalmazásával művészete rövidesen a szobrászat felé fordult: a kezdeti geometrikus krómacél kompozíciókat először az üvegszobrok, az egyre monumentálisabb alkotások váltották fel, egészen az 1990-es években megjelenő köztéri szobrokig, emlékművekig. Az emberi alak, gyakran töredékesen, ebben a késői időszakban tűnt fel nála.

Mély gondolatisággal átitatott, intellektuális horizontú alkotásai megkérdőjelezik a művészeti ágak, műfajok határait, újszerűek formakezelésükben és a felhasznált anyagok szokatlan

összekapcsolásában. A kísérletező, koherens szemléletű alkotó világában visszatérő elem a szerves természeti világ és a szervetlen, élettelen univerzum kettőssége, az élet előtti és utáni állapot, amelyen keresztül az emberi létezés egzisztenciális dimenzióira kérdez. Foglalkoztatja a keletkezés, a megszületés gondolata, az ember sorsának morális kérdései, gyakran történelmi távlatokba állítva vagy bibliai motívumokon keresztül az áldozatok egyetemességét középpontba állítva.

Művei ritkán szerepelnek a hazai közgyűjteményekben, a külföldi kiállítások, nemzetközi szimpóziumok nyomán inkább a neves külföldi szakmúzeumokban (British Museum London, Corning Museum of Glass New York, Musée des Arts Décoratifs Paris, Lausanne, Santory Museum Tokio) találhatók.

A művész alkotásai révén kapcsolódik Veszprém városához, hiszen két nagy méretű munkája is ide került. Az 1980-as évekre jellemző, kőzárvány szobrokhoz tartozó Rheia elnevezésű műve, a szobrász ajándéka, a város új sportuszodájának aulájában kapott helyet. Millenniumi emlékművének monumentális szoborkompozíciója korábbi helyéről, az Óváros térről áttelepítve nemrégiben a Szabadság téren került felállításra.

Lugossy Mária nagyméretű köztéri alkotásai a budapesti 1956-os emlékmű mellett megtalálhatók Tatán, emléket állítva a Holokauszt áldozatainak és Székesfehérváron, tisztelegve a II. világháború hősei előtt.

Labirintus – Ország Lili és művésztársai

2025. december 4. - 2026. május 31.

A képzőművészeti tárlat két teremre osztva a győri Rómer Flóris Múzeumban letétként őrzött Vasilescu gyűjteményből válogat. Vasilescu János (1923-2006) román származású, házassága révén Magyarországon letelepedett mérnök, vállalkozó, feltaláló több száz darabból álló magángyűjteményéből, amely az 1950-es évektől kezdve formálódott, és amelynek gyarapodásában meghatározó szerepet játszott Ország Lili (1926-1978) festő, grafikus megismerése.

A kollekció gerincét is az ő képei alkotják. A műgyűjtő azonnal művei csodálója lett, majd az ő segítségével ismerte meg azokat az alkotókat, a kortárs magyar képzőművészet legjelentősebb képviselőit, akiknek színvonalas munkái a kollekciót a legjobb hazai magángyűjtemények közé emelték. Vasilescu mecénási gesztusának köszönhetjük, hogy az általa megörökölt Ország Lili-hagyaték a magyar államra és több közgyűjteményre szállhatott. Saját gyűjteményét azzal a céllal, hogy egyben tarthassa és hozzáférhetővé tegye, pályázat útján Győr városára hagyta.Tőlük és a győri múzeumtól kölcsönöztük a kiállításban bemutatott alkotásokat.

Első termünket kizárólag az Ország Lili-anyagnak szenteltük. Vasilescu János gyűjteménye átfogó képet ad Ország Lili titkokkal teli, besorolhatatlan, egyéni hangú életművéről. Végigvezet a korai látványelvű felfogástól a Magritte, Chirico hatását hordozó realisztikus felfogású szürrealista képeken át a bulgáriai utazása (1957-1959) nyomán festett ún. ikonos képekig, a prágai út hatását hordozó, az itteni zsidó temető sírköveiből inspirálódó, héber írásjeleket szerepeltető munkáin át a római, nápolyi, pompeji, herculaneumi romvárosok látványát őrző, városfalakat, alaprajzokat, ókori szobortöredékeket ábrázoló festményekig, ill. az életmű összefoglalásaként, csúcsaként értelmezett Labirintus sorozat (1973-1978) darabjaiig, amelyek az ókori mítoszt a személyes életút útvesztőjévé avatják, a jelenbe fordítják át. A képi világ hamar elszakadt a realisztikus látásmódtól, átadva a helyét az aprólékos részlességgel, cizelláltan felépített, konstruktív terű, nonfiguratív alkotásoknak, amelyben fontos szerepet kapnak a múlt emlékei, a letűnt civilizációk töredékei, a jelentés nélküli betűk, szövegfoszlányok, egyiptomi hieroglifák, kopt, arámi, örmény, héber írásjelek, ürességre nyíló kapuk, falak, tükrök, kőtáblák, iratok – mind megannyi tanúja, mementója az időtlenséget teremtő emlékezésnek.

Vasilescu János magángyűjteményében az Ország Lili-képek mellett jelentős helyet foglalnak el azok a művészek, a kortárs magyar képzőművészet kiemelkedő alakjai, akiket a műgyűjtő a festőnő ismerősei között fedezett fel. Ország Lili ilyen módon szabott irányt a gyűjtemény szisztematikus bővülésének. A tekintélyes gyűjtemény rövid idő alatt, a műgyűjtő életében állt össze a sikeres vállalkozásai, műszaki szabadalmai, találmányai révén megalapozott tőkéből. Üzleti, kereskedelmi szempontokon túlmutató gyűjtői szenvedélye törekedett egy tudatosan felépített, koherens XX. századi műtárgyegyüttes létrehozására, amely a saját ízlését tükrözi. A gyűjtés fő motívuma a személyes kapcsolat, a művészekkel kialakított baráti viszony volt. A műgyűjtő hangsúlyozta a kollekció személyhez kötöttségét, amelyet fontosabbnak tartott, mint a gyűjtemény nagyságát. Személyesen ismerte mind a 27 művészt, akitől alkotást vásárolt. Az ő műveik kaptak helyet a második teremben.

Vasilescu gyűjteményében megtaláljuk Ország Lili kortársainak, művésztársainak – Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Vígh Tamás, Kondor Béla, Keserü Ilona, Deim Pál, Maurer Dóra, Hencze Tamás, Nádler István – kiváló műveit. Országh Lili hívta fel a gyűjtő figyelmét az Európai Iskola elfojtott, progresszív köréhez tartozó művészekre, akik az 1950-es években ugyancsak a Magyar Állami Bábszínházban találtak menedéket: Bálint Endrére, Korniss Dezsőre, Anna Margitra, Gyarmathy Tihamérra, Martyn Ferencre. Az 1953-ban itt megismert Bálint Endrét Ország Lili egész életében a mesterének tekintette. Rendkívül értékes részét teszik ki a műtárgyegyüttesnek a magyar avantgárdot reprezentáló, európai rangú mesterek, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János, Bortnyik Sándor, Vedres Márk, Kerényi Jenő, valamint a nemzetközi színtéren tevékenykedő Victor Vasarely, Amerigo Tot, Pierre Székely. A színvonalas alkotások között nem egy ritkaságot, kuriózumot találunk, a század sokszínű irányzatait képviselik a konstruktivizmustól, a neoklasszicizmusig, a gesztusfestészettől az op-artig.