Magyar Nemzeti Galéria időszaki kiállítások 2025 Budapest

Tót Endre: Éjszakai látogatás a múzeumban

Tót Endre képzőművész adományaiból mutat be válogatást a Magyar Nemzeti Galéria kamarakiállítása. Tót Endre a magyarországi neoavantgárd egyik legfontosabb, nemzetközi szinten legismertebb alkotója, aki 1978-as emigrálása óta a németországi művészeti színtérnek is meghatározó szereplője. 2021-ben Tót a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta közel húsz művét, illetve fontos pályatársainak – Ben Vautier-nek és George Brechtnek – néhány alkotását, továbbá a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetnek (KEMKI) a magyarországi korszakait dokumentáló teljes archívumát. Az Éjszakai látogatás a múzeumban című kabinetkiállítás elsősorban azokra a művekre koncentrál, amelyek a művész Távollévő képek című sorozatához kapcsolódnak. Tót művészetének az 1970-es évek elejétől kezdve központi kérdése a semmi és a hiány mibenléte. Miután felhagyott a festészettel, konceptuális művein gyakran tematizálta a festészet hiányát és távollétét, amint erről a tárlókban megtekinthető konceptuális művei és művészfüzetei is tanúskodnak, például a londoni National Galleryben tett „éjszakai látogatás” kifeketített reprodukciói. Tót a műveit gyakran építette „hiányos vizuális információkra”, melyek által a befogadó képzeletét is aktivizálta. „Képzelje el festményeimet” – olvasható a felszólítás a művész egyik konceptuális művén, a láthatatlanba vetíthető tartalmak végtelenségét és az imagináció felszabadító erejét nyomatékosítva. Az 1980-as évek második felétől Tót elkezdte táblaképként is megvalósítani ideáit: a festészet hiányát és tagadását a festészet sajátos, megszüntetve megőrzött formájaként realizálja. Távollévő képein és hiányképein történeti dokumentumokat, sajtófotókat és legfőképpen a művészettörténet klasszikusait tünteti el. A képek hiánya, a termékeny blackout valójában nem képrombolás eredménye, hanem felszólítás a megidézett művek alaposabb szemrevételére és korokon átívelő művészeti párbeszédek folytatására. Az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény kabinetkiállításai XVII. A tárlat kurátora Fehér Dávid, kurátorasszisztense Sodics Dominika.

Budapest

TIHANYI 140. Tihanyi Lajos (1885–1938) életmű-kiállítása

Tihanyi Lajos, a magyar expresszionizmus és avantgárd művészet merész színkompozíciókkal és absztrakt formákkal kísérletező egyik nagy mesterének életmű-kiállításán közel kétszáz műtárgy, legfontosabb festményei és grafikái, valamint hagyatéki tárgyai láthatóak. A száznegyven éve született művész alkotásait a hazai közönség az 1970-es évekig szinte csak fekete-fehér reprodukciókról ismerte. Tihanyi viszonylag fiatalon, ötvenhárom éves korában Párizsban hunyt el, az életmű legnagyobb részét franciaországi barátai (Brassaï, Jacques de la Frégonniére és Preiss Marton Ervin) őrizték meg a második világháború alatt, majd a magyar államnak adományozták. A hagyaték ötvenöt évvel ezelőtt kalandos úton került Párizsból a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe, a tárlaton a fordulatos történettel is megismerkedhetnek a látogatók. Tihanyi Lajos életpályáját súlyos személyes tragédia kísérte végig: tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; süketsége miatt hangja eltorzult, nehezen beszélt, szájról olvasott. Akadémiai iskolákat nem végzett, sajátos festői és rajzstílusát – helyzetéből adódóan – a világhoz viszonyuló egyéni látásmódja alakította. 1919 telén külföldre emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra. A Nyolcak művészcsoport fontos alakja volt, 1918-ban a Kassák-féle MA-kör kiállítótermében volt önálló kiállítása, így már ismert művészként hagyta el az országot. Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban, majd New Yorkban, a harmincas években pedig visszaköltözött a francia fővárosba. Fiatalemberként járt Nagybányán, festőkkel, írókkal barátkozott, a korszak értelmiségi köreiben mozgott. A korszak nemzetközi művészeti stílusaihoz kapcsolódott, Berlinben, Párizsban ismerte az avantgárd művészet jeles képviselőit. Munkásságának legjelentősebb vonulata az ismert személyiségekről festett portrésorozata. A magyar hírességek mellett (Kassák Lajos, Fülep Lajos, Ady Endre, Babits Mihály, Tersánszky Józsi Jenő, Kosztolányi Dezső, Pátzay Pál, Bölöni György) megörökítette a nemzetközi művészeti szcéna jeles tagjait (Ivan Goll, Diego Rivera, Tristan Tzara, Marinetti, Brassaï) is. Többen Oskar Kokoschka portréfestészetéhez hasonlították expresszív hangvételű munkáit. Az életpálya utolsó éveiben izgalmas absztrakt képeket festett, 1932-ben az Abstraction-Création nemzetközi művészcsoporthoz csatlakozott. A kiállítás a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott festmények és grafikák mellett több közgyűjteményből, illetve magántulajdonból kölcsönzött alkotást is bemutat. A művész alakját a kiváló fotós barátok – André Kertész és Brassaï – fényképei is megidézik a kiállítótérben.

Budapest

A csend képei. Fényes Adolf (1867- 1945) emlékkiállítás

A magyar művészet egyik nagy mestere, Fényes Adolf alkotásaiból mutat be válogatást a Magyar Nemzeti Galéria. A művész halálának 80. évfordulóján rendezett, a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósuló kamarakiállítás jellegzetes korszakaiból származó remekművekkel ad ízelítőt Fényes Adolf stilárisan sokszínű és témájában rendkívül változatos életművéből. A 19–20. század fordulóján a modernizmus iránt elkötelezett hazai alkotói körben kitüntetett hely illette meg Fényes Adolfot, akinek a realizmustól az impresszionizmuson és a posztimpresszionizmuson át ívelő munkássága mintegy négy évtizedet ölelt fel. Fényes Budapesten, Weimarban és Párizsban tanult, majd Benczúr Gyula mesteriskolájának növendéke lett. Európa-szerte számos tanulmányutat tett, élénk figyelemmel kísérte a kortárs tendenciákat, de festészetében nyomot hagyott a művészettörténeti korszakok és a klasszikus mesterek beható ismerete is. Aktívan részt vett a korszak művészeti életében, Szinyei Merse Pál és Lechner Ödön Japán kávéházban fenntartott híres művészasztalának közkedvelt figurája volt. Alapítója és sokáig tanára volt a szolnoki művésziskolának. Korai stílusát erőteljes, monumentális naturalista kompozíciók jellemezték, 1905 után azonban – elsősorban szolnoki művein – napfényes, friss tájak, kisvárosi utcák, parasztudvarok jelentek meg festészetében. Egyik legmarkánsabb, legjellemzőbb időszaka volt az 1910-es évek elején kialakuló úgynevezett enteriőrkorszaka: csendéletek és kispolgári enteriőrök, kastély- és templombelsők jelentek meg képein. A tárlat az életmű az 1890-es évek végétől az 1940-es évek elejéig tartó időszakából ad ízelítőt, időrendben haladva vázolja Fényes alkotópályájának főbb állomásait. A kiállítást a Szegényemberek élete-ciklus drámai darabja – Anya – nyitja meg, ezt követik a 20. század első évtizedének napfénytől átitatott, impresszionisztikus tájképei, izzó koloritú, közkedvelt figurális kompozíciói és hangulatos kisvárosi variációi – Vác és Szentendre meghitt utcaképei. A posztimpresszionista stílusjegyek hatását tükrözik Fényes 1910 körül született élénk színű parasztszobabelsői, markáns kontúrokkal fogalmazott, dekoratív csendéletei és épületenteriőrjei. Végezetül művészetének két világháború közötti időszakát a hétköznapi valóságtól eltávolodó stilizált világok sora: bibliai jelenet, a kuruc időket felelevenítő várostrom és baljós hangulatú tájkép érzékelteti. A budapesti Néprajzi Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött használati tárgyak is megidézik Fényes kedvelt képmotívumait, szolnoki éveinek paraszti és parasztpolgári miliőjét. Fényest zsidó származása miatt a nyilas hatalomátvétel után gettóba hurcolták, majd Budapest ostromát túlélve, súlyos lelki és testi megpróbáltatásokat követően 1945. március 15-én, 77 éves korában hunyt el. A festő halálának 80. évfordulóján a Magyar Nemzeti Galéria reprezentatív tanulmánykötetet jelentet meg 2025. novemberében, a kamaratárlat keretét adja az életművéhez számos nézőpontból közelítő, gazdagon illusztrált kötetnek. A kiadvány a festő életútja, családi háttere, társadalmi közege mellett kitér életművének stiláris és tematikai sokféleségére, a szolnoki művésztelepen 1902 és 1943 között játszott vezető szerepére, képeinek szakmai fogadtatására, és elsőként közli a mester mintegy 800 darabot számláló œuvre-katalógusát is.

Budapest