Látnivaló

A Világörökség részét képező felszín alatti világ legjelentősebb képviselője a 25 km összhosszúságú Baradla-Domica barlangrendszer, melynek 5,3 km-es szakasza a Domica-barlang, Szlovákiában található. A több bejárattal nyíló Baradla nemcsak a térségnek, de hazánknak is legkiemelkedőbb - képződményekben leggazdagabb - barlangtani értéke. A barlang ősidők óta nyitott természetes bejárata Aggtelek határában messziről látható, a több mint 50 m magas sziklafal tövében nyílik.

A Baradla Galéria célja a képzőművészet eszközeivel is közkinccsé tenni a természet csodáit, mely Jósvafő és Aggtelek térségében oly pazar bőséggel nyűgözi le a vendégeket. A magángyűjtemény a barlangvilág ihlette művészi alkotásoknak ad otthont. A kiállítás alapját a Budapesti Barlangtani Intézet által szervezett képzőművészeti alkotótáborok tagjainak munkái képezik. A galéria előzetes bejelentkezés alapján egész évben, ingyenesen látogatható.

A Szekszárdtól 6 km-re keletre, a Szilágyi-fok mentén, a Sió töltéséhez közel kialakított sétaúton a látogatók megismerhetik a jellegzetes ártéri és ártéri-erdei élőhelyeket, valamint az ottani élővilág legjelentősebb fajait (pl. zöldes sarkvirág, májusi gyöngyvirág, fehérfűz, vénic- szil, szürke gém, az egerészölyv, vidra, hód). A tanösvény megközelíthető az Országos Kék Túra útvonaláról gyalog és kerékpárral, de közúton is könnyen elérhető. A tanösvény a Duna- Dráva Nemzeti Parkban, a gemenci tájegységben található. A tanösvény 2 km hosszú.

I. András király feleségével, a kijevi Anasztáziával együtt keleti papok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Egy csoportjukat az Óvár keleti oldalába, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító. A barátlakások a kikötőből érhetők el, tábla is jelzi az irányt.

A Barcsay Terem a magyar művészeti felsőoktatás egyetlen nagyméretű kiállítótereként kiemelkedő szerepet játszik magyar és nemzetközi viszonylatban is.

A Barka Állatsimogató a háztáji állatokon kívül néhány különlegesebb állatfajjal is megismerteti a látogatókat. Vannak itt juhok, kecskék, birkák, baromfik, fürjek, mangalicák, csüngőhasú malacok, lámák, szamarak, nyulak, zebu, szarvasmarha és teknős. Az állatok egy része szabadon közlekedik az állatsimogatóban, a zárt karámban lévőkhöz nem lehet bemenni, azok csak a karámon kívülről simogathatók és tekinthetők meg.

A látogatóközpontban a Körösök szabályozását, élővilágát, valamint a halászat történetét bemutató interaktív kiállítás biztosítja a szórakoztató ismeretszerzést, az udvaron pedig egy szabadtéri kiállításon különféle halászati eszközöket tekinthetnek meg. A foglalkozásokon vízparti növényekből készíthetnek népi játékokat a gyerekek.

A Sáfrány utca összefüggő barlanglakásai a helyi önkormányzat tulajdonában vannak, helyi védelem alatt állnak. A barlanglakásokban kialakított helytörténeti gyűjtemény és az épített örökség együttese nyújt egyedi élményt az idelátogatóknak. Részei a népi bemutató helyiségek, kézműves műhelyek, népi kézművességet oktató termek, borbemutató termek, és a domboldalban egy kis szabadtéri színpad. A Tarna völgyétől Miskolcig terjedő Bükkalja vidékének felső rétegét képező tufakő könnyen vágható, jól faragható. Természetes állapotában jó vízzáró. A Bükkalján ma 18 barlanglakásos település ismert. A 19. sz. közepén 33 barlanglakás volt található Egerszalókon. Némelyiket még a 60-as években is lakták, vannak amiket ma is használnak pl. nyári konyhának.

Hazánk dél-bükki jellegzetessége volt egészen az ezredfordulóig, a barlangházakban, barlanglakásokban való élet. Valószínűleg a domborzat és a szegénység kényszerítette arra az itt élő gazdákat,hogy a pincéjüket úgy alakítsák át,hogy az lakóotthon céljára is alkalmas legyen. A könnyen faragható riolittufába a gazdák saját maguk építették lakásaikat. A falu vezetése az idegenforgalom számára alakította ki a múzeumi célra helyreállított, hazánkban egyedülálló barlanglakás tájházat.

A 18. század végén Bonyhád mezővárosban nyitotta meg a Dél-Dunántúlon a hódoltság utáni első orgonaépítő műhelyt Róth József.