Nevezetesség

1910-ben épült szalagtelken, fésűs beépítésű. a telket gazdái a falu építkezési szokásainak megfelelően építették be, de alkalmazkodtak a telek szokatlanul nagy méreteihez (ez volt a legnagyobb porta Recsken). Megépítették a telek bal oldalára a lakóházat, a ház mögé, a vele egy vonalban gazdasági építmények kerültek (sertésól, istálló, magtár). A lakóház tehát szinte eredeti formában megmaradt, ezért külsején alig kellett változtatni. Az utcára néző véghomlokzat egykor díszesebb lehetett. A faoszlopos tornácot Bódi virág Ignác faragta.

A Tájház berendezése a XX. század elejének, valamint az 1920-as, 1930-as évek lakókultúráját, bútorzatát, viseletét, valamint konyhai és gazdálkodási eszközeit mutatja be. A fotó- és iratgyűjteménnyel kiegészített gazdag kiállítási anyag hitelesen mutatja be a XX. Század elejének paraszti életmódját.

A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság által létrehozott TÁJVÍZHÁZ kiállítás a Körös–vidéki tájról, vizeiről, természeti értékeiről, valamint a gyógyfürdőzésről és a népi gyógyászatról mutat be hasznos ismereteket a nagyközönség számára, szórakoztató, élményt adó módon. A bemutatóházban kisebb konferenciák és időszakos kiállítások megtartására is lehetőség van.

A festői szépségű Veszprém megyei faluban, Bakonybél Tájházában Takács János pápai magángyűjtő anyagából nyílt nosztalgia kiállítás. A tájház kiállítóhellyé átalakított torkospajtája sajátos környezetet ad az 1960-80-as évek jellegzetes tárgyainak, játékainak, a korabeli életmód eszközeinek. A mára már sokezressé bővült gyűjteményben a játék számos műfajával találkozhatunk, lemez autókkal, társasjátékokkal, fajátékokkal, hadijátékokkal, könyvekkel, triciklikkel és pedálos autókkal. A játékok mellett egyéb hétköznapi használati tárgyak idézik fel a közelmúlt mindennapjait. A látogató vagy emlékezik, vagy meglepődik és csodálkozik a múltnak ezeken a szeletkéin. De az biztos, hogy ez a kiállítás legalább négy generációt nem hagy hidegen.

Taksony értékes hagyományait megörökítő, őseink emlékét őrző falumúzeuma 1994-ben nyitotta meg kapuit a Takosonyi Dunamenti Svábok Baráti Köre kezdeményezésére, akiknek alakulásuk óta legfontosabb célkitűzése a sváb hagyományok, emlékek ápolása.

Az előkertes beépítésű telek hosszanti oldala mentén húzódik a 18 m hosszú, 5 m széles műemlékvédelem alatt álló lakóház, mely jelenleg Tájházként működik.

1853-ban Benked István építette, talpas-vázas falszerkezetű, karós sárfalú. Zsúpfedele alatt szoba, szabadkéményes konyha és hátsó szoba nyílik az itt pitvarnak nevezett fatornácra. Az 1853-ban épült talpasház a délnyugat-dunántúli hagyományőrző, ún. faházövezet, ezen belül a református Szigetvidék tipikus épülete. A Benked család lakta generációkon át. Berendezése a 20. század eleji hagyományos lakásbelsőt szemlélteti. A ház mögött áll a talpas kisház, amely 1855-ben lakásnak épült, és 1916-ban telepítették ide. A telek végén istállós pajta látható gazdasági eszközökkel.

A Táncsics Mihály Emlékházban 2 állandó kiállítás is látogatható Ácsteszéren. Táncsics Mihály Ácsteszéren született, utoljára 1877 őszén, 79 éves korában járt itt. Sok időnek kellett eltelnie, míg Táncsics szülőháza emlékmúzeum lehetett, mert a ház egészen 1969-ig lakóházként működött. Végül 1971. március 15-én nyílt meg a Táncsics Mihály Emlékmúzeum. Az épület a nyugat - magyar típusú oldaltornácos formáját 1910 körül történt átépítésnek köszönhetően nyerte el. Legutóbb 2006-ban újult meg. A korhű felújítás során többek között az épület új tetőt kapott, de megmaradtak az eredeti ablakok, a nyitott, szabad füstű kémény, és helyreállították az agyagpadlót is.

Jászapáti egykor tanyaközpont volt - csaknem 500 tanyával -, amelyre a Tanyamúzeum ma is emlékeztet. Az utókor számára őrizték meg a hajdani 8-10 holdas jász paraszt egykori, ma is hűen berendezett tanyáját, amely a termelőszövetkezet udvarán berendezett Tanyamúzeumban látható.

A településen jelentős építészeti értéket képvisel a Hegysor XVIII-XIX. században épült parasztházaiból kialakított skanzen, mely legfőbb vonzerőnk turisztikai kínálatunkban, s amely bejegyzetten is a kulturális örökség részét képezi. Az értékes épületeket 1970-ben nyilvánították védetté.