Majmok az állatkertben, ismerkedjen meg a majom- maki- és cerkóffélékkel a Pécsi Állatkertben!

Majmok a Pécsi Állatkertben

Vörös vari

Madagaszkáron, a Masoala-félsziget lombhullató trópusi erdeiben őshonos makifaj. Nevét jellegzetes, vörös bundájáról kapta. Hasa, arca, kezei és lábai feketék, nyakán fehér foltot visel. Arca körül jellegzetes szőrgallér található. Korábban a közeli rokonként számon tartott fekete-fehér vari (Varecia variegata) alfajának tekintették, napjainkra azonban kiderült, hogy valójában egy külön fajról van szó.

Zászlós farkú kolobusz vagy gereza

A zászlós farkú kolobusz, más néven gereza Közép-Afrikában széles körben elterjedt majomfaj. Esőerdőkben, szárazabb vidékek erdeiben, hegyvidéki erdőkben és másodlagos, vízparti erdőkben egyaránt megtalálható.

Apella csuklyásmajom

Más néven kapucinus majom. Dél-Amerikában őshonos majomfaj, leginkább nedves szubtrópusi és trópusi erdők lakója, de előfordul ligeterdőkben, zavart és másodlagos erdőkben is. Északnyugat-Argentínában hegyvidéki erdőkben, akár 1100 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Az erdők középső lombkoronáját és aljnövényzetét részesíti előnyben.

Szavannacerkóf

A cerkófmajomformák alcsaládjának tagjai egész Afrikában elterjedtek. A szavannacerkóf Kelet-Afrikában őshonos, Etiópia, Szudán, Eritrea és Dzsibuti területén. Több alfaja ismert, melyeket a legtöbb taxonómus napjainkban már külön fajokként tart számon. Leginkább az erdővel határolt folyómenti szavannákat kedveli, de előfordul erdőszéli területeken is.

Mókusmajom

A mókusmajmok öt fajának mindegyike Dél-Amerikában őshonos. A Pécsi Állatkertben bemutatásra kerülő közönséges mókusmajom (melyet gyakran röviden csak mókusmajomnak neveznek) a kontinens északi területein őshonos, élőhelye Dél-Kolumbiától, Dél-Ecuadortól és Észak-Perutól Guyanán át Közép-Brazíliáig terjed. Nyugat-Brazíliában az Amazonas jelenti elterjedése déli határát. Trópusi esőerdőkben, másodlagos erdőkben, illetve az erdők szélén fordul elő.

Gyapjasfejű tamarin vagy Liszt-majmocska

A gyapjasfejű tamarin, más néven Liszt-majmocska Északnyugat-Kolumbia trópusi esőerdeiben, nyílt erdeiben, illetve másodlagos bozóterdeiben fordul őshonos. A lombkoronaszint lakója, a talajra csak ritkán ereszkedik le. Az éjszakákat odúkban tölti. Hosszú fehér színű hajkorona jellemzi, amely leér egészen a válláig. A faj innen kapta magyar és német nevét, mivel a fején található szőrzet Liszt Ferenc időskori frizurájára emlékeztet.

Közönséges selyemmajom

Más néven fehérpamacsos selyemmajom. Az Újvilágban őshonos főemlős, eredetileg csak Brazília északkeleti részén fordult elő, napjainkra már az ország délkeleti részén is megtalálható. A legkülönbözőbb erdőkben megtalálható, a tengerparti esőerdőkben a leggyakoribb. Jól tűri az ember közelségét, néha még az ültetvényekre is beköltözik, melyeket előszeretettel dézsmál meg.

Gyűrűsfarkú maki

A gyűrűsfarkú maki, vagy más néven közönséges maki vagy katta Madagaszkár déli, délnyugati részén fordul elő, illetve egy populáció a sziget délkeleti részén is megtalálható, az Andringitra-hegységben. A ligeterdőkön kívül a bokros területeket is kedveli. Kiválóan mászik fára, a többi makifajhoz képest viszonylag sok időt tölt a talajon is.

Galléros pávián

A galléros pávián Afrika észak-keleti részén őshonos majomfaj, megtalálható Etiópiában, Szomáliában, Eritreában, Dzsibutiban és Szudánban  is. Az egyetlen páviánfaj, amely Ázsiában is előfordul, az Arab-félszigeten, Jemen és Szaúd-Arábia területén is élnek populációi. Ázsiába valószínűleg betelepítették. Élőhelyét tekintve sokfelé fellelhető, félsivatagokban, sztyeppéken, alpesi réteken, síkságokon, és füves szavannákon is megtalálható.

Csimpánz

A közönséges csimpánz (melyet gyakran röviden csak csimpánznak neveznek) Afrika lakója, az egyenlítői erdőkben fordul elő. Négy alfaja ismert, melyek elterjedésükben és némileg megjelenésükben is elkülönülnek egymástól. A négy alfaj a következő: nyugat-afrikai csimpánz (Pan troglodytes verus), Gambia nyugati része; közép-afrikai csimpánz  (Pan troglodytes troglodytes), Kongó középső része; kelet-afrikai csimpánz (Pan troglodytes schweinfurthi), Nyugat-Uganda és Tanzánia; kelet-nigériai csimpánz (Pan troglodytes vellerosus) Nigéria és Kamerun. Az európai állatkertek többségében (így a Pécsi Állatkertben is) nem alfajtiszta példányok élnek. A csimpánz a természetben elsősorban trópusi esőerdőkben fordul elő, de olykor megfigyelhető szavannán, illetve erdő- szavanna mozaikos élőhelyeken is.

Barnamaki

A barnamaki rendszertani besorolása  még napjainkban is vita tárgyát képezi. Egyes rendszerezők szerint a fajnak nyolc alfaja ismert, amelyek Madagaszkár más-más területein őshonosak, illetve egyes alfajok megtalálhatók a szomszédos Mayotte-szigeten és a Comore-szigeteken is. 2001-ben, több átfogó vizsgálat alapján a különböző alfajokat faji rangra emelték, a legújabb ismeretterjesztő művekben már így találkozhatunk velük.

Aranykezű tamarin

Az aranykezű tamarin, más néven vöröskezű tamarin Brazília északi részén, valamint Venezuela, Guyana, Francia Guyana és Suriname területén fordul elő. Esőerdők lakója, az alacsonyabban fekvő lombkoronában tartózkodik, a talajra csak ritkán mászik le.

Aranyfejű oroszlánmajom

Az aranyfejű oroszlánmajom (melyet olykor aranyfejű oroszlánmajmocskának is neveznek) Dél-Amerika lakója. Kizárólag Brazíliában fordul elő, az ország endemikus  (bennszülött) állatfaja. Élőhelyeinek fokozatos pusztulása miatt napjainkban már csak az ország déli, délkeleti részén található meg. A trópusi erdők lakója, a lombkoronában 3-10 méter magasságban mozog, a talajra csak ritkán ereszkedik le.