Nyereményjáték
Játsszon és nyerjen!
November 11. - Szent Márton Napja
Hotel Szieszta Sopron - Várjuk a Lövérekben
KeSzeCsüSzoVa
28 29 30 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

November 11. - Szent Márton Napja

Szent Márton 316-317-ben Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Szent MártonMárton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-372-ben Tours polgárai püspökké választották. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett.

Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: " Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."

Márton napja a gazdasági év zárása, az elszámolás időpontja. Ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a "Mártongarast", a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a fő fogás a "likprádlinak" nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet "gyertyapecsenyének" is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.

A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: " Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."

Forrás: http://kovacsneagi.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=1155811#St._Marton


A mai Szombathely környékén született szerény IV. századi püspökről sokféle megemlékezést tartottak és tartanak manapság is szerte Európában. November 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek inkább a Márton-napi libával emlékeznek rá máig, és más népszokások is élnek még, amelyek e naphoz kötődnek. A gyerekek mindig örömmel várják ezt a vidám ünnepet, amely egyben a tél kezdetét is jelenti. Szent Márton története

Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.

Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra, Franciaországban pedig az 5-6. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

Márton-napi lakoma

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi római étkezési szokást elevenít fel. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl a fáradt őrséget amikor a gallusok a várost el akarták foglalni éjszakának idején. Innen ered a lúd megtisztelő avis Martis neve. Mindezekkel magyarázható, hogy ezen a napon szép, hízlalt lúd volt az ünnepi eledel.

Újbor és lúd

A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hisz épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az Új-bor védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.

A közeli Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok asszonyok sokféle finomságot főzek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigaszság közepette közösen fogyasztottak el.

November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.

Egyéb szokások, időjóslások

Gyakran rendeztek Márton napi vásárokat, bálokat, s a lakomázásnak kedvezett az is, hogy ilyenkor nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem. A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső akkor a következő évi szüret is bőséges lesz.

Mártont már a középkorban a jószág jeles patrónusaként tisztelték. A jószág Márton napján került végleg az istállóba. A pásztorok ekkor számoltak el a jószággal és a szolgálattal. Ekkor kapták meg bérüket és újították meg - vagy nem - szolgálatukat.

Lampionos felvonulások

Nem sokkal Márton napja előtt (St. Martins Tag) az óvodások és a kisiskolások világító lampionokat (St.Martins Laterne) barkácsolnak, és este ezekkel vonulnak az utcákon. Gyakran tűnik fel a menetben egy római legionáriusnak beöltöztetett lovas, aki piros kabátjában Szent Mártont testesíti meg. A felvonulást mindig hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Az esemény végén sokhelyütt játsszák el Márton és a koldus találkozását, majd libasült helyett kelt tésztából készült perecet, "emberkét" falatoznak.

A szokás nem maradt Németország határain belül, ma már Hollandiában, Svédországban, de sok magyarországi német településen is találkozhatunk ezzel a hagyománnyal.

Márton-napi köszöntő

Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét
A szokást nem mi kezdtük s nem mi végezzük
Állatainknak annyi szaporodása legyen,
ahány ága-boga van a vesszőnek.

forrás: http://www.ovonok.hu/szent-marton-es-a-hozza-kapcsolodo-nepszokasok.html


Mártonlúd

Nincs is jobb, mint a ropogós libasült. Még ezekben a madárinfluenzás időkben is. Egyébként is sütve nem árthat. Íme a lúd és Márton némely vonatkozása.

Mint mindenek eredete, mártonlúd is a régi rómaiaktól származik. Márton napra esik valami furmányos véletlen folytán Aesculapius, a gyógyítás istenének napja. Az ilyen szent napokon a jó rómaiak mi mást is tehettek, mint áldozatot mutattak be. Az áldozati állat pedig a kakas volt. Ez változott át aztán évszázadok során libává?

A germánok folytatták a lúdölés hagyományát: isteneiknek novemberben szárnyasokat áldoztak hálát adva a termésért és kérve a következő évi jó termést. Az idő előrehaladtával a véres esemény lakomává szelídült. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik.

A legenda szerint Szent Márton libaólba bújt püspökké választása elől. Csakhogy a libák hírül gágogták, hogy a szentéletű ember a közelükben van. Így hát kénytelen-kelletlen elő kellett bújnia, és el kellet vállalnia a püspökséget. Vagyis a liba kikerülhetetlen a Márton nap szokásait illetően.

Egyéb oka is van, hogy a nagy lúdevés éppen Márton napra esett. A november 11-i, vagy annak előestéjén ismeretes Márton-napi ünnepek és népszokások a régi, ma már feledésbe ment böjti időszakkal állnak összefüggésben. A 40 napos böjt Jézus böjtölését idézi a sivatagban. A 40 napot szombatot-vasárnapot kihagyva számolták vissza Vízkereszttől kezdve, így jutottak a Márton-nap utáni november 12-hez, amely a böjti időszak kezdetét jelentette... Márton-nap a régi Quadragesima (40 napos böjt) előtti utolsó nap volt. Nagybőjt előtt tehát liba dukál. Ez a nap a középkorban fontos piaci nap és pénzügyi határnap volt. Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét. A cselédek megkapták évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.

A gazdák és a mesteremberek is ilyenkor gyújtottak először gyertyát a télies napok beköszöntével. A mesteremberek megvendégelték inasaikat, gyertyát is gyújtottak, ezért hívják a libavacsorát gyertyavacsorának. Libát pedig azért ettek, mert ekkora már szépen kigömbölyödött. A babona szerint Márton napján azért kell ludat kell vágni, hogy az év folyamán meg ne tetvesedjünk és éhen ne vesszünk. No ennek is megvan a maga aktualitása.

Tehát ludat ettek, bort ittak országszerte e szent ünnepen. Szombathelyen a kispapok „mártonludat" ettek és újbort gurítottak. Régebben a pap minden levágott libából egy darabot kapott, a legkevesebb húsú "püspökfalat"-ot. Kisbodokon tömőre fogták a ludakat. Misét mondattak, hogy az elkövetkező évben is bőséges libaáldás legyen. Szitába parazsat tettek, és vízzel leöntötték, s megfüstölték vele a „banyaludakat".

A lúdpecsenyéből nem csupán jól lehet lakni, hanem a jövendőre is lehet következtetni. Ha a mellcsont fehér lészen, lesz elég hó egész télen. Ha Márton-lúd mellcsontja veres, száraz tél jő, hideges. A csontokat kiteszik a tornácra és a mellcsonton keresztül nézik a naplementét. Ha a nap felhőben megy le, akkor a tél lágy lesz, ha pedig tiszta égen, akkor kemény tél várható.

További időjóslással kapcsolatos bölcsességek:
Márton napja ma vagyon, csúszik a lúd a fagyon!
Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
Márton napkor ha a lúd a jégen áll, Karácsonykor térdig sárban áll.

Végül néhány ludas mondás:
Sok szent Márton lúdja kelt már el azóta – vagyis sok idő telt el azóta.
Elesett a lúd a jégen – mondják, ha valaki pórul járt.

Forrás: Szerző: Garami Márta
Forrás: www.kertpont.hu


Márton nap, lúd, újbor, mi köti össze ezeket a látszólag teljesen különböző fogalmakat? Erre próbálok ma szerény tudásom szerint némi magyarázatot adni.

Szent Márton Gallia nemzeti szentje, Pannóniában Sabaria városában született 316-ban vagy 317-ben. A középkor legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott. Emlékét helységnevek, imák és oltárképek egyaránt őrzik. A krónikák szerint Szent Márton napja a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás leróvásának napja volt. Az erdélyi pásztorok e-napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte és tavasszal az állatok kihajtására használta.

A régiek a Márton napi időjárásból következtettek a télre, mondván: Ha Márton fehér lovon jön enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Sokfelé azt tartják a Márton napi a márciusi időjárást mutatja. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. Sok helyen rendeztek Márton napi bálakat, vásárokat.

Nézzük hogyan került kapcsolatba a mai Szombathelyen született tours-i püspök a ludakkal. A legenda szerint úgy, mikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, s miként egykor az éjnek idején a Rómára törő barbárokat-ezúttal Márton rejtekhelyét árulták el. De nem emiatt faljuk fel őket, hanem mert a tavaszi kisliba erre az időre érte el a vágósulyt és lehetett tömni is.

A néphit szerint a lúd mellecsontjából meglehet jósolni, a következő hónapok időjárását, ha a liba csontja fehér, hosszú, havas, hideg telünk lesz, ha barna, csak amolyan fekete karácsonyos, locspocsos időre számíthatunk.

Eleink úgy tartották, aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik. Dobos C. József 1881-ben megjelent szakácskönyve szerint a lúd gazdasági szempontból tekintve a legszükségesebb háziállatokhoz tartozik, mert nemcsak a húsa hasznos, de zsírja finom ízénél fogva sokkal értékesebb a sertésénél, tolla pedig majdnem nélkülözhetetlen. Ami a máját illeti-az a legkényesebb inyencek által is méltányoltatik.

Márton az újbor bírája, tartja a hiedelem, azaz ilyenkor már iható az újbor. A francia „beaujolois”mintájára nálunk is egyre több borász jelentkezik primőr borokkal.

A közmondás szerint ”Ha lúd legyen kövér” valamint jobb egy lúdnyak száz tyúknyaknál. Ennek szellemében most libatort ülünk, azaz libacombot-mellet, töltött libanyakat és libamájat sütünk.

Liba receptek

Libapástétom

Hozzávalók: 1 szép, friss libamáj, 1 liter tej, 1 pohár édes tokaji bor, só, bors, szerecsendió, fahéj, porcukor Elkészítés: Tisztítsuk le a libamájat és 12 órára áztassuk be 1 liter hideg víz és 1 liter hideg tej keverékébe - lefedve tegyük hűtőbe. Másnap - a masszává alakult, inaktól megfosztott májat - öntözzük meg tokajival. Hagyjuk állni még egy órát. A sütőt melegítsük elő 130 fokra. 1 kg májhoz 12 g sót, 3 g borsot, csipetnyi szerecsendiót, késhegynyi fahéjat és csipetnyi porcukrot szórjunk - mindkét oldalára. A májdarabokat szorosan egymás mellé illesztve tegyük egymás mellé egy üveg vagy cserépedénybe, majd fedjük le. Tegyük be a sütőbe. (1kg máj sütési ideje1 óra ). Hagyjuk kihűlni, majd 1 napra tegyük hűtőbe. Másnap szedjük le a fagyott zsírt, olvasszuk fel, majd kanalazzuk vissza a pástétomra. 3-7 napig pihentessük a hűtőben, a megkezdett májat 48 órán belül fogyasszuk el!

Libahússal töltött padlizsán

Hozzávalók: 4 kisebb padlizsán, 20 dkg darált libahús, 1 evőkanál zsír, 2 evőkanál olaj, 5 dkg rizs, 5 dkg mandula, só, őrölt bors, 5-6 szem egész bors, 1 mokkáskanál őrölt fahéj, 1 csokor petrezselyem, 1 kiskanál cukor, 2 evőkanál cirtomlé. Elkészítés: A megmosott padlizsánok tetejét levágjuk, magházukat kikaparjuk, majd kívül-belül szárazra töröljük. A húst a rizzsel, a zsiradékkal, cukorral, fűszerekkel, a finomra vágott petrezselyemmel, az őrölt mandulával összekeverjük. A padlizsánokat a keverékkel megtöltjük, egy lábasba szorosan egymás mellé rakjuk. Felöntjük annyi vízzel, hogy majdnem ellepje, a szemes borssal, citromlével, olajjal ízesítjük. Fedő alatt lassú tűzön addig forraljuk, amíg a padlizsánok meg nem főttek és a lé be nem sűrűsödött.

Libacomb aszalt szilvával

Hozzávalók: 4 db libacomb, 2 paprika, 2 paradicsom, 10 dkg vegyes zöldség, 3 gerezd fokhagyma, 20-25 szem aszalt szilva, 1 dl vörösbor, cukor, fahéj, olaj, só, bors, majoránna Elkészítés: A libacombokat sózzuk, borsozzuk, majd szórjuk meg a majorannával. A tepsibe rakott libacombok mellé szeletekre vágott zöldséget, 1 paprikát, 1 paradicsomot és fokhagymát teszünk, kevés olajat és vizet is öntsünk rá. Közepesen meleg sütőben, alufólia alatt 1 óra alatt puhára pároljuk, majd pirosra sütjük. Az aszalt szilvát beáztatjuk, serpenyőben, kevés vajon egy evőkanál cukrot karemellizálunk. Ehhez hozzáadjuk a szilvát, őrölt fahéjjal megszórjuk, és azonnal felengedjük vörösborral. Rövid ideig pároljuk.

Vadas libamell zsemlegombóccal

Hozzávalók: 2 db libamellfilé, 30 dkg sárgarépa, fehérrépa, zeller, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 8 dkg cukor, 1 evőkanál mustár, kakukkfű, borókabogyó, fél citrom, 2 dl tejföl, 1 babérlevél Elkészítés: A libamelleket lebőrözzük, sózzuk, borsozzuk, kevés libazsíron elősütjük -majd kivesszük. A visszamaradt zsírban megpirítjuk a cukrot, beletesszük a felszeletelt hagymát, a zöldségeket, kakukkfűvel, borókabogyóval,babérlevéllel, fűszerezzük, kevés vízzel mindezt összefőzzük. A citrom levét belefacsarjuk, héját belereszeljük. A félretett libamelleket beletesszük és puhára pároljuk. Kiemeljük a libamelleket, az alapot összeturmixoljuk, tejfölös habarással sűrítjük - mustárral, sóval, cukorral, citrommal ízesítjük. Forrón, zsemlegombóccal vagy kagylótésztával tálaljuk.

Ropogós libacomb

Hozzávalók: 4 db libacomb, 3 fej fokhagyma, só, bors, libazsír, 1 kg burgonya, 1 fej vöröshagyma Elkészítés: A fűszerezett libacombokat kiolvasztott bő libazsírba tesszük, és hozzáadunk 3-4 dl vizet. Letakarva félpuhára pároljuk, majd fedő nélkül készre sütjük. Hagymás tört burgonya: Megfőzzük a megpucolt burgonyát, leöntjük róla a vizet és megtörjük. A finomra vágott vöröshagymát lepirítjuk, sózzuk, borsozzuk, a fokhagymát pedig áttörve adjuk hozzá. Kihülés után összekeverjük a burgonyával és gombócokat formázunk belőle. Sütőben átsütjük, míg a teteje szép piros lesz.

Töltött libanyak

Hozzávalók: 2 libanyakbőr, 30 dkg darált libahús, 3 zsömle, pirospaprika, őrölt gyömbér, fokhagyma, só, bors Elkészítés: A hozzávalókból (a zsömlét előtte beáztatjuk, kinyomkodjuk) fasírtszerű masszát készítünk, ízlés szerint tehetünk bele még apróra vágott petrezselyemzöldet is. A nyakbőrök egyik végét zsineggel összekötjük. A tölteléket habzsák segítségével a nyakbőrbe töltjük. A töltött nyakak végét hústűvel összezárjuk és kizsírozott tepsibe tesszük. A nyakakat kiolvasztott zsírral megkenjük, alufóliával letakarjuk és 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük. A 2-3 órás sütés közben többször szurkáljuk meg hústűvel, hogy a pára eltávozzon és a nyak ne hasadjon ki. Az utolsó negyedórát már alufólia nélkül süssük, hogy szépen megpirosodjon. Könnyebb felszeletelni, ha negyedórát pihentetjük. Különféle köretekkel pl. sólettel tálalhatjuk.

Mézes libapecsenye

Elkészítési idő: 3 óra 30 perc Hozzávalók: (6 személyre) 1 konyhakész fiatal liba, 15 dkg méz, 1 kiskanál majoránna, 3 savanykás alma, 2 hagyma, só, bors, 5 dl húsleves Elkészítés: A libát megmossuk, leitatjuk róla a nedvességet, majd kívül-belül sózzuk, borsozzuk és bedörzsöljük majoránnával.A hagymát és az almát meghámozzuk, négybe vágjuk és a liba hasüregébe tesszük. A nyílást összetűzzük fogvájóval és a libát tepsibe tesszük. Aláöntünk negyed liter vizet és a sütő közepes fokozatán két óráig sütjük. Ezután felemeljük a hőmérsékletet 200°C-ra és a libát megkenegetjük mézzel. 60 perc után újra bekenjük mézzel és még egy óráig sütjük. Közben saját levével is locsolgatjuk és pirosra sütjük.A fölösleges zsiradékot leöntjük, a pecsenyelevet átpasszírozzuk és tálaláskor a felbontott liba alá öntjük. Pezsgős káposztával a legfinomabb.

Márton-napi libapecsenye

Hozzávalók: 2 fél libamell A páchoz: 2 dl száraz vörösbor 2 evőkanál balzsamecet 3 evőkanál olívaolaj 1 fej felkarikázott hagyma (vagy 2 teáskanál hagymakrém) 2 gerezd fokhagyma darabokra vágva (vagy 1-2 teáskanál fokhagymakrém) Ízlés szerint őrölt bors, kakukkfű, rozmaring, bazsalikom Libazsír a sütéshez 1/2 dl konyak 2 alma szeletekre vágva Elkészítés: A libamellen a bőrt kockásra bevagdossuk, a húst besózzuk. (Ha a páchoz hagymakrémet és/vagy fokhagymakrémet használunk, óvatosabban sózzuk, mert ezek önmagukban is sósak!) Elkészítjük a páclevet a felsorolt hozzávalókból, a húsra öntjük, majd lefedve egy éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap a húst mindkét oldalán egyenként 6-8 percig libazsíron átsütjük. Az almát meghámozzuk, felszeleteljük, a libamelleket szintén kb. 1 cm széles szeletekre vágjuk. Egy hőálló edénybe sorban lerakjuk a húst és az almát, a sütésből visszamaradt zsírral leöntjük, az egészet meglocsoljuk kevés konyakkal, és sütőben (vagy mikrohullámú sütőben) összesütjük. Körete krumplipüré vagy párolt rizs. Tippek: Alma helyett készíthetjük ananászszeletekkel is. Különlegesen finom lesz, ha házilag készült libazsírral készítjük, receptjét lásd a libatepertőnél.

Márton Lúdja - boros libapecsenye

Hozzávalók (4 személyre:) 1 db libamell, 2 db comb, 5 dkg gomba, 2-3 db sárgarépa 1 nagy fej vöröshagyma, 5 dl. Szt. Márton bora, 3 evőkanál olaj, 2 evőkanál liszt, rozmaring, fokhagyma, só, fekete bors. Elkészítés: A libadarabokat megsózzuk, borsozzuk, és hirtelen, forró olajban mindkét oldalát átsütjük. Ezután megtisztítjuk és felszeleteljük a gombát, apróra vágjuk a hagymát, és karikákra vágjuk a sárgarépát. Mindezeket forró olajban enyhén megpirítjuk, lisztel megszórjuk, sóval, borssal, fokhagymával, rozmaringgal ízesítjük, majd hozzáadjuk a bort és a mártást ráöntjük a megpirított libahúsra. Kezdetben erős lángon, majd később lassú tűzön lefedve addig pároljuk, amíg a liba puha lesz. Ekkor a libahúst elhelyezzük a sütőedénybe, és melegen tartjuk. A levét leöntjük, a gombát, hagymát szitán áttörjük és a sűrítményt a lével együtt még egyszer felforraljuk. Az így nyert mártást ráöntjük a libahúsra. Végül előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük. Bármilyen körítés illik hozzá, kivéve a tésztaféle. Italajánlat: Szent Márton bora - Villányi kékoportó.

Sült liba vadasan

Hozzávalók 4 személyre: 1/2 db pecsenyeliba, 80 g füstölt szalonna, só, őrölt fekete és fehér bors, borókabogyó, 60 g vaj, 1 db hagyma, 1 db babérlevél, kakukkfű, ecet, 1 pohár tejföl, 30 g liszt, cukor, citromlé. Elkészítés: A liba bőrét lefejtjük, és megtűzdeljük füstölt szalonnával, sózzuk, őrölt fekete és fehér borssal, borókabogyóval fűszerezzük. A vajban üvegesre pirítjuk az apróra vágott hagymát, beletesszük a megfűszerezett libát, babérlevelet, kakukkfüvet, és a sütőben készre sütjük. Időnként ecetes vízzel locsolgatjuk. A megsült libát kivesszük és feldaraboljuk. Levéhez hozzáöntjük a liszttel elkevert tejfölt, felforraljuk, és citromlével, cukorral ízesítjük. A feldarabolt pecsenyét tálra rakjuk, és leöntjük az átszűrt mártással. Párolt rizzsel és áfonyakompóttal tálaljuk.

Lecsós libacomb

Hozzávalók: négy kisebb libacomb, két fej hagyma, kávéskanál pirospaprika, 5 dkg füstölt szalonna, 50 dkg zöldpaprika, 25 dkg paradicsom (vagy 50 dkg konzerv lecsó), két kanál zsír, só. Elkészítés: A megtisztított combokat felhevített zsírban hirtelen átsütjük és egy lábosba tesszük. Zsírjában megpirítjuk az egyik fej apróra vágott hagymát, meghintjük pirospaprikával, kevés vízzel felengedjük és ráöntjük a combokra. Fedő alatt - mindig kevés vizet öntve alá - majdnem puhára pároljuk. Közben az apró kockára vágott szalonnát félig megpirítjuk, beletesszük a vékonyra szelt hagymát, pár percig pirítjuk, majd belerakjuk a megtisztított, felszeletelt paradicsomot és a kicsumázott, karikára vágott zöldpaprikát (télen a lecsót), megsózzuk és félig puhára pároljuk. A csaknem puha libacombokat a lábos egyik oldalára rakjuk, másik oldalára pedig a félig kész lecsót tesszük, és fedő alatt - nem keverve, hanem csak a lábost rázogatva - készre pároljuk. Sós vízben főtt burgonyával tálaljuk.

Töltött libanyak 2.

Hozzávalók: egy libanyakbőr, 25 dkg darált hús, egy zsemle, három tojás, fél fej hagyma, só, törött bors, egy evőkanál zsír. Elkészítés:A liba melléből 25 dkg-ot ledarálunk, ha azonban a mellet meg akarjuk sütni, vagy csak aprólékot vettünk, készíthetjük a tölteléket sertéshúsból is. A darált húst az áztatott és kifacsart zsemlével, egy tojással, a zsírban pirított reszelt hagymával, sóval, törött borssal jól összegyúrjuk. Két tojást keményre főzünk, megtisztítunk. A nyakbőrt vigyázva lefejtjük, jól megmossuk. Azután vékonyabb részét bevarrjuk, a tölteléket a nyakbőrbe vigyázva beletöltjük úgy, hogy a két főtt tojást is belecsúsztatjuk és eligazítjuk, hogy a közepére kerüljön. Ezután bevarrjuk a nyakbőr másik végét is. Levesben egy órát főzzük, majd zsírral bekenve a sütőben pirosra sütjük. Felszeletelve, tört burgonyával, savanyúsággal tálaljuk. Hidegen is kitűnő.

Tepsis libacomb

Hozzávalók: 4 libacomb, 4 paprika, 1 hegyes erős paprika, 2-2 paradicsom és vöröshagyma, 1 kg krumpli, 1 ek. liszt, 1 tk. pirospaprika, 1 mk. bors, 1 csapott ek. só, 4 gerezd fokhagyma Elkészítés: A combokat sózom, borsozom (a recepten kívüli mennyiséggel). A krumplit karikára vágom és összevegyítem a paprikás-lisztes- sós-borsos keverékkel. Ezt egy nagy tepsibe terítem, rákarikázom a hagymát, sózom, majd a paprika szeletekkel beborítom. Ráfektetem a combokat, a tetejére, karikára vágott paradicsom kerül. Zúzott fokhagymát szórok rá, majd aláöntök 2 dl vizet. Fóliával lezárom és előmelegített sütőben, közepes lángon cirka másfél órát sütöm. (bőrös felük lefelé legyen) Leveszem a fóliát, a combokat megfordítom, és a bőrkéjüket pirosra pirítom. Lehet hozzá pirított burgonyát, hagymás tört krumplit és sok salátát adni.

Tepsis libacomb tormásan

Hozzávalók: 4 libacomb, só, bors, 1 fej káposzta, cukor, vöröshagyma, 1-2 dl fehérbor, kevés ecet, torma, 4-5 alma Elkészítés:A combokat bedörzsölöm sóval, borssal, s egy kevés ideig hagyom állni. Egy serpenyőben elősütöm a combokat, a zsíros részeit megszurkálom közben, hadd izzadjon. Eközben legyalulom a káposztát, és besózom. Ha megpirult a liba, kiveszem a serpenyőből, és a zsírban karamellizálom a cukrot. Belekerül a káposzta, a cikkekre vágott almák és a szeletelt hagyma. Kicsit pirítom, majd felöntöm a borral és kevés ecettel. Csak addig párolom, míg össze nem esik, ezután egy tepsibe átszedem, ráfektetem a combokat bőrös felükkel lefelé, befedem fóliával és beteszem az előmelegített sütőbe. Ekkor lereszelem a tormát, jó méreteset válasszunk, könnyebb vele dolgozni. Ha a libacomb puha, megfordítom őket, pár percig fólia nélkül pirítom, majd tálalom. Köretként köményes főtt krumplit adtam hozzá és bőven megszórtam a tormával.

 http://www.torzsasztal.com/gasztrofolklor/marton-napi-libator-hagyomanyok-receptek.html

 


 

Ekkor vágják "Márton lúdját" és a lakomán megkóstolják az új bort, ennek ugyanis Márton a "bírája". Ezen a napon sütik a "marcipánt" is, ami a cukrászdai édesség elődje. A mesterek vacsorát adnak legényeiknek, a gazdák a pásztorokat vendégelik meg. Számtalan időjóslás fűződik a naphoz: "Márton olykor fehér lovon jár" - tehát felkészültünk a havazásra: "ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", vagy "ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél."

Forrás: http://library.thinkquest.org/03oct/00572/htmls/11.htm

◄ Vissza

Partnereink: Interticket - jegy.hu Observer