Presser Gábor szerint „Az eredeti gondolat az volt, hogy jó lenne, ha létezne a magyar dal napja, ugyanúgy, ahogy a színházi szakma és sok más művészet vagy céh is megtiszteli önmagát. Milyen jó lenne, ha ehhez hasonlóan a zenészeknek is lenne egy önmaguk számára fenntartott napjuk. A magyar népdalok, a Rózsavölgyi Márk-dalokon át a XX. század első felének zseniális kupléi, az irodalmi kabarék versmegzenésítései, vagy akár az Ady-Reinitz-dalok, a harmincas évek filmdalai, a későbbi évtizedek táncdalai, de elsősorban az utolsó öt évtized, és ezen belül is a magyar beatkorszakkal érkező dalok ott élnek az emberekben. Egy olyan – nemrég még virágzó – dalkultúra részei, amely félő, hogy lassan elsorvad." A Magyar Dal Nonprofit Kft. bevezette a Magyar Dal Fővárosa címet, mely a kezdeti sikerek után – anyagi fedezet híján – a kft.-vel együtt megszűnt. Így történhetett, hogy az utóbbi években Presser eredeti gondolatához közelebbi programok valósulnak meg. „Az emberekben élő dalok" felidézése, a közös éneklés, a közösségi élmény került a rendezvények középpontjába. A legtöbb helyen a helyi művészek tartanak ingyenes örömzenét a magyar dal szerelmeseinek.
Kép forrása: Pixabay.com
Megosztás
