Megközelítően húsz éve létezik a Nagy Szent Bazil-rend gyűjteménye Máriapócson. A kiállítás a két Dudás testvér szülői házában kapott helyet, az úgynevezett Dudásportán. Itt láthatók többek között azok az összegyűjtött könyvek, rendi fényképek, tárgyak, amelyeknek még a nyomára tudtak bukkanni. Ennek a gyűjtőmunkának nagy részét Dudás László Bertalan (1909-2004), a bazilita rend magyarországi tartományfőnöke – Dudás Mihály Miklós (1902-1972), a hajdúdorogi egyházmegye második püspökének testvére – végezte.

Szent Bazil Görög Katolikus Szerzetesrend Máriapócsi Gyűjteménye

A gyűjtemény olyan, mint egy olvasókönyv.

Három terme bemutatja, hogy egy Szabolcs megyei kicsiny falucska miként vált ismertté, és kegyelmek forrásává. A kiállítás a két Dudás testvér szülői házában kapott helyet, az úgynevezett Dudásportán. A felújított, tornácos falusi házat három részre tagolták a gyűjtemény rendezői.

Az első rész az úgynevezett tisztaszoba és a konyha. Eredeti berendezése a korabeli máriapócsi földműves család életét tárja elénk, és azt a környezetet, amelyben a két Dudás-fiú gyermekkorát töltötte.

A kiállítás második része a már fent említett meglelt könyvek, festmények, fényképek, főként a bazilita rend emléktárgyai. A gyűjteményt 1985-1987 között kibővítették egy új helységgel és egy körbefutó galériával. Ebben a teremben nyílt lehetőség arra, hogy Pócs történetét, illetve a három csodás könnyezésről szóló képeket, iratokat, tárgyakat bemutassák. Megtalálhatók a búcsújárások emlékei a baziliták lelkipásztori, oktatási, gazdálkodási tevékenységeinek bizonylatai és az 1991-es pápalátogatás emléktárgyai is. Ezek a tárgyak nemcsak azt az emléket idézik fel, hogy az akkori római pápa ellátogatott Máriapócsra, hanem azt is, hogy II. János Pál bizánci liturgiát mutatott be magyar nyelven a kegykép előtt.

Baziliták a XVIII. század első felében kerültek Máriapócsra, ahol 1731-ben megkezdték a kegytemplom és vele párhuzamosan a monostort építését. Bazilita szerzetesek 1950-ig szolgálták a könnyező Szűz Anyához érkező zarándokokat, a környék lakosságát, és az egyházközségi iskola mellett 1777-től középfokú iskolát is vezettek. Lelkipásztori munkájukban a bazilita nővérek voltak elsőszámú munkatársaik.

Ma a közösség elsődleges célja és feladata a máriapócsi búcsújáróhely és a kegytemplom ellátása, lelkipásztori szolgálata. Mindemellett a bazilita hagyományt folytatva a nevelő-oktató munkába is szeretnének bekapcsolódni.
A rend sajátos karizmája a katolikus egyházban a bizánci rítus szerinti imaélet. Lelkipásztori, apostoli, szemlélődő közösség a görög szertartás szellemisége alapján.