Békéscsabai Jókai Színház műsora 2019. Előadások és online jegyvásárlás

Előadások / Ajánló

Móricz Zsigmond: NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL
vígjáték

Rendező: Katkó Ferenc

Három napja tart a dínom-dánom Nyíri Balázsnak, a vidéki kisbirtokosnak a kúriáján. Mikor a vendégek már hazamentek, Balázs folytatni akarja a mulatozást; Pólikának, a feleségének azonban elege van az ura folytonos mulatozásából, ezért elhatározza, hogy a nagynénjeihez költözik. A férj persze mindenáron megpróbálja visszahódítani a feleségét. Balázs szövetségesre is talál Lajos bácsi – a három nagynéni testvérének – személyében. Az ő noszogatására végül levelet küld a férjének, amelyben arra kéri, szöktesse meg, és vigye haza. És mint azt a mesékben megszokhattuk, természetesen minden jóra fordul.

Móricz Zsigmond műve igazi prózai és színpadi örökzöld! Letűnt világot idéz a duhajkodó, ifjú földesúr és feleségének története, de van benne valami múlhatatlanul eleven, aminek ma is lehetetlen ellenállni.

Az előadásban végig autentikus magyar népzenét használunk, amelyen keresztül kicsit visszakanyarodhatunk a gyökereinkhez, erre szolgál a népzene mellett a néptánc is.
A koreográfiák szintén hamisítatlan néptáncra épülnek.

Hommage à Alfred Hitchcock
Pszicho
színpadi thriller

Robert Bloch regényét színpadra alkalmazta: Pozsgai Zsolt

Norman Bates, moteltulajdonos..................... Gulyás Attila
Anya............................................................... Kovács Edit
Mary és Lila Crane......................................... Boldog Ágnes szh.
Arbogast,nyomozó......................................... Csurulya Csongor
Sam, Mary vőlegénye..................................... Szabó Lajos
a Szállító hangja............................................. Hrubák Axel szh.
a Seriff hangja................................................. Koltay Gábor

Súgó: Viszmeg Szilvia
Rendezőasszisztens - Ügyelő: Németh Gabriella
Rendező: Koltay Gábor
Balázs Béla-díjas Érdemes művész

David Ives: Vénusz nercben
színmű
18 éven felülieknek

A történet középpontjában egy fiatal színésznő áll, aki egy színházi meghallgatásra érkezik. A darab, amelyet a rendező színpadra alkalmaz, egy 1870-ben íródott regény és azt feszegeti, hogy létezik-e olyan szerelem, amiért az ember képes teljesen feladni önmagát úgy, hogy rabszolgaként létezzen.

A két főszereplő élete és a darab időközben összefonódik. Egyszer csak arra döbben a néző, hogy már nem is tudja, hogy a szereplők a darabot próbálják vagy a saját életükről beszélnek. Vonzalom alakul ki a színésznő és a rendező, a színpadra alkalmazó között, de két olyan karizmatikus egyéniség találkozik, akik valamilyen szinten kioltják egymást –  fogalmazott az előadás kapcsán Tege Antal rendező, aki hozzátette: az előadás címéből kiindulva a darabnak van egyfajta istennői szerepköre is, amely arra világít rá, hogy egy férfinak nem érdemes az istennőkkel szórakoznia.

A szereplők – Czitor Attila és Földesi Ágnes Villő – szerint az előadás nagyon komoly mondanivalókat tartalmaz, leginkább a szerelem árnyoldalaira fókuszál.

Vanda..............Földesi Ágnes Villő
Tamás.............Czitor Attila

Súgó - Ügyelő - Rendezőasszisztens:Kiss Kata
Rendezte: Tege Antal

Fordította: Várady Szabolcs

Terrence McNally – David Yazbek: ALUL SEMMI
musical comedy

Rendező: Tege Antal

Több Oscar-jelölés közül a legjobb filmzene kategóriájában nyert szobrot az ALUL SEMMI (The full monty) című film, amelynek színpadi musical-változatát Amerika egyik legjobb drámaírója, Terrence McNally írta, akit többek között a Ragtime, valamint A pókasszony csókja című filmekből írt Broadway-sikerek szövegkönyvírójaként ismerhetünk. A dalok megírására David Yazbeket kérték fel. Az eredetileg Angliában, Sheffieldben játszódó történetet áttették New York államba, Buffalóba.

Két munkanélküli acélgyári munkás siralmas anyagi helyzetéből – és a főszereplő gyermekének láthatási joga miatt – egy különös vetkőző számban látja a kiutat. Később bevonják egykori művezetőjüket is, majd az alkalmi csapathoz szegődik egy öngyilkosságra hajlamos biztonsági őr, egy jó húsban lévő ezermester, végül egy kissé lerobbant, idősödő fazon. Ebben a felállásban készül a társulat „önleleplező” zenés produkciójára, hogy a fiúk levetkőzzék gátlásaikat és feltáruljon a meztelen igazság. És elindulnak ők hatan, kiszuperált szakik, hogy a magazinok címlapjain mosolygók gondtalan világába érjenek. Elragadó, megindító történet a bolondos szervezésről, melynek végén összeáll a csapat. „Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – ALUL SEMMI!”

Reményeink szerint az előadásban szinte az egész társulat szerepet kap, és a teljes háttérszemélyzet is részt vesz benne valamilyen módon.

A Békéscsabai Jókai Színház rövid története

Békéscsabán 1840 óta rendeznek színi előadásokat, és kezdetben itt is vándortársulatok léptek fel, a község erre alkalmas termeiben.

A mai állandó színházépületet –, amit akkor „Vigardának”, vagy Vigadónak neveztek – közadakozásból építtették a csabaiak, Halmay Andor építész tervei alapján Sztraka Ernő városi mérnök irányításával. Az akkori színházterem összesen 600 férőhelyes volt (az állóhelyeket is beleértve). A színházépület megnyitója 1879. március 8-án volt.

Az épületet 1912 őszén Spiegel Frigyes és Englerth Károly építészek tervei szerint, Wagner József vezetésével átalakították. Az ünnepélyes átadás 1913. november 8-án zajlott. Az új terem 630 férőhelyesre bővült, ruhatárakat, büfét és nem dohányzó részt alakítottak ki benne. Kibővítették a színpadot, zsinórpadlást, süllyesztőt szereltek be. Korszerűsítették a világítást és bevezették a központi gázfűtést. Az utolsó nagy renoválása az épületnek 1994-ben fejeződött be. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes.

A színház épületében lévő Vigadó terem a város kulturális életében kezdettől kiemelkedő szerepet töltött be, előadóesteket, koncerteket, bálokat és estélyeket tartottak a csodálatos helyiségben, ahol aranyozott velencei metszett tükrök és intarziás parketta kápráztatta el a közönséget, és ahonnan átjáró nyílik a szomszédos Fiume Szállóba. A II. világháborút úgy-ahogy szerencsésen átvészelve 1953-ban megpecsételődött a Vigadó sorsa. A lebontásra ítélt Apolló mozit helyezték ide, igaz ideiglenesen. Két év alatt teljesen tönkrement. A mozi után ismét a színházé lett a terem, előbb festőműhelynek majd később próbateremnek használták. 1994-ben szinte a színház egészét érintő felújítás történt, melynek során a Vigadó is megújult és ismét pompájában várja a város közönségét. A színházterem jelenleg 420 fő befogadására képes.

A színháznak 1954-ig nem volt állandó társulata, az akkoriban működő magántársulatok szerződtek a várossal egy-egy, vagy egy-két évadra. 1954. szeptember 15-i hatállyal az akkori Népművelési Minisztérium békéscsabai székhellyel, Békés Megyei Jókai Színház elnevezéssel színházat létesített, amely 2012-ig a Békés Megyei Tanács, majd a megyei önkormányzat fenntartásában működött.

Az állandó színház első igazgatója az a Daniss Győző lett, aki magántársulatával korábban is játszott az épületben. Korai halála után, az önálló színház első ötven évében 11 igazgató követte egymást, köztük két olyan kitűnő színész, mint Solti Bertalan és Gálfy László. A Jókai Színház mindegyikük vezetése alatt megtartotta népszínházi jellegét ars poeticájában szem előtt tartva, hogy egy vidéki város egyetlen színházának minden közönségréteg igényét ki kell elégíteni, játszania kell klasszikus és modern drámát éppúgy, mint vígjátékot, operettet és meseelőadást. A színház egyik leginnovatívabb időszaka talán Miszlay István igazgatása alatt volt, amikor is létrehozták, és évekig működtették – a ma már önálló – Gyulai Várszínházat.

Bárki is lehetett azonban az igazgató, bármilyen jó színészek játszhattak a legjobb előadásokban, a Jókai Színház az első ötven évben nem tudta igazán lerázni magáról az „Isten háta mögötti büntetőtábor” címkét, amit a „szakma” és a „szakmai sajtó” az 1956-os forradalom után ragasztott rá, amikor is egymást váltották Békéscsabán a fővárosban nemkívánatos – egyébként kitűnő – színészek, színházi művészek. Bár ebből a helyi közönség mit se vett észre, és boldogan járt a színházba, Békéscsaba hosszú ideig a „színészet Szibériája” maradt.

Így volt ez egészen addig, amíg be nem lépett a színház életébe a 13. igazgató: Fekete Péter, aki szakmai és intézményi kereteket feszegető, innovatív munkahelyi és művészeti vezetőként, a színházat bekapcsolta az országos és a nemzetközi színházi vérkeringésbe, ráirányította a szakma és a kritikusok figyelmét. Egymást követik a közönség és a szakma által elismert előadások. A társulat színészei is évről évre nyernek megtisztelő díjakat. Színházigazgatói munkája mellett mára a magyar színházi élet meghatározó személyiségévé nőtte ki magát. A Magyar Teátrumi Társaság tagjaként, a tagszínházak összefogásával létrehozta a Magyar Teátrum című, havonta megjelenő színházi magazint, amely nem csak a mai magyar lappiacon egyedülálló, de a hazai színháztörténetben se volt még hasonló struktúrában működő újság. A társaság és a lap 2010-ben az ő ötlete alapján hívta életre a Magyar Teátrum Díjat, amelyet a háttérszakmák (súgó, ügyelő, öltöztető, fodrász, színpadmester, kellékes stb.) legjobbjai kapnak meg évről évre, és amelyet már második éve a Jókai Színházban adnak át nagyszabású gálaműsor keretében. 2011-ben az ő irányításával vette működtetésébe a Jókai Színház a Szarvasi Vízi Színházat, amely egy nyár alatt beigazolta létjogosultságát a nyári szabadtéri színházak között.

A megyei önkormányzatok feladatainak átalakulása miatt 2012. január elsejétől a színház Békéscsabai Jókai Színház néven Békéscsaba Megyei Jogú Város fenntartásába került, így a város közel hatvan év után ismét tulajdonosa lett az eredetileg a csabai polgárok összefogásával felépült színháznak.

2016. január 1-jétől az addigi igazgatóhelyettes, Seregi Zoltán folytatja Fekete Péter munkáját a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójaként. Nevéhez fűződik az irodalmi estek, könyvbemutatók, előadóestek megrendezésére is alkalmas Művész Kávéház kialakítása a színház épületében.

Forrás: a színház oldala