Szövő mesterség, takácsműhely látogatás a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

Szövés-fonás (Jánossomorjai lakóház, X-5)

A takács vászonkészítő szövőmester. A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len finom rostjainak fonállá fonása, majd ennek vászonná, textíliává szövése. Kender- és lenvászonból készültek a ruházat egyes darabjai illetve a lakás és a háztartás, a gazdaság területén széleskörűen hasznosítható textíliák. A háztartásokban elkészített fonalat a településeken működő takácsműhelyekben szövették meg.

A menyasszony kelengyéjének nagy részét a vászonneműk tették ki: a törülközők, lepedők és a huzatok. A vászon előállítása igen fáradtságos és hosszadalmas munka volt, amelyet a család nőtagjai végeztek a téli időszakban.

Textilműhelyünkben a száltól az anyagig tartó folyamatot mutatjuk be a látogatóknak. Megismerhetik, hogyan lesz a kócból fonál, hogyan működik a szövőgép, varró szobánkban pedig a különböző textiljavítási folyamatokat mutatjuk be. Idén az első világháború alatti öltözködés, textilkészítés gyakorlatába pillanthatnak be a látogatók.  Idén az első világháború alatti öltözködés, textilkészítés gyakorlatába pillanthatnak be a látogatók.

A harcok alatt különböző felhívások születtek a fronton szolgáló katonák megsegítésére, ruházatuk praktikus elemekkel való kiegészítésére. “A hadrakelt sereg részére szánt meleg óvóruházati cikkek gyűjtésére” készült útmutatás alapján a kötés, horgolás alapjaival, vagy pedig a lakástextíliák és a divat változásaival ismerkedhetünk meg. Egyes nyitvatartási napon katonás ujjbáb készítésébe is bekapcsolódhatunk.

A Kisalföld tájegység tápi lakóházának első szobája egy takácsműhelyt mutat be.

A lakóház a falu végén, soros telkek sorába szabálytalanul bevágott telken állt, a szőlőhegyre vezető út mentén. Az egykori építtetők és leszármazottaik négy generáción keresztül takácsok voltak. A Kisalföldön a takácsok szerepe még a két világháború között is jelentős volt, hiszen a vidék asszonyai szövéssel nem foglalkoztak, így a házimunkához, a gazdasághoz szükséges szőttesek mind a mesterek keze alól kerültek ki.

A magyar parasztság gazdálkodásában hosszú évszázadokon keresztül igen jelentős szerepet töltött be a kender és a len finom rostjainak fonállá fonása, majd ennek vászonná, textíliává szövése. Kender- és lenvászonból készültek a ruházat egyes darabjai illetve a lakás és a háztartás, a gazdaság területén széleskörűen hasznosítható textíliák. A hagyományos szerszámokkal és munkamódszerekkel rendkívül időigényes volt a textilmunka. Bár a kender- és lenfeldolgozás tipikusan a parasztcsaládok nőtagjainak volt a feladata, mégis sok helyen a háztartásokban elkészített fonalat a településeken működő takácsműhelyekben szövették meg. A település nagyságától függött, hogy 1-2 vagy akár 30 takács működjön egy faluban.

A takácsmesterég Magyarországon

A takács vászonkészítő szövőmester. Hazánkban a 11-12. századból ismerjük az első adatokat a takácsokról. A mesterséget a Kárpát-medencében élő szláv népek valamelyikétől vettük át. A takácsok kezdetben céhekbe tömörült tanult mesterek voltak. A 14. századtól városainkban már takácscéhek alakultak, falvainkban pedig a 17. századdal kezdődően kaptak jelentősebb szerepet a takácsok. Előbb a nyugati országrészekben, a 18. században pedig már a Dunántúl északi részén és a Kisalföldön is jórészt csak céhes takácsok szőttek. A 19. század közepén Magyarország délnyugati részén általános volt a házilag készített fonal takácsmesterekkel való megszövetése. Az ipari termelés növekedésével csökkent a falusi takácsok munkalehetősége. A takácsmesterségből sok sajátos, csak egy terméket készítő művesség alakult ki, mint a szalag-, szőnyeg-, vászon-, vagy zsákszövő takács.

TEXTÍLIÁK KÉSZÍTÉSE NÖVÉNYI ROSTOKBÓL

Kenderfeldolgozás

Kevés növény alkalmas arra, hogy a szálaiban végigfutó rostokból anyagot szőjenek; ezek a len, kender, a csalán és a gyapot. Hazánk éghajlata jól megfelel a kendertermesztéshez, azért nálunk a fenti növények közül elsősorban az erős vásznat adó kendert termesztik.

A kendertermesztés és feldolgozás első üteme, az ültetéstől a nyűvésig, a szösz készítéséig és a fonal megfonásáig a falusi nők munkája volt. Egy család általában 50-60 négyszögöl kendert vetett, ennyit tudtak egy télen feldolgozni.

A fonás

A fonás munkáját lényegesen meggyorsította a rokka, amelynek a Kisalföldön az ún. fekvő változatát használták általánosan. A rokka lábmeghajtású fonóeszköz, amely egyszerre sodorja szálakat fonallá és motollálja fel a kész fonalat a csévére. A megfont fonalat a motollára vetették fel, ezáltal lemérték a kész fonal mennyiségét és tájékozódtak a készíthető vászon nagyságáról. A tápi műhelyben is látható forgó motolla.

Szövés

A szövés a fonal textilanyaggá való feldolgozása, melynek során a fonalak egymást derékszögben keresztezik. A szövőszékre kerülő fonalat elő kellett készíteni a szövéshez. Ehhez a fonalat a vetőfára fölvetették. A vetőfa hasáb alakú nagy keret, amely egy a mennyezethez erősített függőleges tengely körül forgott. A fonalat úgy kellett felvetni, hogy az szorosan álljon a vetőfán. Mindenki annyi fonalat vetett fel a vetőfára, amilyen nagyságú vásznat akart szőni. A textilkészítés legbonyolultabb eszköze a szövőszék. A felvetett fonalat át kell helyezni a szövőszékre, fel kell tekerni a fonalhengerre. A párhuzamosan futó láncfonalakat a vetülékfonalak keresztezik, ezáltal alakítják ki a mintákat. A parasztasszonyok által font kender- és len fonalakat megszövő takácsok sima vásznakat, zsáknak – ponyvának való durva szöveteket szőttek. Hímes szőtteseket is készítettek piros és kék pamutfonallal díszítve.

Anyagai

Kender

A kender termesztése és feldolgozása is viszonylag egyszerű. A kendert áprilisban vetették, jól trágyázott földbe, lehetőleg eső után. A jó hosszú, vékony szálú kendert sűrű vetéssel nyerték, mert így magasra nőtt. Augusztusra virágzott el, ekkor a növényt már le lehetett szedni, nyűni. A kendert kézzel nyűtték, a szálakat tövestől kitépték a földből, hogy minél hosszabb maradjon. A kinyűtt kendert az áztatóba vitték. Az egész család vászonszükségletét el tudták látni annyi kenderrel, amennyit vetettek, télen pedig a fonás-szövés, ami közösségi szórakozás volt, jól kitöltötte az idejüket.

Fonal

A textíliák alapanyagát, a fonalat kenderszöszből fonták. A kendert áztatás után kiszárították, majd feldolgozták. Ennek első lépése volt a kendertörés (tilolás). Ezután a kenderszálakat rostfésűkkel (pl. gereben) tovább finomították. A fésűben maradt "kócot" zsákok készítésére használták, a ruhának való kenderfonál a "tövisszöszből", a kender alsó, legfinomabb részéből lett.

Eszközei

Rokka

A fonalat rokkán fonták. Ez egy lábmeghajtásos szerkezet, amely egyidejűleg sodorja a szálakat fonallá és tekeri fel a kész fonalat a csévére.

Szövőszék

Szövet, vászon készítésére szolgáló szerkezet, melynek fő alkatrésze a készülő szövet hosszanti fonalainak síkját szálanként, esetleg több részre egyetlen mozdulattal szétválasztó berendezés, a nyüst.