Modern Art Orchestra koncertek 2024. Online jegyvásárlás

Modern Art Orchestra koncertek 2024

MAO Legendás Albumok

A Legendás Albumok sorozat koncertjein a jazztörténet szempontjából különösen jelentős lemezek anyagait hallhatjuk a Modern Art Orchestra előadásában.

A koncertekkel a zenészek nem csupán tiszteletüket fejezik ki a jazzlegendák és műveik iránt – a Legendás Albumok mögötti műhelymunka fejlődési folyamat is egyben. A MAO muzsikusai tanulmányozzák és belsővé teszik az aktuális lemezanyag egészét, a zenei szerkezeteket és a hangszereléseket az előadások alkalmával érintetlenül hagyva. Minthogy a jazz nyelvezetének alapvető összetevői az improvizáció és a szólisztikus önkifejezés, a muzsikusok természetesen rögtönzött szólókat adnak elő a koncerteken. Az eredeti szerzemények és hangszerelések tiszteletben tartásának és a Modern Art Orchestrától megszokott színvonalú zenészek improvizációinak köszönhetően a Legendás Albumok egyszerre hozza testközelbe a hallgatókat a jazz-mesterművek hagyományával és garantál friss zenei élményt.

Sonny Stitt / Paul Gonsalves: Salt And Pepper

FEBRUÁR 13. KEDD, 20:00
Budapest Music Center, Opus Jazz Club

Különleges figura volt az idén száz éve született szaxofonos, Sonny Stitt. Néhányan lesajnálták Charlie Parkerhez hasonló felfogása miatt, később igazi tekintélyt vívott ki magának, főleg amikor áttért a ternoszaxofonra. Így játszhatott Bud Powell, Miles Davis, Quincy Jones és Jim Hall társaságában. Magányos farkasnak is nevezték, mert mindig új partnereket keresett. Szeretett szaxofonosokkal kiállni, és ontotta a lemezeket ebben az időben. 1964-ben Paul Gonselves volt a partnere, akivel a párbeszéd olyan spontán volt, amennyire csak lehet. Gonsalves Duke Ellington zenekarának alaptagja volt (el is játsszák a Perdido-t a Duke-féle repertoárból). Azt mondják, hogyha Gonsalves nem ad elő egy 27 periódusos, egybefüggő szólót a Newport Jazzfesztiválon 1956-ban, lehet, hogy feloszlott volna a zenekar, de ez új híveket szerzett nekik. Stitt és Gonsalves hasonlósága stílusukban nyilvánvaló, ám különböznek megszólalásban: az öblös, vérbő, áradó hangú, csak néhány évvel idősebb mesterhez képest Stitt sokkal vibrálóbb, fürgébb, egy hajszállal vékonyabb. Ha a nyitószám, egyben a lemez címéből, a helyben rögtönzött középtempójú bluesból, a Salt and Pepper-ből indulunk ki, akkor inkább őt lehet a paprikához hasonlítani. A MAO törzsközönsége ebből talán már sejtheti is, hogy Dennert Árpád játssza Gonsalves, Bacsó Kristóf pedig Stitt szólamát. Ez annál is inkáb találó, mivel az egyetlen balladára, a Stardust-ra Stitt altszaxofonra váltott.

Közreműködik:

• Bacsó Kristóf - altszaxofon
• Dennert Árpád - tenorszaxofon
• Cseke Gábor - zongora
• Barcza Horváth József - nagybőgő
• Csízi László - dob

Az asztalfoglalás a jegyvásárlás során automatikusan megtörténik.
Páratlan számú ülőhely foglalásánál előfordulhat, hogy az asztalt meg kell osztania másokkal.
Vacsoravendégeinknek 19 órai érkezést javaslunk.
Az asztalfoglalásokat legkésőbb 20 óráig tudjuk fenntartani!

Sarah Vaughan: How Long Has This Been Going On

MÁRCIUS 12. KEDD, 20:00
Budapest Music Center, Opus Jazz Club

Sarah Vaughan és az Oscar Peterson kvartett ezen a lemezen megmutatja, hogy hogyan is kell valójában ezeket a számokat elénekelni, eljátszani. Egyedül az meglepő ebben a lemezfelvételben, hogy csak 1978-ban készült el, és nem korábban. Viszont amióta a Body and Soul, a You’re Blasé vagy a Teach Me Tonight című számokat kiadták, rögtön tananyaggá váltak. Óriási, háromoktávos hangterjedelmén túl azért is magával ragadóak Vaughan interpretációi, mert az adott örökzöld zsánerének megfelelő más hangszíneket, karaktereket is meg tud jeleníteni, például amikor Louis Bellson dobossal duózik a When you Lover Has Gone-ban. A dobos és Ray Brown rögtön képesek egy teljes nyitánnyal felérő felütést adni, Peterson akkordjai pedig színgazdag részletességgel festik fel a hátteret. A gitáros Joe Pass, az énekesek kedvence, arpeggiok és futamok segítségével ad kontrasztot Vaughan énekszólamához. Az idén száz éve született Vaughan többször azt mondta, éneklését leginkább Parkerről, Gillespie-ről és a többiekről mintázta, hangszerként pozicionálta hangját. Ám odafigyelt a szövegre is, hiszen minden gesztus és minden karakter a helyén van: a Teach Me… erotikája, a Misty kromatikus futamának gyöngyözése, vagy az Easy Living nagy hangközeinek szertelensége. A magyar mezőnyből kiemelkedő Pocsai Kriszta hangfekvésének, kifejező erejének és könnyed virtuozitásának köszönhetően méltó főszereplője lesz ennek a koncertnek.

Közreműködik:

• Pocsai Kriszta - ének
• Komjáti Áron - gitár
• Cseke Gábor - zongora
• Barcza Horváth József - nagybőgő
• Csízi László - dob

Az asztalfoglalás a jegyvásárlás során automatikusan megtörténik.
Páratlan számú ülőhely foglalásánál előfordulhat, hogy az asztalt meg kell osztania másokkal.
Vacsoravendégeinknek 19 órai érkezést javaslunk.
Az asztalfoglalásokat legkésőbb 20 óráig tudjuk fenntartani!

Shorty Rogers: The Swinging Mr. Rogers

ÁPRILIS 9. KEDD, 20:00
Budapest Music Center, Opus Jazz Club

Rogers 1955-ös lemeze emblematikus darabja a West Coast stílusnak, a trombitás pedig annak kulcsfigurája. A cím és a borítószöveg azt üzeni, hogy itt nincs semmi ezotéria, semmi kísérletezés, úgy dögös az egész, ahogy van. Rogers a Woody Herman és a Stan Kenton nagyzenekarok tagjaként is készített maradandó hangszereléseket korábban, sokatmondó első szerzői albumának a címe: Cool and Crazy. Értsd: a West Coast hátradőlősen is sűrű, intenzív és fölényesen szellemes. A kvintett Kalifornia leghíresebb klubjának, a Lighthouse-nak a sztárjaiból alakult, és több éves rutin adta a hátteret ehhez a stúdiólemezükhöz. Az óriások kvintettjében Jimmy Guiffre klarinétozik is, de ekkor még főleg szaxofonozott, csak később tette a modern jazzben fontossá a klarinétot. Nem kevésbé óriás Shelly Manne dobos, aki egy-két cin- vagy dobütéssel szinte azonnal repíti az egész zenekart. A zongorista Pete Jolly, akinek néhány pompás szólója hallható itt, úgy került a zenekarba, hogy részt vett egy jammelésen a Lighthouse-ban, később Art Pepperrel és Chet Bakerrel is játszott. Jollyhoz hasonlóan a kiváló bőgős Curtis Counce is saját zenekart vezetett már 1956-tól kezdve.

Három örökzöldet játszanak, a többi öt mind remekbe szabott Rogers szerzemény, a Marslakók menjetek haza! a lemez egyik slágere. Rogers és társai úgy tudták tágítani a jazz kifejezési formáit ebben a számban, vagy például a lassú Isn’t it Romantic dadogós újrakezdésével, hogy szellemes és sosem erőltetett zenei meglepetéseket helyeztek el a zenében.

Közreműködik:

• Fekete-Kovács Kornél - trombita
• Cserta Balázs - klarinét, tenorszaxofon, basszusszaxofon
• Cseke Gábor - zongora
• Barcza Horváth József - nagybőgő
• Csízi László - dob

Az asztalfoglalás a jegyvásárlás során automatikusan megtörténik.
Páratlan számú ülőhely foglalásánál előfordulhat, hogy az asztalt meg kell osztania másokkal.
Vacsoravendégeinknek 19 órai érkezést javaslunk.
Az asztalfoglalásokat legkésőbb 20 óráig tudjuk fenntartani!

Ornette Coleman: Something Else

MÁJUS 14. KEDD, 20:00
Budapest Music Center, Opus Jazz Club

Amikor a Memphisben született Coleman Los Angelesbe költözött, kialakult körülötte egy laza kör, benne Billy Higgins dobossal, aki trombitás barátját, Don Cherryt hozta magával. A fiatalok kísérletezgetéseinek korszakalkotóvá nemesedett lenyomata, melyen Walter Norris zongorázott és Don Payne bőgőzött, Something Else!!!! címmel jelent meg 1959-ben, köszönhetően Lester Koenig producernek a Contemporary lemezcégnél. A kortársak kétkedve fogadták, nem mindenki értette meg az új irány lényegét, amiről maga a szaxofonos is érezte, hogy még nem talált rá igazán: – Azt hiszem, majd eljön az ideje, amikor a zene sokkal szabadabb lesz – jegyezte meg a lemez borítószövegében. Valóban, a Free Jazz (1961) programadó címmel kiadott lemez felől nézve, és ennyi évtized után végképp nem tűnik vadul csapongónak ez az anyag, a disszonanciák és a meglepetések nem robbantják fel a formát. Őket egy új forma kísérlete vonzotta, nem a formátlanság. Coleman fehér műanyag altszaxofonja, opálos hangzásával, különösen Don Cherry zsebtrombitájával együtt, amivel mintha nem is volnának egészen összehangolva, szokatlan volt, miközben a ritmusszekció még inkább a hagyományos bebop felfogásban társult hozzájuk. De nekik legyen mondva, Coleman szerzeményei elég kihívást tartalmaztak, így a hagyományos és az újító felfogás a kvintett egészének játékában érdekesen vegyült. Az idő múltával ez az anyag semmit nem veszített érdekessségéből.

Közreműködik:

• Fekete-Kovács Kornél - trombita
• Bacsó Kristóf - altszaxofon
• Cseke Gábor - zongora
• Barcza Horváth József - nagybőgő
• Csízi László - dob

Az asztalfoglalás a jegyvásárlás során automatikusan megtörténik.
Páratlan számú ülőhely foglalásánál előfordulhat, hogy az asztalt meg kell osztania másokkal.
Vacsoravendégeinknek 19 órai érkezést javaslunk.
Az asztalfoglalásokat legkésőbb 20 óráig tudjuk fenntartani!