Duna Palota programok 2020

Újra nyitva a Duna Palota

Kiállításaink ismét látogathatóak

Szántó János fafaragó művész kiállítása
A kiállítás 2020. augusztus 15-ig, hétköznapokon 9 és 17 óra között látogatható.

Szántó János fafaragó önéletrajza

Kárpátalján születtem 1966-ban. Öt éve élek Budapesten, azelőtt 20 évig voltam református lelkipásztor szülőföldemen.

A faragást 10 évvel ezelőtt kezdtem el, de nem tanultam senkitől. Az első lépésekben vésővel dolgoztam, de hat éve volt egy balesetem és a bal kezemet csuklótól lefelé elvesztettem. Kiváltottam a vésőt más szerszámokra, elektromosokra. Csiszoló, fúró, maró, gravírozó kézi szerszámok, olyan gépek, melyek alkotásra képes kéz és művészi látás nélkül nem működnek. Azért mondom ezt, mert egyszer egy kolléga elismerően nyilatkozott a munkáimról. Mikor megtudta mivel dolgozom, azt mondta, ez nem is igazi faragás. Lehet, hogy nem, legyen az ő hite szerint, én akkor is szeretem csinálni, és sok embernek tetszik.

Egyéni vállalkozóként kezdtem, de itt, Budapesten problémát jelentett egy jó műhely fenntartása. Az egyiket felmondták, a másik túl kicsi, a harmadik meg nagyon messze volt. 2015 augusztusától dolgozom a PALOTA-15-ben, ahol biztosítanak számomra műhelyt és eszközöket egyaránt.

Az eltelt évek alatt kifejlődött a sajátos technikám. Egyre mélyebbre mentem a fában, annyira, hogy át is mentem rajta. A kettőből három dimenzió lett, a téma a fáról a térbe került. Aztán elkezdtem játszani a színekkel, egy kis csiszolással, csúcsfényekkel a dombormű grafikává változott. Most azzal próbálkozok, hogyan fokozhatnám a térhatást különböző rétegek egymásra illesztésével.

Általában keményebb fákkal dolgozom, tölgy, dió, kőris, cseresznye, juhar. Nem kedvelem az agyoncsiszolt felületeket, szeretem, ha megmarad a szerszámok nyoma, s előjön a felsebzett fa érdessége, természetessége.

Szeretem a természetet, a vadakat. Közel húsz évig vadásztam magam is, testközelből láthattam és élhettem át minden mélységét és szépségét. Ma már nem vadászom, de a vadak szeretete megmaradt, s most fába vésve ejtem el őket.

Eleinte csak egyházi, bibliai témákkal foglalkoztam. Készítettem szószéki koronát, különböző templomi díszítéseket, 2 m magas házi áldást, s több száz bibliai idézettel ellátott kisebb, nagyobb képet.

Egyre keresettebbek a családi címerek, melyek különböző méretben készültek a kezem alatt.

A képeken kívül a használati eszközök is érdekelnek, mert fából mindent lehet csinálni.

Most nem fogasra, meg fakanálra gondoltam, hanem például vázára. Mikor elkészítettem az elsőt, mindenki azt kérdezte, vizet lehet-e bele önteni? Hát, ha a boroshordónak, meg a dézsának semmi baja, akkor ez is kibírja, ha megitatják.

Vázák, tálcák, gyertyatartók, polcok, asztalok, tükrök, fogasok, virágtartók, de kicsit másként, mint az Ikeában.

Körülvesz bennünket egy műanyag világ, olcsó, eldobható, ízléstelen. Kidobtuk az életünkből a természetes anyagokat, a követ, a vasat, az agyagot, a nádat, a szalmát, a fát. Pedig aki egyszer a lelkébe fogadta, az nem fogja két év múlva lecserélni. Lehet, hogy drágább, mint a műanyag, de eddig úgy volt, hogy az unokák döntötték el, mi legyen a nagymama öreg komódjával, vagy szúette, kopott asztalával. Jól tették, ha megtartották, mert olyat ma már senki nem tud készíteni. Vagy mégis? Én megpróbálnám…

Mara Kinga festőművész kiállítása
A kiállítás július 8-ig, hétköznapokon 9 és 17 óra között látogatható.

Mara Kinga festőművész
(Budapest, 1980 – )
A Kisképző elvégzése után a MKE-en és a skóciai Edinburgh College of Art-on folytatta tanulmányait. Mesterei Kiss Zoltán, Nagy Gábor és Iain Patterson voltak. 2007-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán.

Művészetére már az egyetemi évek alatt karakteres, egyéni világ volt jellemző. Képein az álom és valóság, érzelmek és történetek egymásba fonódva élnek tovább. Műveiben a hagyományos népi kultúra és kortárs újrafogalmazásuk egyszerre van jelen.

Művészetéről így vall:
“Meghatározó és állandó témám Szűz Mária személye, az anyaság és a szerelem személyes, illetve szakrális értelmében is. Festészetem lényegét érzelmi kötődéseimen túl, hazám keresztény kultúrája jelenti. Inspiráló számomra a magyar népművészet és mintakincs, a templomok kazettás mennyezetei, hímzések, fafaragások mintái, a népi muzsika, a magyar tájak, fények, amik az otthont jelentik … Ezekből szeretnék kortárs festészetet formálni.”

Összetéveszthetetlen festői világa, művészi válasza úgy sajátosan magyar, hogy nemzetközileg is értelmezhető és beágyazott. Alkotásai a külhonban is ismertek, művei éppúgy megtalálhatóak a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum Európai Gyűjteményében, mint az oroszországi M.S. Tuganov Állami Művészeti Múzeum anyagában is.

Két évtizedes pályája egységes szemléletű és konzekvens építkezésű. Munkái kiérleltek, de a művész ritkán lép a közönség elé. Eddigi egyéni kiállításai is egy-egy korszakhatárt jeleztek. Mindegyik időszak más-más inspiráció alatt született: 2003 Magyar Kultúra Alapítvány Háza – skóciai tájak, kelta művészet, 2012 Forrás Galéria, – kínai utazás és az anyaság, 2013 Vörösmarty Színház Forrás Galériája – magyar népi motívumok, mennyezet kazetták, 2018 Józsa Judit Galéria – Egy asszony című kiállítás, erdélyi utazások, Mária kegyhelyek.

Számos csoportos kiállítás résztvevője, munkáit megismerhette a közönség a Kárpát-medence, Kelet-Európa, illetve Ázsia múzeumaiban.

Díjak :
2001. Erasmus ösztöndíj
2004. Tóth Menyhért-díj
2018. NKA alkotói támogatás
2019. XXII. Országos Portré Biennále Bronz diploma

Forrás: A Duna Palota honlapja