Tájház

Az algyői Kastélykert utca 42. szám alatti tájház épületének egy helyiségében eredetileg kovácsműhely működött. A XX. század elejétől Elekes László kovácsmester és családja élt és dolgozott benne. Napjainkban a Tájházban látható kiállítás Algyő életét mutatja be az 1930-as és 70-es években. A vendégek megismerkedhetnek a Tájház Világok Határán 1930-as évek, 1970-es évek c. állandó kiállításával. Az interaktív elemekkel és dokumentumfilmekkel színesített kiállítás bemutatja az algyői népéletben olyan jelentős Tisza kincseit és veszélyeit is. A kiállítás további termei az 1930-as évek Algyőjét jelenítik meg, majd az olajbányászat megindulását, ami a falu lakóinak életét az 1970-es évekre jelentősen megváltoztatta. A foglalkoztató terem alkalmas kézműves programok és egyéb rendezvények, előadások lebonyolítására.

Néprajzi gyűjtemények közé tartozik a Dunaegyházi Szlovák Tájház, amelyet 1982-ben adtak át. A nádfedeles felújított épületben kiállították a helyi népművészet darabjait, aminek segítségével nyomon követhető az ide települt emberek használati tárgyainak fejlődése, az egykori életmód változásai. Kétévente szlovák nemzetiségi fesztivált rendeznek a településen, ilyenkor különösen sokan keresik fel a tájházat.

A ház első szobájában és konyhájában az 1930-as éveket bemutató lakásbelső tekinthető meg. A szobában az akkori szalmazsákos ágyak, sublót, szekrények - bennük gazdag textil gyűjtemény- bölcső, vaskályha, varrógép és szentképek találhatók. Az eredeti horvát népviseletet két beöltöztetett bábun mutatják be. A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2004-ben Az év tájháza címmel jutalmazta. A tájház állandó kiállításán a látogatók archív felvételek, fotók és hanganyagok segítségével ismerhetik meg a helyi, horvát nemzetiségi kultúrát és a helytörténeti érdekességeket. A pajta mögött szabadtéri színpad és nézőtér várja a koncertre, színházi előadásokra, táncbemutatókra érkezőket. Az udvaron fedett foglalkoztató épült kültéri kemencével, a pajtában pedig a térségre jellemző mezőgazdasági foglalkozások eszközeit tekinthetik meg a látogatók.

A település főutcája mentén, enyhén emelkedő terepen, az utcavonaltól beljebb, azzal párhuzamos hossztengellyel épült, szabadon álló, deszkakerítéssel körbevett lakóház és gazdasági épület.

A tájház épülete tömésfalu, 1900-ban épült, döngölt padlója ma is látható. A lakóház négyosztású, a konyhába belépve az utca felőli oldalon látható a tisztaszoba, az udvar felőli oldalon pedig a lakószoba, a kamra pedig külön bejáratú a lakóház utolsó helyiségeként, ahol a padlásfeljáró is található. Az épület folytatásában egykor kőből épült istálló és pajta is állt, de ennek már csak a romja látható, egyedül a kerekes kút helyreállítása történt meg. A konyhában található mászókéményes kemence üzemképes, aljában vízmelegítő katlan is látható, de csikótűzhellyel is rendelkeznek. A padláson egykori szabad kéménynek nincs nyoma, a ház már eredetileg is mászókéményesnek épülhetett.

A kisújszállási Tájház a város egyik legrégebbi lakóháza. Építését a családi emlékezet 1676-ig vezeti vissza. Tulajdonosa 1995-ig az Ábri család volt. A ház 1995 óta népi műemléki épület, 1997-től áll Tájházként, időszaki kiállítóhelyként az érdeklődők rendelkezésére. A Tájház előzetes bejelentkezéssel látogatható. A kisújszállási lakosoknak ingyenes a belépés.

A talpasház 1889-ben épült. Építési stílusával, építésének módjával őrzi a Rinya menti táj építészeti emlékét. Az épületben kapott helyet a község helytörténeti, néprajzi gyûjteménye, amely korhûen berendezett épületbelsõben mutatja be a régi idõk használati eszközeit.

Itt élt az Irinyi család, Irinyi János a gyufa feltalálója és testvére Irinyi József az 1848-49-es forradalom- és szabadságharc márciusi ifjainak jeles alakja. Nekik állít emléket az Irinyi emlékszoba.

A megyaszói tájházban helyismereti gyűjtemény tekinthető meg.

A Művelődési Ház parkjában álló tájház az itt élő emberek egykori életvitelébe nyújt betekintést. Látogatható hétköznap a művelődési ház nyitvatartási idejében, vagy bármely más időpontban előzetes egyeztetés alapján.