Peruska Mária kápolna

A Peruska Mária kápolna története

Az 1800-as évek közepén a környékbeli erdőrészlet gróf Berchtold Zsigmond peresznyei gróf tulajdona volt, aki természetesen rendszeresen vadászott is erdejében. 1866-ban történt egy vadászat alkalmával, hogy nevezett nemesember hároméves Lipót nevű fia (aki később az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszteri posztját is betöltötte az I. világháború idején) elveszett az erdőben, majd három nap múlva az alatt a hatalmas tölgyfa alatt találták meg sértetlenül, amelyen egy Mária-kép függött. Ettől a naptól kezdve a grófi család számára búcsújáró hely lett a Szűzanyát ábrázoló képmással díszített fa, ráadásul a gróf elrendelte, hogy hálaadó szentmise is szolgáltassék ezen a napon.

Ez a szentmise lett a későbbi búcsújárások alapja, amelyre szívesen ellátogattak a környékbeli falvak magyar, horvát és német lakosai. Azóta is minden év június első vasárnapján a vadászok, erdészek, majd július első vasárnapján a tűzoltók, kéményseprők, vámosok, határőrök, a honvédség és rendőrség, augusztusban pedig a fiatalok, illetve a Szűzanya tisztelői tartják háromnyelvű zarándoklatukat itt. Kivéve az 1950-es évektől 1980-ig terjedő időszakot, amikor is a búcsút nem engedélyezték, és még az öreg tölgyfát is kis híján kivágták.

Szerencsére a kegyhely megmenekült, és 1994-ben felépült a kis kápolna is, amely körül elkezdtek gyűlni a mesterségek és hivatások védőszentjeinek szobrai. A szobrokból mára kis emlékpark épült ki, a közelben pedig pihenőhely is található padokkal, esőbeállóval, tűzrakóhelyekkel. A közel 300 éves tölgyfa is szerencsésen megmenekült, 2010-ben Az év fája díjra is jelölték.