Beregi Múzeum látogatás Vásárosnaményben

Nyitva tartás november 1-től március 31-ig:

hétfő – péntek: 08.00 – 16.00
szombat – vasárnap: zárva

Állandó kiállítások

A "Tiszteletes Úr" - Csiszár Árpád emlékszoba

  Csiszár Árpád református lelkész, múzeumszervező és alapító Fülesden született 1912. március 8-án. A teljes elhívatottsággal végzett  lelkészség mellett a teológiai, hitbeli kérdésekkel párhuzamosan, vagy még inkább azzal együtt  egy életen át kutatta múltunkat. Ahol hosszabb, rövidebb ideig letelepedett vagy csak megfordult, első dolga volt szemrevételezni a helyet, annak múltját, kezdve az eke által a földből kifordított emlékekkel, a természeti adottságokon át a családi társadalmi kapcsolatokig, az ember tárgyi kultúrájáig.

Családi felvétel  Fiatalkori Szamos-parti megfigyelései ösztönözték arra, hogy az őskorról minél többet tudjon; így hallgatta debreceni teológus korában a teológia mellett az egyetemen Dr. Roska Márton régészprofesszor előadásait,  vagy ezért lett  szinte mindennapos vendége  a debreceni Déri Múzeumnak, amelynek akkor  Dr. Sőregi János régész volt az igazgatója.  A környezete titkainak megfejtése irányította a figyelmét az egyetem földrajzi, történeti és filozófia tanszékeinek szemináriumaiba is.

Tákosi kazettás mennyezetTákosi kazettás mennyezet  Míg régmúltunkra az egyetemi kurzusok, a népünk kultúrájára maga a falu tanította. Szamostatárfalva, ahová a gyermek és ifjúkor kötötte, majd sorban állomáshelyei, ahol hosszabb, rövidebb időt töltött; Bátyú, Nádudvar, Halmi, Kisbábony, Somkerék, Magyarköblös, Mérk, Tákos, Gergelyiugornya. Mindig a forrásból indult ki és csak az után vette kezébe a szakirodalmat. Megfigyeléseit mindig a legjobb szakemberekkel vitatta meg.

Emléktárló  Mindig összehasonlított és összegzett. Kimondva vagy kimondatlanul egy életen át készült a múzeumszervezésre. Különös kegyelemnek, szolgálati lehetőségnek tekintette ezt a munkát, amelyre 1963-ban kapott megbízatást, és amelybõl kinőtt egy nagyon gazdag, értékes gyűjtemény, a Beregi Múzeum.

Szerelem a Tiszaháton - A beregi vászon

A falu életének, az egész évet átfogó vászonmunkák adták meg a keretét. A vászonhoz kapcsolódtak a Beregi Tiszahát népe életének döntő pillanatai. Készítésének minden részlete, a munkák nehézsége ellenére a falvak egészének várva várt eseménye volt. Az élet reménységének a nyitányát jelentette. Mert miközben lépésről lépésre elkészült az élet egyik legfontosabb alapanyaga, a vászon, a munkálatok közben ismerték meg egymást a fiatalok. Itt kötődtek a sok-sok munka és sok-sok játék és vidámság közben az életre szóló szerelmek és az újabb reménységek.

Még a bölcsőben ringott a lány, amikor elkezdték készíteni számára a kelengyét. Először az anyja készítgette, de alig volt 5-6 éves, már ő is bekapcsolódott a munkába. Először csak kis játék orsót adtak a kezébe, de néhány éven belül megtanulta a vászonkészítés minden apró részletét.  Ez mindaddig tartott, amíg a lány férjhez nem ment, aztán kezdődött minden elölről.

  A falusi lányok és asszonyok idejének nagy részét a vászonmunkák tették ki. A szövéssel rendszerint a nagy tavaszi munkák kezdetéig végeztek. Húsvét után a tavaszi napsütésben már fehérítették a hosszú türetvásznakat. A sima vásznak egy jelentős részét mintázatlanul hagyták. A másik részükből készült a lányok kelengyéje.

A szemtakarótól a szemfedőig - A születéstől a halálig

A vászon végigkísérte az embert a születéstől a halálig. A vászonból készült eszközök ott találhatók az élet minden területén, a háztartásban, a gazdálkodásban és a viseletben.

A kisgyermek egészségét szemtakaróval óvták a rontás ellen. A gyermekágyat fekvő asszonyt és családját a rokonok és ismerősök hosszabb időn keresztül étellel látták el. Az ételvivéshez szépen hímzett komakendőt, és cserép vagy porcelán komatálat használtak.

A táplálkozásban a kenyér játszotta a fő szerepet. Különös megbecsülés vette körül. Ez a kenyérrel kapcsolatos eszközökben is megmutatkozott. Tárolásához, szállításához hímzett kenyeres tarisznyát készítettek. Hímzett tarisznyába kötötték a lakodalmi kalácsot is.

A konyhai munkához az asszony szőttes vagy hímzett gyúrókötőt kötött. A nyújtófát hímzett nyújtófa tartóban tartották. Néhol a gyúródeszkának is hímzett vagy szövött vászon tarisznyaszerű tárolója volt.

A megszegett kenyérhez kenyérkendőt használtak. Nagyobb ünnepen az asztalt hímzett vagy szedett mintás abrosszal terítették le. A vízhordáshoz hímzett kendővel összekötött cserépkorsót használtak. A húsvét egyik jellegzetes textíliája a pászkakendő. A húsvét másik jellegzetessége a hímes tojás. Területünkön ez még ma is az ünnep szoros tartozéka.

Bereg patrónusai

A Beregi Tiszahát falvainak folytonos fejlődésében elévülhetetlen érdemei voltak az ott helyben lakó európai iskolákban nevelkedett nemességnek. Hatásuk az élet minden területén megmutatkozott. A legfontosabb volt, hogy mint munkaadók biztosították az emberek megélhetését, de komoly részt vállaltak a falusi iskolák, egyházak építésében, fenntartásában – és ha szükség volt rá –, a lakosság megvédelmezésében.

Az Európát járó, majd helyben lakó nemességnek azzal, hogy hozták haza az új szellemiséget, új divatokat, komoly kultúraközvetítő szerepük is volt. Ez a patrónusi tevékenységen, nagylelkű adományokon keresztül valósult meg, amelyet rendszerint a kis falusi egyházaknak adtak.  A különféle ajándékok bekerültek a templomokba, mint a települések egyetlen közösségi házába. Az így adományozott úrasztali terítőkkel terítették meg például  az úr asztalát az úrvacsorához, amelyet alkalomról alkalomra láthatott a gyülekezet.  Nagy hatást gyakoroltak a népi díszítőművészetre ezek a nemes asszonyok által ajándékozott arany, ezüst skófiummal hímzett patyolatkendők, és az általuk ajándékozott vászonmunkák. De a megterített asztalon ott voltak a falusi asszonyok  szép vászonmunkái is.

Így a nemes asszonyoknak is lehetőségük volt arra, hogy megismerjék a szép vásznak készítőit, és alkalmazzák őket, rendszerint a takácsok helyett az uradalmakban. Ez Beregben és környékén már a XVIII. században is általános szokás volt.

A terület nemessége megbecsülte a föld népét. Ha szükséges volt, védelmet nyújtottak jobbágyaiknak. Errõl szól az a szabadságlevél, amelyet 1661-ben Szalay Barkóczy István, Gelénes birtokosa adott ki.

Jó példával a nemesség járt elöl. Különösen a Lónyay, Gúthy, Bay családok, akiknek neve adományaik révén több település egyházának az irattárában is megtalálható.

Úrasztali terítők  A beregi falvak további patrónusai között megemlíthetjük a Rhédey, Maróthy, Károlyi családokat, Eördögh Dánielt. Bereg falvai többségét kis törpebirtokosok lakták. Ezeken a helyeken közülük kerültek ki a település támogatói.

A Beregben lakó vagy csak ide kötődő nemesség adományokkal, alapítványokkal gondoskodott a falusi gyermekek taníttatásáról, az anyaiskolákról. Ezek nagyon gyakran jelentős vagyonok voltak, amellyel biztosították a település intézményeinek működését.

A kastély lakói

A Lónyay család a XIV. században került Vásárosnaményban. A kastélyt 1728-ban Lónyay László építette. Leányági öröklődés útján került először a felvidéki Vladár, utána a Tomcsányi család birtokába.

Beregi művészi és háztartási vasöntvények

Öntöttvas kályhák  Az öntöttvas, de főként az öntöttvas tüzelőeszközök megjelenése a háztartásokban az élet minőségét változtatta meg. Az első díszes öntöttvas kályhák a XVI. században német földön jelentek meg. Kezdetben fejedelmi, főúri kastélyok elegáns, művészi kivitelű tárgyai voltak és a főnemesek ajándékozták azokat egymásnak.

Bereg régészete

Bronzkori fémművesség  A kiállítás az őskőkortól (Kr.e. 250000 – 8000) a XVIII. századig terjedő időszak kultúráinak tárgyi hagyatékából nyújt ízelítőt. Megtalálhatók benne az őskori ember mindennapi használati eszközei,  az ünnepi alkalmakkor viselt ékszerek, a harcok során alkalmazott fegyverek, a mesterek szerszámai, a vallási rítusokhoz használt tárgyak és számos, a temetéskor a halott mellé helyezett, a túlvilági életre szánt sírmelléklet.

Szemléltetés a régi iskolában
Iskolatörténeti kiállítás

A Beregi Múzeum másik épületében, a Rákóczi út 13. alatt (Máthé kúria) lehet megtekinteni a régi beregi iskolát bemutató kiállításunkat, benne a szemléltető eszközök számtalan fajtáját.

A kiállítás előzetes bejelentkezés alapján, hétköznap 9.00 és 16.00 között tekinthető meg.

Műtárgy látványraktár
Kerámia-gyűjtemény

A régi háztartásban sokféle cserépedényre volt szükség. Területünkön állandó, számottevő fazekasság csak a 17. századig volt. Így később az edényeket a vásárokon szerezték be. A nagy kerámia központok fazekasai elhozták áruikat a naményi vásárba, ahol több központ gyártmányai találkoztak. A kiállított anyaggal területünk változatos kerámia anyagának származását mutatjuk be.

A látványraktár darabjait a kastély pincéjében tekinthetik meg a látogatók.

Forrás: Múzeum honlapja