Március 15.

Jelszavaink valának: haza és haladás. Kölcsey Ferenc szállóigévé vált szavai 1836-ban a pozsonyi országgyűlésen hangzottak el. Azóta se sikerült senkinek ennyire hatásosan, mégis pontosan kifejezni a magyar reformkor legfőbb törekvéseit: a nemzeti függetlenség kivívását és a polgári átalakulást.

A küzdelmek két színtéren zajlottak: az 1830-tól rendszeresen összehívott pozsonyi országgyűléseken és az újságok, folyóiratok lapjain. Az előbbi a nemesség, az utóbbi a polgári radikális értelmiség fóruma volt. A reformnemesség vezérei Széchenyi István és az erdélyi főnemes, Wesselényi Miklós voltak, hozzájuk kapcsolódtak a köznemesség képviselőiként Deák Ferenc és Kölcsey Ferenc.

A reformértelmiség legkiemelkedőbb alakja a fiatal zempléni ügyvéd, Kossuth Lajos volt. A legfontosabb reformkövetelések a jobbágyfelszabadításhoz kapcsolódtak: a jobbágyság földesúri függőségének megszüntetése és tulajdonhoz juttatása. Ehhez járult a közteherviselés, azaz a nemesi adómentesség megszüntetése és a törvény előtti egyenlőség. Ehhez járult az ország területi egységének helyreállítása Erdély visszacsatolásával, és az ország függetlenségének biztosítása oly módon, hogy a Habsburg Monarchia osztrák feléhez kizárólag a király személy kösse Magyarországot.

A népek tavaszán, 1848 első hónapjaiban heves forradalmi hullám borította el Európát. Januárban Palermoban és Nápolyban, februárban Párizsban tört ki a forradalom. Februárban tüntetéssorozat rázott meg több német várost, az elégedetlenség márciusban átcsapott a Habsburgok nagyobb városaiba is, Bécsben március 13-án tört ki a forradalom.

Ebbe az európai történelmi folyamatba illeszkedik március 15-e polgári forradalma, melynek követeléseit Irinyi József fogalmazta meg, és Jókai Mór öntött végleges formába. Amit két évtized gyötrelmes küzdelmei nem tudtak elérni, azt a megrettent és sarokba szorított hatalom szűk egy hónap alatt megadott. István főherceg március 17-én kormányalakításra kérte fel Batthyány Lajost, V. Ferdinánd magyar király április 7-én írta alá a kormány kinevezési dokumentumát.

Április 11-én az előző három héten elfogadott 31 törvény szentesítése történt meg. Ezzel győzött a polgári forradalom, győzött március 15-e! Törvénybe iktatták a kötelező örökváltságot állami kárpótlással. A jobbágyok tulajdonba kapták az általuk addig használt úrbéres telkeket. Kimondták a közteherviselést, a nemesek és papok is adózó állampolgárok lettek. Megvalósult Magyarország és Erdély egyesítése.

A Magyar Országgyűlés 1991-ben nyilvánította március 15-ét nemzeti ünneppé. Ezen a napon adják át a Kossuth- és Széchenyi-díjakat.

„Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten.
3. Évenkinti országgyülést Pesten.
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti őrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Urbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.
11.A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12.Unio.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!”

Fotó: Pixabay.com