Pimpó tanösvény Orgovány, ökotúra a Kiskunsági Nemzeti Parkban, az Orgoványi réteken

A terület rétségei három nagyméretű, egymással párhuzamos, északnyugat-délkeleti helyzetű deflációs medencét fognak át. A legmélyebb térszintek hajdan állandó vízborítás alatt álltak. Ma ezeken a helyeken nádasok és magas növésű sásosok-rekettyefűzesek tenyésznek. A rendszeresen kaszált rétek fő zöldtömegét a kékperje, a fehértippan és a réti csenkesz adja. Május- június táján nyílnak a rétek legszebb növényei, a szibériai nőszirom és az orchideák. Ezek közül eddig a poloskaszagú, a mocsári, a vitézkosbor, a hússzínű ujjaskosbor, a szúnyoglábú bibircsvirág, a békakonty és a fokozottan védett pókbangó került elő.

Az itteni nedves rétek adnak otthont egy ritka lepkefajnak, a Metelka-medvelepkének. A hazánkból kipusztultnak vélt lepkefajt 1973-ban itt sikerült újra felfedezni. Tavasszal a nádi énekesek hangja uralja a környéket. A rétek nem csak az itt költő bíbicek, piroslábú cankók és nagygodák számára fontosak, hanem tavasszal és ősszel pihenő és táplálkozó helyet biztosítanak az átvonuló parti madaraknak. A túzok is alkalmi vendége az orgoványi gyepeknek. A mocsarakat inkább búvóhelyül használják a vadon élő emlőseink. A ragadozók közül a széles elterjedésű róka és a nedves élőhelyeket kedvelő hermelin. A  zsombékosokban bizonyítottan él jégkori reliktum fajunk, a patkányfejű pocok.

A védett terület egy kis részén – a Csíra-szék környékén – szikes pusztai-szikes tavi élővilág alakult ki. Sajnos, a lecsapoló csatorna közelsége miatt a valamikori szikes tóban csak alkalmanként találhatunk vizet. A víz eltűnése ellenére még ma is fellelhető a szikes növényzet – talajok speciális szerkezetéből adódó – zónációja.

Az orgoványi buckavidék formakincse megegyezik a fülöpházival és a bugacival, de növényzete a kettő közötti átmenet. A fülöpházi homokon a gyep és a futóhomok, a bugaci Ősborókásban pedig már az erdő az uralkodó. Ezen a három területen megfigyelhetjük a homoki növénytakaró fejlődésének (szukcessziójának) teljes sorozatát. A homokbuckák adta szélsőséges viszonyok között szinte csak a boróka, a fehér- és szürkenyár találja meg életfeltételeit. A cserjék közül jellemző az egybibés galagonya, a kökény, a varjútövisbenge, a sóskaborbolya és a fagyal. A cserjék és fák között évelő fajokban gazdag nyílt homokpusztagyep fedi laza borítottságban a homokot. A gyakori homoki növények mellett, mint a benszülött homoki imola, vagy a pusztai kutyatej, sokkal ritkább a lila virágú homoki csűdfű, mely tipikus tagja a buckaflórának. A buckák egyik növényritkasága a csikófark, amelyet a gyakorlatlan szem könnyen összetéveszthet a homokon közönséges hosszú zsurlóval.

Az orgoványi homokbuckák állatvilága nagyban hasonlít a fülöpházi, vagy a bugaci területéhez. Itt is találkozhatunk hangyaleső-tölcsérekkel és megcsodálhatjuk a bikapók hímjének téglavörös színét is. Családjának egyetlen képviselője hazánkban ez a színpompás faj. Gazdag a terület lepkefaunája is . Itt még gyakori a homoki szemeslepke, vagy a kutyatej szender, melynek igazi hazája a Földközi-tenger medencéje. A hernyó tápnövénye a elsősorban a farkaskutyatej. Feltűnő színéről könnyű felfedezni. Ezen a vidéken gyakori a veszélyeztetett szalakóta, mely rendszerint valamilyen kiemelkedő helyen - száraz faágon, szénaboglya tetején, villanydróton – ülve kémleli az alatta és körülötte lévő terepet. Ha valamilyen nagyobb rovart lát, villámgyors rárepüléssel elkapja azt.