Csók István Emlékház

Az állandó kiállítás

A tágas kertben álló, eklektikus stílusú kúriában 1962-ben nyílt meg a művész emlékkiállítása. Az épület 2013-ban történt felújítását követően, 2016 januárjában megújult az állandó kiállítás is.

A kiállításon szereplő műtárgyak java része – festmények, bútorok és egyéb személyes tárgyak – 1962-ben a festő lányának, Csók Júliának a nagylelkű ajándékaként kerültek az emlékházba. Ezt a hagyatékot egészítettük ki tárlatunkon a Magyar Nemzeti Galéria néhány szép festményével. Az itt szereplő műalkotások csupán egy kicsiny szeletét teszik ki a művész majd nyolc évtizedet felölelő, hatalmas életművének.

Csók István főműveit hazai jeles közgyűjtemények őrzik (többek között a Magyar Nemzeti Galéria és a Szent István Király Múzeum), de számos jelentős alkotása lelhető fel magángyűjteményekben is. Kiállításunkon a művész életét illusztráló archív fotókat és dokumentumokat is bemutatunk.

Csók István festészete

Csók festészetének máig tartó varázsa abban rejlik, hogy az általa teremtett világ problémamentes, idilli. Hosszúra nyúlt festői pályájának vezérmotívuma a női akt, amely legtöbbször önmagán túlmutató szépség megtestesítője. Szakmai hírnevét a 19. század végi, finom naturalista népéletképeivel alapozta meg (Szénagyűjtők, Úrvacsora). Évekkel később visszatért a népies témákhoz, igyekezvén megteremteni festészetével a „magyaros stílust”. Rövid időre a szimbolisták (Árvák), majd a Fauve-ok inspirálták művészetét (Tulipános láda), ám festészetére tartósan a francia impresszionisták, különösen Monet és Renoir hatottak. Legszebb példái ennek tájképei: a víztükrön villódzó, szemkápráztató fények, valamint a derűs élet helyszíneként ábrázolt, idealizált kertek megfogalmazásai.

Az életmű kiemelkedő darabja a kislányáról, Züzüről készített portrésorozata, melyen a gyermeki lét önfeledt boldogsága jelenik meg a maga természetes egyszerűségében. A 20. század egyik legjelentősebb magyar képzőművésze,az életöröm festője 96 éves korában, 1961. február 1-jén hunyt el Budapesten.