Zenei kiállítások a Zenetörténeti Múzeumban

Vonókészítés időszaki kiállítás

• 30 magyar vonó, időszaki kiállítás a magyar vonókészítés történetéről Budapesten, a Zenetörténeti Múzeumban.
• A kiállítás kurátora Etzler Bernd.
• Nyitva 2016. április 17-től, kedd-vasárnap 10.00 - 16.00 között. Hétfőn zárva.

A zongorázó Bartók - Bartók és kortársai

• Időszaki kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 1. és 2. termében
• Kurátor: Dalos Anna, Vikárius László
• A kiállítás megtekinthető: 2016. március 31-től

Magyar hegedűkészítők. A Kónya család és a tanítványok 

• Időszaki kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 7. termében
• Kurátor: Baranyi Anna
• A kiállítás megtekinthető: 2015. október 1-től

A háromgenerációs, jelentős magyar hangszerkészítő család első tagja, Kónya István (1919–1999) autodidaktaként kezdte. Hangszereire a Tátrai vonósnégyes és David Ojsztrah figyelt fel, majd Yehudi Menuhin adta a döntő inspirációt ahhoz, hogy negyvenöt évesen az olaszországi Cremonában folytassa tanulmányait. Diplomája megszerzése után hazatért és tatai műhelyében dolgozott. Mindkét fia a nyomdokába lépett. Az idősebb, István (szül. 1946), szintén Cremonában tanult, és ott Stefano Conia néven szerzett hírnevet magának. A mester második fia, Kónya Lajos (szül. 1948) viszont hazájában maradt, itt tanult és nyitott műhelyt. A család harmadik generációjának egyik ága (ifj. Stefano Conia, szül. 1975) Cremonában, a másik (ifj. Kónya Lajos, szül. 1977) Budapesten működik.
A Kónya hegedűkészítők hatása túlnyúlik a szűkebb családi kereteken. Stefano Conia nagyszámú külföldi tanítványt nevelt Cremonában, de a Magyarországon működő Kónya Lajosnak és fiának is vannak tanítványai, így Tassy András és Baki Róbert.
Kiállításunkon a Kónya család és magyarországi tanítványainak munkásságába nyújtunk betekintést hangszerek, diplomák és díjak, valamint fényképek és tárgyi emlékek segítségével.

Egy 20. századi hegedűkészítő műhely és magyar mesterhegedűk

• Műhely: állandó kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 6. termében
• Mesterhegedűk: időszaki kiállítás a 7. teremben
• Kurátor: Baranyi Anna
• A kiállítás megtekinthető: 2014. október 1-től

Az MTA BTK Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeuma hangszergyűjteményének egyik legértékesebb része a hegedűgyűjtemény, azon belül is a magyar hegedűkészítés fénykorából, a  20. század első feléből származó mesterhegedű gyűjtemény. Ezek a hangszerek európai viszonylatban is a legmagasabb szakmai színvonalat képviselik. 2014 januárjában a múzeum egy különleges értékű hegedűkészítő műhellyel gazdagodott, amelyet több mester használt folyamatosan a 19. század 2. felétől 2007-ig. Ezáltal lehetőségünk nyílt arra, hogy a hangszereket, azok előállításának helyszínét és egyben a hangszerkészítés folyamatát együtt mutassuk be.
Számos magyar műhely a hangszerkészítés mellett az utánpótlás nevelésére is nagy hangsúlyt fektetett. Ebből a szempontból egészen különleges volt Pilát Pál (1860–1931) cseh származású mester, ugyanis műhelyének folytonosságát a mai napig végigkövethetjük, immár a tanítványok negyedik generációja által.
Pilát a legjobb bécsi mestereknél tanult, majd Budapesten telepedett le.  A Zeneakadémia megnyitása után annak tőszomszédságában, a Liszt Ferenc tér 10. szám alatt nyitott műhelyt. Halála után az üzletet az özvegye vitte tovább, majd 1957-ben, a tanítványok második generációjához tartozó Sáránszky Pálnak (1919–2000) adta át. Sáránszky a 20. század második felének meghatározó egyénisége a nagy előd szellemiségét a tanítványok révén a 21. századra is továbbörökítette. A Pilát-műhely berendezését eredeti formájában őrizte meg, még az agyonhasznált, ma már valóságos ereklyének számító munkaasztalt is megtartotta, amely egykoron a magyar hegedűkészítés legnagyobbjáé, Nemessányi Sámuelé (1837–1881) volt. A műhellyel szomszédos üzlethelység szessziós hangszertároló vitrinjei a második világháborúban bombatalálat következtében megsemmisültek. A megmaradt ajtószárny alapján Csepregi Sándor iparművész újratervezte a bútorokat, majd Schégerin István műbútorasztalos kivitelezte.
Sáránszky halála után Földesi Lajos hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, aki egyben Sáránszky tanítványa is volt, megvásárolta a mester hagyatékát. 2014 januárjában a műhelyberendezést és szerszámokat, az üzlet bútorait (lengőajtó, szecessziós vitrinek, fiókos szekrény, stb.), a hegedűrajzokat, Pilát és Sáránszky aranykoszorús mesterleveleit és okleveleit, hegedűművészek Pilátnak és Sáránszkynak dedikált fotóit a Zenetörténeti Múzeumnak ajándékozta.
Kiállításunk első termében az ajándékba kapott Pilát–Sáránszky műhely anyagából és a már korábban szerzeményezett hegedűkészítő szerszámokból egy komplett hegedűkészítő műhelyt rekonstruálunk. A falakra hegedűrajzok, Pilát aranykoszorús mesterlevele és a hegedűművészek dedikált fotói kerülnek. A műhelyben Nemessányi munkaasztalát, Sáránszky munkaasztalát és Pilát gyalupadját helyezzük el. Bemutatjuk a hegedűkészítéshez szükséges összes szerszámot, valamint a különféle sablonokat (tető, hát, csiga, f-nyílás, stb.), továbbá a hegedűkészítés valamennyi fázisát a kiválasztott faanyagtól a befejezésig. A műhely vitrines szekrényeit, amelyek eredetileg is vonós hangszerek kiállítására szolgáltak, a mai muzeológiai követelmények szerint ellátjuk megfelelő hangszertartókkal, világítással, biztonsági zárakkal. Ezekben a Múzeum hegedűgyűjteményéből mutatunk be válogatást.  Az egyik szekrényben Pilát és tanítványainak, a másikban Pilát kortársainak hangszereit állítjuk ki. Egy sokfiókos szekrénnyel is rendelkezünk, ebben vonós hangszerek tartozékait helyezzük el: húrok, húrlábak, húrtartók, húrtartó gombok, fogólapok, kulcsok, hangtompítók, húrgépek, álltámaszok, a-sípok, gyanták, stb.
A második teremben a következő nemzedékek (Sáránszky, kortársai és tanítványai, 20. század második fele és 21. század eleje) munkáiból válogatunk. Ezeket a hangszereket magántulajdonból kölcsönözzük. A falakon hegedűrajzok, Sáránszky aranykoszorús mesterlevele és különféle oklevelei, valamint hegedűművészeket ábrázoló dedikált fotók kerülnek bemutatásra.
2014-2015-ben hangverseny-sorozatot is rendezünk a kiállított hangszerek megszólaltatásával.

Hubay Jenő hegedűművész és zeneszerző egykori Bösendorfer zongorája

• A Zenetörténeti Múzeum Hangszerek Magyarországon kiállításán
• Megtekinthető: 2014. január 24-től

Ludwig Bösendorfer hangszergyáros 1898-ban tisztelete jeléül fehér zongorát ajándékozott Hubay Jenőnek, a világhírű magyar hegedűművésznek és zeneszerzőnek. A hangszert közel fél évszázadon át használták Hubay fehér zenetermében a rendszeresen tartott nyilvános és zártkörű zenei öszejövetelek alkalmával. Olyan hírességek játszottak rajta, mint Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Vincent d'Indy, Pietro Mascagni, Bruno Walter, Arturo Toscanini és Richard Strauss. Számos kiváló művész a játékát kísérték rajta. A hegedűművészek között volt Hubay mellett Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Telmányi Emil, Eddy Brown, Erna Rubinstein, Székely Zoltán, Gertler Endre, Végh Sándor, Yehudi Menuhin, Jasha Heifetz és Ruggiero Ricci, csellisták: Popper Dávid és Kerpely Jenő, énekesek: Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc, Medek Anna, Jan Kiepura és sokan mások.
A 2. világháború végén, a bombázások idején a zongorát Hubay unokaöccsének házába, a Zugligeti útra szállították. Az épületet az Amerikai Egyesült Államok vásárolta meg nagykövetségi rezidencia céljára, és mivel a Hubay család a 40-es évek végén elhagyta Magyarországot, a hangszer a házban maradt. Közel 70 év után 2014 elején az Amerikai Egyesült Államok visszaszolgáltatta a Bösendorfert a Hubay családnak, ők pedig ugyanazon a napon a Zenetudományi Intézetnek ajándékozták. Az ünnepályes átadásra 2014. február 6-án került sor, a szerződést M. André Goodfriend, az USA Nagykövetség ügyvivője, Hubay Cebrian László és Richter Pál, a Zenetudományi Intézet igazgatója írta alá.
A zongorát a jövőben a Hubay Jenő Zeneteremben (Bem rakpart 11., bejárat a Hotel Victoria felől) rendezett hangversenyeken is meg fogják szólaltatni.

Lajtha László emlékszoba és kiállítás, halálának 50. évfordulóján

• Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 5. és 6. termében
• Kurátor: Dalos Anna, a tablókiállítást készítette és a szövegeket írta: Solymosi Tari Emőke
• A kiállítás megtekinthető: 2013. február 16-tól

Lajtha László (1892-1963) a XX. század első felének egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, aki meghatározó tevékenységet fejtett ki a népzenekutatás és a zenepedagógia, valamint a nemzetközi kulturális diplomácia terén is. Pályája során Bartókkal és Kodállyal együtt a „három nagy magyar" egyikeként emlegették, főként Franciaországban („les trois grands hongrois"). A kommunista rendszerrel való szembenállása miatt műveit 1948 után Magyarországon alig játszották. Zenetörténetileg igen jelentős, egészen egyéni arculatú életművét az utóbbi évtizedekben kezdi újra felfedezni a zenei szakma és a közönség. Következetessége, emberi tartása a legnehezebb időkben ma is példaként szolgálhat.
A Lajtha-emlékszoba megnyitásával most újabb adósságát törleszti a magyar kulturális élet. Az emlékhelyet fényképek alapján Lajtha László személyes tárgyaiból, bútoraiból állítottuk össze, a látogatók így bepillanthatnak a komponista budapesti, Váci utcai lakásának egyik nagypolgári szobájába, a zeneszerző hétköznapjaiba. Az emlékmúzeumban látható Lajtha ma is kiváló állapotban lévő Bösendorfer-zongorája, íróasztala és francia billentyűzetű írógépe, könyves szekrényei, amelyeket zsúfolásig megtöltenek a nagy olvasottságú és széleskörűen tájékozott alkotó könyvei és kottái, valamint egy intarziás asztallal kiegészült biedermeier ülőgarnitúra.

Hangszerek Magyarországon a 18. század második felétől a 20. század második évtizedéig

• Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 4. termében
• Kurátor: Baranyi Anna
• A kiállítás megtekinthető: 2012. október 1-től

A Zenetörténeti Múzeum, mely jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének osztályaként működik, alapításától, 1969-től fogva gyűjti a Magyarországon fellelhető zenetörténeti tárgyi emlékeket, mindenek előtt a hangszereket, valamint a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat és a zenei témájú érmeket. Jelen kiállításunk, melynek kurátora a múzeum vezetője, Dr. Baranyi Anna, válogatás hangszergyűjteményünkből. Koncepciójának megfelelően időrendi sorrendben, a 18. század közepétől a 20. század második évtizedéig kap betekintést a látogató a hangszerek változásaiba, fejlődésébe. A magyar hangszerkészítők és hangszergyárak munkáit helyeztük előtérbe, mellettük több neves külföldi készítő is képviselteti magát egy–egy darabbal. A hangszereknek a Zenetudományi Intézet Zenetudományi Szakkönyvtárának gyűjteményéből válogatott kották, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapest Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményeiből kölcsönzött, és a 18–19. századi magyar zenei életben jelentős szerepet betöltő személyeket és a helyszíneket ábrázoló képzőművészeti alkotások adnak történeti hátteret.
Kiállításunk legkorábbi darabjai – az orgona, hárfa, klavichord, asztalzongora, viola da gamba és a vonósnégyes hangszerei – a 18. századból származó hangszerek, amelyek között egyaránt szerepelnek magyar és külföldi készítők munkái.
A 19. század első felét bemutató teremrészben a zongorák dominálnak, amelyek londoni, párizsi, bécsi és pesti műhelyekből származnak. A kor legjelentősebb pozsonyi és bécsi fafúvóskészítőit egy–egy értékes fuvola vagy oboa képviseli. Láthatók még szép kivitelű gitárok és hegedűk, amelyek a zongorához hasonlóan a polgárság körében különösen kedvelt hangszerek voltak. Szerepel itt még egy különleges kottatartó, a szextett-asztal, amelyet a budapesti Iparművészeti Múzeum kölcsönzött a kiállításra. A kiállítás harmadik egységében neves magyar hegedűkészítő-műhelyek munkái reprezentálják a magyar hegedűkészítés folytonosságát, de képviselteti magát a 19. század legjelentősebb hazai zongorakészítője, Beregszászy Lajos is. Az itt bemutatott fúvós hangszerek többsége a sokféle hangszertípust gyártó, ám magas színvonalú tömeggyártásra berendezkedett császári és királyi udvari hangszergyárak termékei. Kiemelt helyet szenteltünk a hungarikumnak tekinthető hangszereknek, a cimbalomnak, amelyet zenekari hangszerként elsőként Erkel Ferenc használt, valamint a tárogatónak. A kiállításban ugyanitt képzőművészeti alkotásokkal és hangszerekkel hívjuk fel a figyelmet az Erkel Ferenc nevéhez köthető nemzeti operának a 19. századi magyarországi zeneéletben játszott jelentős szerepére.