Szabadulás az ital rabságából, avagy hogyan küzdöttem le az alkoholfüggőséget?
“Szerencsés ember az, aki soha életében nem tapasztalja meg, hogy milyen amikor kicsúszik az irányítás a kezéből, és masszívan függővé válik az italtól vagy bármilyen más élvezeti szertől.
Mi azonban, akik ezt átéltük, megjártuk a poklot, és egy bizonyos pontig azt hittük, olyan mélyen vagyunk, ahonnan már nincs visszaút. De ahogy mondani szokás, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Most már én is ebben hiszek. Hisz szerencsére léteznek olyan rehabilitációs intézmények mint például a Swan Lake Központ, melyek intenzív terápia keretében segítenek a bajba jutott embereknek.
Hogyan siklott félre az életem?
Sikeres karrier, szerelem, házasság, szép ház, anyagi biztonság… Azt hiszem, mindenki ilyen életről álmodik. Nekem egy ideig tényleg részem is volt benne. De aztán valahol, valami félresiklott. A munka túlságosan stresszes lett, a kapcsolatom pedig szép lassan elkezdett kihűlni.
Talán ott dőlt össze minden, amikor egy este a feleségem bejelentette, hogy válni akar. Aznap éjjel bánatomban nagyon részegre ittam magam, és onnantól kezdve gyakorlatilag nem volt olyan nap, hogy ne fogyasztottam volna alkoholt. Jobb időszakaimban csak egy sört és 2-3 felest, a rosszabb napjaimon pedig addig ittam, amíg a tudatomnál voltam.
Akkor kezdtem rájönni, hogy baj van, amikor egy komolyabb megfázás miatt pár napig nem kívántam az italt. Bármennyire is próbáltam tagadni, végül el kellett ismernem, hogy a kézremegés, a fejfájás, az ingerlékenység és a szédelgés bizony nem a nátha miatt van, hanem elvonási tünet. Ekkor nagyon megijedtem, és egy barátom biztatására elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Jelentkeztem tehát egy bentlakásos terápiára.
Érkezik a segítség
Az első kapcsolatfelvételnél még nagyon izgultam, de hamar elpárolgott a félelmem. Rövid időn belül kaptam időpontot egy online konzultációra. A terapeuta, akivel beszéltem, nagyon kedves volt, azt mondta, hogy az első lépést máris megtettem azzal, hogy beismertem, segítségre van szükségem, és felkerestem őket.
A beszélgetés során éreztem, hogy figyelnek rám, és törődnek velem. A szakember végül egy 6 hetes bentlakásos terápiát javasolt, amire természetesen azonnal igent mondtam.
Még leegyeztettük a központba való beköltözésem időpontját, illetve eleget tettünk a papírformáknak is. Végre elkezdődött valami! Izgatottan vártam, hogy eljöjjön a Nagy Nap.
Egy új élet kezdetén
Nem mondom, hogy nem volt bennem bizonytalanság aznap, amikor megérkeztem a központba. A kezdeti feszültség viszont hamar elillant. A hely ugyanis egyáltalán nem hasonlít kórházra, inkább olyan, mint egy panzió. A szobatársaim és a többi beteg is kedvesen fogadott, senki sem ítélt el, vagy szólt meg azért, mert gondjaim vannak az itallal. Itt mindenki sérült, egymást támogatva gyógyulunk.
A terápiák során sok minden napvilágra került, olyan belső traumák, amiknek nem is voltam a tudatában. Ez a pár hét megváltoztatta az életem. Immár jó ideje tiszta vagyok, és mostanra újra boldog párkapcsolatban élek.”
