Kontyvirág tanösvény Lakitelek, ökotúra a Duna-Tisza-közén, a Kiskunsági Nemzeti Parkban

Állomások:

1. Szikra és az Alpári – rét
2. Fűz – nyár ligeterdő
3. Tölgy - kőris - szil ligeterdő
4. Majális rét
5. Földtani jellemzők

• Hossza: 3500 méter
• Nyelve: magyar
• Az útvonal jelzése: sárga félkör
• Bejárható: egész évben

Megközelítés: A Lakitelek-tőserdei üdülőtelep Kecskemétről a 44. számú főúton és vasúton is elérhető. A tanösvény a tőserdei híd mellett indul.

1. Szikra és az Alpári rét

A Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb területe (1039 ha). A festői szépségű nemzeti parki egység a szikrai holt-Tiszából, az azt kísérő liget- és láperdőkből, ártéri mocsarakból és mocsárrétekből áll.

A magasabb térszintek a Tisza mente ma már ritka tölgy - kőris - szil keményfa ligeterdejét őrzik. aljnövényzetében él az alföldön ritka kontyvirág. madarai közül érdekes színező elem a szürke küllő és a fekete harkály.

Az árvízjárta, vízparti területek maradványerdeje a fűz- és nyárfákból álló puhafa ligeterdő, mely baglyok és ritka denevérek otthona.

A nyílt vízfelületek, morotvák szép növénye a tavi- és tündérrózsa. e területek ritkaságnak számító lakója a réti csík. a fokozottan védett alpári-réten a gémfélék fészkelő telepe található.

A terület a kijelölt túraútvonal mentén, szabadon látogatható.

2. Fűz–nyár ligeterdő

Az alacsonyabb vízparti térszintek jellegzetes növénytársulása. A puhafa ligeterdő jellemző fajai a fehér fűz, melynek vesszőjét egykor kosárfonásra használták, valamint a szürke- és fekete nyár. Aljnövényzetében májusban bontja szirmait a nyári tőzike, s összefüggő foltokat alkot a hamvas szeder és a farkasalma. A ligeterdő rétjein él a kárpát-medence bennszülött növénye a tiszaparti margitvirág.

Az odvas faaggastyánok a denevérek és baglyok otthona. itt építi meg mohafészkét az erdei pinty, s az alföld ritka fészkelője a vörösbegy. a füzek korhadó odvaiban költ a tőkés réce tojója. a halvány geze csak nemrég jelent meg a Tisza menti füzesekben.

3. Tölgy - kőris - szil ligeterdő

A fűzligetek továbbfejlődésének eredményeként kialakult keményfa ligeterdő a magasabb térszintek jellemző erdőtípusa. Az idős kocsányos-tölgyesek cserjeszintjében a fagyal tömeges, de szép foltjait találhatjuk itt a kecskerágónak, s a veresgyűrűs somnak. Az erdőszegélyek növénye a fekete bodza és a kökény. Gyepszintjében a sárga virágú salátaboglárka, s az erdei szálkaperje találja meg életfeltételeit. Tavasszal, még a lombkorona záródása előtt virágzik az Alföldön ritka kontyvirág.

A buja aljnövényzet fészkelő madara a fülemüle. A bokrok ágrengetegében építi fészkét az énekes rigó és a tövisszúró gébics. Az idős fák odvaiban költ a fekete harkály és a szürke küllő.

4. Majális rét

Az Alföldre egykor kiterjedten jellemző tölgy ligeterdők napjainkra, csak kisebb foltokban maradtak fenn. A Majális rét még az eredeti, tisztásokkal tarkított erdők emlékét őrzi. Az idős kocsányos tölgyek elszáradt ágaiban fúrja járatait a nagy hőscincér lárvája. A lombkorona takarásában a rózsabogár él. A galagonya fehér virágán a díszes darázscincért pillanthatjuk meg, s itt szövi hálóját a darázspók. A farkasalma - mely nevét termésének jellegzetes alakjáról kapta – a farkasalmalepke hernyójának tápnövénye. A napsütötte rét a rókalepke a bogáncs- és sáfránylepke valamint a nappali pávaszem kedvelt tartózkodási helye. A tanösvény elhalad a Kontyvirág Erdei Iskola mellett.

5. Földtani jellemzők

A Duna – Tisza közi homokhátság találkozik itt a Tisza – völgy mélyebb fekvésű területeivel. A térség altalaja dunai eredetű homok, s erre települt rá a tiszai öntéstalaj. A magasabb térszinteket sorokba rendeződött homokbuckák alkotják.

A felszínalatti vizek a mélyebben elhelyezkedő folyóvölgyek felé mozognak, s az eltérő szerkezetű és felépítésű üledékes kőzetek rétegtani határán gyakran a felszínre törnek. Így természetes úton talajvízforrások keletkeznek. E források a csapadékviszonyoktól függően időszakosan el is apadhatnak.