Turai Tájház (Falumúzeum)

1985 tavaszán került egy megfelelőnek ígérkező, századelőn épült, örökös nélkül maradt porta állami tulajdonba, s így a turai Nagyközségi Tanács gondozásába. Sára Ferenc tanácselnök vezette a művelődési házban működö Kék Szivárvány Népdalkört, mely az épület felújítását végző társadalmi munkacsoport legfőbb bázisa volt. A jelenlegi kiállítási és leltári anyag túlnyomó részét az első gondnok, Szilágyi Gáborné gyűjtötte össze. A vagyoni helyzete szerint középparaszti lakóház hagyományosan háromosztatú: utcára néző tisztaszoba, konyha, hátsóház. A főépület mögött külön bejáratú gazdasági helyiségek vannak. Az épületegyüttes nádfedeles, sárfalas, deszkaoromzatú, deszkakerítéses, udvarán gémeskúttal és itatóvályúval. A tisztaszoba jelentős darabjai a búboskemence, a vetett ágy, a tulipánosláda, a népviseletekkel gazdagon megrakott sublót, a szent sarok berendezési tárgyai, a lócák, az öreg székek és a bölcső. A falakat tükör, üvegre festett szentképek, katonaemlékek, családi fotók, festett portrék, tányérok és bögrék díszítik. A konyhában van az indófli (szabadkémény), a rakott falimasina az edényekkel, a tányéros falipolc, a vízlóca és a konyhakasznyi. A hátsóházban jelenleg a szövőszék, a ropka és a guzsaly került felállításra, s emellett egy állandó kiállítás látható népviseletes bábukból, ill. eszközös népi gyermekjátékokból. Az udvari bejáratú kamrában láthatók a boroshordók, vájlingok, tárolóedények, mérőeszközök, a kenyérsütés, disznóvágás kellékei. Ezt követően helyezkedik el az istálló a jászollal, szénaráccsal, fejőszékkel, egyéb tehén- és lótartó szerszámokkal. A hátulsó fészerben a szántás-vetés, a kendertermesztés eszközei vannak egyéb kerti szerszámokkal együtt.