Bogácsi Tájház látogatás

A ház és a kerítés is kőből épült – mint ahogy Bogácson szinte minden –, a köveket sárral tapasztották egymáshoz.

Az épület a XIX. század végén kialakult, háromosztatú parasztháztípus képviselője: helyiségei – szoba, konyha, kamra – egymás után következnek. Rövid vége néz az utcára, egyetlen bejárata a középső helyiségbe, a pitvarba (konyhába) vezet, a többi helyiség innen nyílik. Külön bejárata csak az istállónak van.

A döngölt földű szoba az egyetlen fűtött lakótér, itt látható a búbos kemence „búbja”, a tűztér a pitvar felé nyílik. A jelenlegi kemencét Dorogi Attila helyi épület- és kőszobrász, néprajzos építette újjá. A ház szabadkéménye jóval fejlettebb a korabeli kéményeknél, mert nem az épületen belül teríti el a füstöt, hanem a tetőn keresztül a szabadba vezeti.

A konyha szerepét betöltő pitvarban a nyitott kémény alatt helyezkedik el a tűzhely, azaz a kemence szája, vagyis a fűtőnyílása előtti padka. A kemencét a kenyér- és a tésztafélék, hurka-kolbász, hús sütésén kívül főzésre is használták: rendszerint babot, borsót, lencsét, szemes kukoricát főztek benne, még gyümölcsöt is aszaltak.

A ház legfontosabb tárolóhelyisége a kamra, elsősorban a gabonafélék, a liszt, a korpa, a szalonna, a kolbász és más élelmezési nyersanyagok helye.

A szobában egyetlen hálóágy látható. Ezen az ágyon a gazda és felesége aludt, a család többi tagja lócapadon, a kemencesarokban, földre terített szalmán vagy szalmazsákon hált. A parasztház kamrája volt a menyecskék és a felnőtt lányok hálóhelye, még télen is.

Az istálló a lakóházzal egybeépített, azonban önálló bejárattal rendelkezik. Kecskét tartottak benne, mivel föld híján igavonó állatokra nem volt szükségük, a tej és tejtermékek biztosításához kellett a tejelő állat. Az istállóban jelenleg régi használati eszközöket láthatunk: a kendermegmunkálás, a kőbányászat és kőfaragás eszközeit, faszerszámokat, egyéb darabokat.

Nyitva tartás:
kedd–szombat: 14:00–18:00
vasárnap–hétfő: zárva

Forrás: Bogács honlapja