Hartai Tájház és Helytörténeti Múzeum
A tájház épülete tipikus alföldi parasztház, mely 1967 óta kiállítóhely. Tulajdonosa és fenntartója a helyi települési és a német önkormányzat. A modernizálódott falu közepén, a protestáns templomok utcájában áll.
Harta újkori történelme 1723-ban kezdődött, amikor megérkeztek az első családok a hartai Ráday Pál - birtokra a Rajana-vidékéről, Hessen-Pfalzból és Wüttembergből. A német betelepülők földműveléshez jól értő, a kendertermesztéseben és feldolgozásban jártas parasztok és iparosok - kézművesek voltak. A gőzhajózás korában a hartaiak jóhírű dunai hajósokká váltak.
A tájház alapítója és első gondnoka Rétfalvi Teofil német nyelvtanár volt. A házat dr. Bárth János muzeológus rendezte be Helytörténeti Gyűjteményként, így 1975 óta az országos intézmények között jegyzett Nemzetiségi Ház. Udvarában a Limes korát idéző római kövek, valamint a három évszázaddal ezelőtti újrakezdésre emlékeztető kopkjafák tekinthetők meg.
A ház végében csak a régi földművelési tárgyakat láttató pajta maradt fenn. A lakóház három szobájában a híres -egyedi, szimbolikus színvilágú - hartai festett bútorok feledhetetlen látványa fogadja a látogatót. Eredeti formájában maradt meg a nyitott (füstös) konyha.
Különleges és egyedi a hartai népviselet is, ezen belül a "haupt", a gyöngyös párta, melyből valóságos külön kis gyűjteményt sikerült összeállítani.
A kamrában álló bodzaprést évente szeptemberben rendezett Bodzaünnep jelképtárgya.
A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
Forrás: Harta Önkormányzat honlapja
| 2021.01.01 - 2021.12.31 |
Hartai Tájház és Helytörténeti Múzeum
A tájház épülete tipikus alföldi parasztház, mely 1967 óta kiállítóhely. Tulajdonosa és fenntartója a helyi települési és a német önkormányzat. A modernizálódott falu közepén, a protestáns templomok utcájában áll. Bővebben
Német Nemzetiségi Tájház Harta
A helytörténeti gyűjteményben egy régi lakóház századelőn emelt falai között a nevezetes hartai festett bútorok gazdag díszítésű darabjait találjuk. A hartai bútorok díszítő stílusa egyéni, színhasználata jellegzetes. A díszítés központi motívuma a reneszánszban gyökerező, centrális elrendezésű ... Bővebben
