Mágocs

Mágocs nagyközség a Hegyháton, Baranya megye északi határánál található, lakossága 2552 fő, névadója az egykori birtokos Szente Maguch nemzetség. A Sásdi kistérséghez tartozik. Az első régészeti leletek az újkőkor idejéből valók. A településről szóló első írásos emlék 1251-ből származik, ekkor bencés apátság volt e helyen. A terület birtokát később pálosok szerezték meg. 1882-től a Vallásalap lett a község birtokosa. A településnek világi földesura nem volt, ezért nem épült itt kastély vagy kúria. A törökdúlás idején a község csaknem teljesen elpusztult, majd a XVII. század végén a pálosok magyarokat és szerbeket telepítettek be. A település fejlődése az 1700-as években kezdődött a nagyszámú német lakosság betelepítésével. Mágocs a XIX. század elejére a környék legnagyobb településévé, központjává vált, 1816-ban mezővárosi rangot kapott és a Hegyháti járás székhelye lett a közigazgatás 1850-es átszervezéséig. A német lakosság a mezőgazdaság mellett sokféle kézműves mesterséget is hozott magával, ennek eredménye a 13 céh megalakulása és a település céhközponttá válása. Mágocs iparának hírnevét növelte Unger Miklós orgonaépítő-mester és fia, Endre. Az Unger család 1836-ban alapította vállalkozását, s közel száz évig, Unger Endre 1931-ben bekövetkezett haláláig folyt az orgonaépítés Mágocson. 1887-ben a meglévő iparos tanonciskola mellett megkezdte működését a megye első agyagipari iskolája. Az oktatást könyvtár és egy teljesen felszerelt mintaterem-műhely is segítette. A mágocsi fazekasok termékei messze földön híresek és keresettek voltak. A II. világháború után az úgynevezett lakosságcsere során 1800 németet üldöztek ki a községből, helyükre 600 főt telepítettek be a felvidékről. Mágocs, mint a mikrotérség gazdasági, oktatási, egészségügyi és közigazgatási központja 1982-ben kapott nagyközségi címet. Napjainkban mintegy 170 társas-, és egyéni vállalkozás működik a teljes infrastruktúrával rendelkező, szép fekvésű településen.