Helytörténet

A múzeum a 18. században épült egykori evangélikus lelkészlakban nyílt meg, a várossá nyilvánítás 30. évfordulóján, 1989-ben. Feladata bemutatni Ajka város múltját és jelenét.

Abaúji Múzeum. 2005. március 1-jén egyesült két gyűjtemény, a telkibányai Ipartörténeti Gyűjtemény és az addig forrói székhelyű Abaúji Múzeum. Gyűjteményét elsősorban Abaúj paraszti kultúráját idéző néprajzi tárgyak alkotják.

Az Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény és Iskolamúzeumot Budapesten a 11. kerületben találjuk, a Pentele utca 8-as szám alatt. Az albertfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola közel öt éves gyűjtőmunkájának gyümölcse látható a múzeumban, mely 1980. március 15-én alakult.

Segesd szívében a postaépület szomszédságában van az Árpád-házi Szent Margit Múzeum és Könyvtár. Segesd gazdag történelmi emlékekben, az ásatások feltárták az ispánsági központ csaknem egészét, s jelentős leletekre bukkantak. A múzeum a XIX. századi uradalmi malomépületben kapott helyet, amely műemlék épületi védettséget kapott. A háromszintes épületben - csaknem kilencezer kötetes - könyvtár van, az emeleten pedig a kiállítások kaptak helyet, ahol az ásatási leleltek bemutatása mellett egy kovács- és fazekasműhely rekonstrukcióját is elkészítették a szakemberek.

Az ország egyik legnagyobb régészeti magángyűjteménye, melyet Dr. Csanády György orvos (1930-1996) hozott létre több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként. A gyűjtemény alapját mórágyi körzeti orvosként vetette meg, ahol a település melletti őskori telep anyagát gyűjtötte, majd Bátaszékre költözve, a kis múzeum a távolabbi környékről is gazdagodott.

Az egykori mészárszéket Petőfi Sándor édesapja, Petrovics István bérelte 1841 és 1844 között. A megújult tárlatban helyett kapott Dunavecse történelme és a látogatók betekinthetnek a Petrovics család életébe. Továbbá több érdekes történetet hallhatnak Petőfiről is.

A múzeum állandó kiállítása: Hévíz évezredei - régészeti kiállítás. A római hadsereg évszázadai címmel tekinthető meg időszaki kiállítás.

Varsányban, az ó-faluban régi építészeti stílust tükröző parasztházak állnak, ezek egyikében található a Falumúzeum. Ez az épület egyedülálló, nincs több ilyen a faluban. A ház 1895-ben épült, utolsó tulajdonosa, Szép Erzsébet (Bözsi néni) a településnek ajándékozta. A szépen felújított épületben készült állandó kiállítás bemutatja az itt lakó emberek életmódját, használati tárgyait, szokásait. A kiállítás a helyi, hagyományos használati eszközökből áll, melyek az adományozó hagyatékából és a helyi lakosság felajánlásaiból áll.

Az épület, melyben kiállítás látható eredetileg szerb elemi népiskola volt és 1910 táján épült. A tetszetős stílusban megépült iskola nagyobbrészt oktatási célt, részben pedig a tanító szolgálati lakásául szolgált. Akkor a tanítás nyelve községünkben a lakosság számarányának megfelelően, német - magyar, míg a szerb iskolában szerb - magyar volt. 1922 után Somberekről elköltöztek a szerbek, így a gyermekek létszáma is megfogyatkozott. Az 1930-as évek végén már nem jegyeznek szerb iskolást a felmérések. 1938-ban az iskola épületét a római katolikus egyházközség vette bérbe, s tovább tanítottak az épületben. A II. világháború után, 1948-ban államosították az épületet. Változatlanul iskolaként, majd tornateremként használták. Somberek Község Önkormányzatának döntése alapján az épület teljes felújításra került. Az eredeti állapotába visszaállított épületben, a `Hagyományok Házában` jelenleg a falunkban élő népcsoportok történetének kialakítása tekinthető meg.

Az egykori Ménesparancsnokság klasszicista stílusú épületében látható tárlatot előkészítettsége, szakszerűsége és tudományos igényessége miatt városi múzeumnak is nevezhetjük. Ehhez az itt látható anyag jó alapul szolgál. A kiállítás a régészeti leletektől a középkori okleveleken és más írott források fotómásolatain, térképeken, az egykori Batthyány kastélyból származó tárgyakon, pl. a híres ménes egykori verhetetlen lovának, Buccanernek a csontvázán, az általa és utódai által elnyert serlegeken át kellő részletezettséggel és változatossággal, mégis sűrítve tárja látogatója elé Kisbér történetét. Egyháztörténelmi tabló, a 19. század második felétől működő civil szervezeteket bemutató fotók, szövegrészletek, festmények színesítik az így felvázolt, jól dokumentált történelmi folyamatot.