Pekari a Pécsi Állatkertben

Örvös pekari

CSALÁD: pekarifélék
ELTERJEDÉS: Közép- és Dél-Amerika
TÖMEG: 15-25 kg
ÉLETTARTAM: 24 év
ÉLŐHELY: esőerdő
ÉLETMÓD: csoportos

Az örvös pekari a Nearktikus és Neotrópikus területeken is elterjedt. Előfordul Arizona déli részén, Új-Mexikóban, Texasban, Észak-Argentínában. Összesen 14 alfaja ismert. Dél-és Közép-Amerika területén trópusi esőerdőkben él, míg az Egyesült Államok déli részén sivatagos élőhelyen találhatóak meg, de egyre inkább elterjednek a lakott területeken. Marmagassága: 0.3-0.5 m, testhossza: 0.8-1.0 m. A bundája szürkésfekete, a pofáján sárgás árnyalatú, akárcsak gallérszerű sörénye, ami egészen a válláig és torkáig ér.

A nőstények és hímek között nincs szembetűnő különbség, azonban a malacok sárgásbarnák és fekete csík van a hátukon. Rövid, egyenes agyarai vannak. Hallása kitűnő, látása gyenge. A szaporodási időszakuk éghajlat függvényében változik, több utód születik csapadékos évben. Csak a domináns hím szaporodhat, az alárendelt hímeknek nem kell elhagyni a csoportot, de nem mehet az ivarzó nőstények közelébe. A vemhesség 141-151 napig tart, 1-3 utód, ritkábban 4 malac születik. A hímek 11 hónaposan, a nőstények 8-14 hónaposan válnak ivaréretté. Családi csoportokban élnek, 5-15 egyed egy csoportban. Különösen összetartó élőlények, a csoport tagjai együtt esznek, alszanak, ez alól kivétel az öreg és beteg egyedek, mert ők inkább magányosan meghalnak.

A családi csoportot a domináns hím vezeti, a csoporton belül a nemek aránya megegyezik. Területük 6-1260 hektár, aminek nagysága függ a csoport nagyságától és fellelhető élelemforrástól. A territóriumot mirigyváladékával jelöli meg, sziklákhoz, tuskókhoz dörgölőzve, valamint ürülékkel. Több hangjelzést is megfigyeltek a fajnál, ezek a hívások három csoportba sorolhatók: agresszív, alázatos és veszélyt jelző hívások.

Elsősorban növényevő. Hasznosítják a bőrét, a vadászok trófeaként kiakasztják a falra. Hozzászokott a városi környezethez, így ott potenciális károkozó. Házi kedvencként is elterjedt. Jó alkalmazkodóképessége miatt nincs veszélyben, bár a trópusokon az esőerdők pusztulása ezt a fajt is fenyegeti.