ApróKertek Pincészet

A szőlőskert

A szőlőskert nem ültetvény és nem monokultúrás termelési eszköz. Sokszínű, sokfajú élőhely. A szőlőn kívül él benne fű, fa, virág, állat és ember.  Kertjeink a Velencei-tó északi partján, a  Velencei-hegység legkeletibb részén lévő Pázmánd szőlőhegyén találhatóak, két dombon és a köztük lévő völgyben.

Az egyik hegy a Cseplek, amit „kopasz-hegynek” is nevezünk, mert valóban az; a völgyből felfelé futó szőlősorok végén erdő kezdődik, majd a fák után a hegytető, ahol csak a sovány gyep és a csipkebokor él meg. A másik a Zsidó-kő, ami nevét egy csodálatos gyógyulás több száz éves legendájáról kapta.

Kertjeink talaja változatos, gránit és andezit alapkőzeten néhol több méteres lösz, néhol csak néhány centiméter erdőtalaj borítással. Méretük 800-4000 nm között van, de még ilyen kis területen belül is előfordul hogy néhány 10 m távolságra az alapkőzet sárgából vörösbe, majd hófehérbe vált.

Úgy gondoljuk, hogy a változatos talaj és a különböző kitettségek óriási lehetőséget rejtenek magukban; ezt a sokszínűséget és összetettséget szeretnénk megjeleníteni borainkban.

Jelenleg összesen hat apró kertben gazdálkodunk 2 hektáron. Szőlőink bakművelésben, alacsony és középmagas kordonon teremnek. A szőlő művelése során nem uralomra, hanem harmóniára törekszünk. A sorok közti fűben rovarok és gyíkok szaladgálnak, a szőlőben álló gyümölcsfákon madarak csiripelnek, a sorok végébe kihordott levágott tőkerészek alatt sün fészkel. Ja és a halak! Azok nincsenek.

Ha szükséges, tápanyag utánpótlásként istállótrágyát hordunk ki, a gombabetegségek ellen fel nem szívódó növényvédő szerekkel és ellenálló fajták telepítésével védekezünk. Rovarok ellen nem védekezünk, a szükséges mértékben megteszik ezt természetes ellenségeik, az ő létfeltételeiket igyekszünk támogatni. Ahol feltétlenül szükséges, a gazokat kapával távolítjuk el. Törekszünk a motoros gépek használatának minimalizálására is.

Mi ezt tesszük a ránk bízott szőlőskertekben, a többit, már több ezer éve, intézi a természet.

A borospince

Divatos manapság „technológia nélküliséget” hangsúlyozni a borok készítése során.

Nálunk ez nem igaz. Van technológiánk, vannak gépeink, igaz, olyanok, amiket adott esetben évszázadok óta használnak. A leszüretelt szőlőt egy géppel lebogyózzuk és összezúzzuk, majd fakosaras présben gyengén megpréseljük. Ha vörösbort készítünk, a préselés előtt a szőlő levét a bogyó többi részével együtt hagyjuk néhány napig-hétig, ez alatt a törkölykalapot napjában többször a lé alá merítjük, ún. kézi csömöszöléssel. A kifolyó mustot vödrökben vagy a gravitáció segítségével juttatjuk le a pincébe, ahol száz-ezer literes hordókba vagy tartályokba kerül és néhány napon belül megkezdődik az erjedés. Amikor ez befejeződik, a „már bort” átfejtjük, és ezután lehetőleg nem zavarjuk addig, amíg úgy nem érezzük elkészült. Fehér borok esetében egy bentonit nevű agyagásványt keverünk hozzá, ami leülepedve tisztítja és stabilizálja a bort, majd palackba töltjük. Vörösborainkat jellemzően derítés nélkül palackozzuk. A palackot lezárjuk, néhány hónapot érleljük, majd oldalára címkét ragasztunk, és már tölthető is a pohárba.

Mi ezt tesszük a borospincében, a többit, már több ezer éve, intézi a természet.

A pincészet boraihoz webshopon, helyben a pincénél és a pincészet partnerein keresztül lehet hozzájutni.

Forrás: A pincészet honlapja és közösségi oldala